Levél Kínából Vacsárcsiba

Day 758, 06:23 • Published in Hungary Hungary • by gyika
Kedves edesanyám, kedves edesapám, Matilka, kicsi Gyika!

Azval kezdem, hogy megbocsájtást kérek amétt leveleim hiánn marattak néhány napig: Sajnos ágyba kényszeríjtett a kórság, levert a láz, penig nem es vagyok egy gölögős fajta. A doktorok aztot mondták, hogy valami új fene támatt meg, valami H1N1 vagy R2D2, mittudomén. No, de javulok, ne aggodalmaskodjanak kendtek, a bikát nem üsse le egy kis féreg.

Úgylehet Lanától szedhettem essze valamit. Maguk nem es üsmerik Lanát. Münk, sajnos, már igen. Néhány napja sündörög errefelé a harcososok körül, s pénzétt adja magát. Nem mintha olyan hejdemilyen takaros vóna (met a szakállát aztot bortválja), csak nála kapni a porokból, vagy hogy a tudálékosok mondják: szteroidokból. Ezektől a poroktól aztán akik béveszik úgy nő a zizmuk egy nap alatt, mint másoknak három napig se. S a legének szedik es bé a fejükbe, nehogy küs taknyosok maraggyanak, sosztán idővel azok a nyápic amerikánusok a fejünkre nőjenek. Mióta idejött, mindenikünk csak hújza a zorrát, met olyen ez a fejérnép, mint a börögáni cujka: asse szeresse senkise, sméges megigyák, ha más nincsen.


(Lana "küsajszon". Montam, beretválkozik.)

Ahogy itt feküttem, nagy betegségbe, vártam a látógatókot, hogy hejzák a kompótot, de nemigen gyüttek. A szomszédok eppeg nyaralni vótak, Törökországba mentek. Csak a mai szennapon volt hazaérkezetjük. Kérdtem tőlik, hogy telt, mire ők, hogy jól, csak egy kicsit drága múlaccság vót, vásárfijára má nem futta nekük, ezétt es nem hoztak nekem kompótot. Montam es nekük, máskor ne tankval menjenek kirándulásra, met az igya a benzint, mint a szonnyas cigán az esküvői borokot. Azt es montam, hogy ha buszval mentek vóna, akkó most még futná másra es, nem kellene veszteg ülniük az országukba bézárva esmeg egy félesztendeig.

Edesapámék, innét az ágyból nemsokmindent tudok végezni, ezétt unalom ellen sokat néztem a tévét. Abba láttam, hogy a minap az istenek széjjelereszkedtek a városba nagy kalapácsokval. Osztán az egy békés sétálót szögnek nézték vót, s békalapálták vót a fődbe. Asszongyák, nagy temetése vót szegénnek, de én úgy se mentem vóna oda, ha menni tuttam vóna. Úgy hiszem, hogy a magyar rendes ember. Sa rendes embernek nincs száz árnyéka.

Marattam hát nézni a tévét. Jó küs dógokat mutogattak benne, nem ölt az unalom, az szent. Neztem, hogy mutassák, a fél országot ellepték a bugyigószínű csitkók, futtak esszevissza, s nyeríteztek, mint a csitrik az első bálba. Oztán mutatták esmeg az urakot, amint egymás gigáját reszelik a rozsdás kacorokval. Eztet mindég jókedvvel nezem, sose lehet megunni, nagy kár, hogy nincsen választás örökösön, mindennapra kéne ilyen cirkusz, hogy a főbohócoknak, Huba, Koppány és Shaok uraknak s a többieknek ne csak hetente legyen műsorjuk.


(Vajegyik politikus, kampányoláskor.)

Azt es megmutatták a tévében, hogy a japánok nem hiába hírős-nevesek a harci tudományukról. Az elnökük es, Dokomó úr egy igazi nagy harcos: esszeszette magát, s egyedül nekiment az amerikánusoknak. De még hogy! Akkorát odavetett nekük, hogy azok abbahelybe széjjelfuttak, s meg se állottak, míg Japánból el nem menekülhettek. Írvendett es a sok jó japán szamuráj, hogy ilyen vezetőjük került, nem es győzik dícséretvel elhalmozni azóta se. Dokomó uraság meg csak szerénkedik, mongya, nem es vót nagy dolog, met ő es az amerikánusok közül való, őtet jól ösmerik, tuggyák mire képes ha az arcát felfújja.


(Dokomó uraság, harci gúnyájába.)

No, feküszök vissza a priccsre, béjött Lana, saszongya öt aranyétt megizzajszt. No, inkább izzajssza meg őt a magasáram, én inkább kigyógyulok magamtól.

Fijjuk, Gyika.