Születésnapomra

Day 1,309, 18:46 • Published in Hungary Hungary • by Tomjohnson


zene

(3:32től)

Azt mondja vidd ki, mert össze fog hányni mindent. Én vagyok az ünnepelt, az én seggemet kéne kinyalni jobb esetben, dehát ez van. Viszem a srácot, hatalmas, hegyomlás méretű, termetű emberek vigyorognak a képembe az ajtónál. "Ilyenek vagytok ti" mondja és jót röhög, mind a 28 fogával (és 48 cm bicepszével, mondjuk az nem kispista, 007). Megyünk kifelé, telefon csörög, hol vagytok? Utcák népe megy dolgára, kedd este van de a belváros minden fénye vigyorog ránk nehéz súllyal - nincs mit tenni, karom alá fogom, irány a nyugati pályaudvar. Mely mellesleg alig van messze a délitől, de ezen ne vesszünk össze, az éjszakain jegyeket bérleteket kérik, gyaloglunk. Kutya szarik a járda közébe ékelt fához, punk kéreget, néni virágot árul, gumi csikorog, lámpa zöldre vált. Az meg magyarázza nekem, milyen a szerelem. Nem tudom, ez most elvileg rólam szól, de mégse. Mint amilyen az egész év volt, csodás előadás, amolyan összefoglaló, a legszebb gólokkal, csak itt éppenhogy nem kommentál Horti Gábor, nem is adja a Sportklub, szóval ne lepődj meg. Nem lettem 32 éves, nem ülök egy kávéházi szegleten, de azért pár éve a top születésnapi élmény nem erről szólt. Talán volt benne pár csepp érzelgősség, bolognai tészta, zöld-fehér győzelem, futball factory nézés meg ilyesmi, de ne legyen már tökéletes! Holnap feljövök és itt leszek és nézem a kommenteket és akár sok lesz akár kevés, biztos fasza lesz. Mert aztán mondhattok akármit, drith szerelme, makivett faszságai, ernst egója, éhesló jeticsicskaszeretete, hupakolas lászló szpemmei (nem tudom, ez olyan gáz. szpem amikor viagráról küldenek mailt, nem ez. Vaaaagy nektek nem szoktak ilyet? Nem tudom honnan tudják!), meg a fasza kommentek, votok, szubok, részegen baromkodás, ez az erepublik. Lehet, hogy hamarosan elfoglaljuk usát. Nem számít! De amikor Manitobában harcoltunk napok óta, vagy százkacsavanban szopattuk az amcsikat az félelmetes volt! Nem a tény, hanem a tartalom a lényeg! Lehet, hogy mindent megnyerünk, de nem mindegy hogyan! Mit teszünk közben, hogyan élvezzük, mit írunk róla? Te, ti, mi, én alakítjuk ezt az egész játékot, mi adjuk a játékélményt. Szóval lehet elég szentimentális lett a vége, de bazdmeg, lehet károgni és lehet tenni.

Horger Antal úr meg kapja be!

Na.

Így kell ezt.

Összevissza, amoda, emerre.

Kinézek az ablakon, a hold beteríti a horizontot. Bent lágy zene szól, kintről a madarak éneke hallatszik. Jön egy busz, ki-ki érkezik haza, fáradtan, részegen, az úton tántorogva, vagy összeszedetten, a másikat lenézve. A túloldalon a nyolcadikon megy a tévé, több helyen ég a lámpa.

Budapest él.

Nyálas. Gyere inkább vissza, szól a barátnőm és bebújok mellé, a takaró alá. Igen, így is lehet ünnepelni, meg úgyis. De akkor mikor írtam az egészet?