Bye-bye Atlantis!

Day 548, 10:18 • Published in Hungary Hungary • by Mikrobi

Könnyekkel küzdve írom ezt a cikket. Tegnap, hosszú agónia után hivatalosan is kimondták: megszűnt az Atlantis. Főleg azért zokogok, mert most mi a fenének nevezzem át a Külügyminisztérium Atlantis Főosztályát?! Olvasszam bele az El Nem Kötelezett Országok Főosztályába? Szegény bretwalda, nem tehetem ezt vele!

Félretéve a tréfát: a sok politika, meg a tegnapi cégsorsolás után most ismét egy külügyi elemzés. Nem kis dolog, ami történt. Egy darabig még fogjuk emészteni. Romániával együtt súlyos csapást mértünk az Atlantisra is, de ettől még nem kellett volna feltétlenül felbomlania a szövetségnek. Ahogy Crile Fisher kitűnő cikkében (voted+subscribed) olvashattuk, az Atlantist komoly belső ellentétek feszítették (szét). A vereség nyilván demoralizálta a szövetséget, de ez inkább csak előhozta ezeket az ellentéteket. A svéd-német háborúról mostanában sokat hallottunk, nem akarom nagyon ragozni.

Viszont a lengyelek részvétele megér egy pár szót. A Miskolcért folytatott csata idején komoly diplomáciai nyomást gyakoroltunk Lengyelországra, hogy ne cserélgessék Romániával a régiót, hanem tegyék lehetővé számunkra a visszafoglalását, hiszen mégis "Polak, Węgier, dwa bratanki". Az érvelésben felhasználtuk a német kártyát is, vagyis eléggé el nem ítélhető módon a németek ellen uszítottuk őket és segítséget kínáltunk nekik cserébe a semlegesség időleges eljátszásáért. Miskolcot végül más stratégiával foglaltuk vissza, de az már akkor is világos volt, hogy Lengyelország az Atlantison belül melyik oldalon áll: csak az alkalomra várt, hogy megtámadhassa Németországot. Ez pedig a svéd hadüzenettel elérkezett.

Németország mellett ott áll (még ha némelyik csak passzívan) az USA, Kanada, Nagy Britannia, Írország, Ausztrália. Csupa angolszász ország. Ezek az országok nemcsak a nyelvükben és a mostani német-barátságukban közösek. Egyesek sokat röhögtek Nagy Britannián, hogy mennyire langyos víz az ottani élet, sose harcolnak, elvannak magukban. Az USÁ-n már nem mertek ennyire jóízűen röhögni, hiszen ha a játék legnépesebb országa megindul, mint IRL, világuralmat érhetne el! De tény, hogy ők is a jámborabb irányt képviselték az Atlantison belül, valamint a többi említett ország.

Velük szemben áll a jelenleg igen harcias, sőt vérszomjas Svédország, Lengyelország (az elit, sőt, az elvesztett régiókból Romániába települt lakosaik nagy része hazaköltözött a háború miatt), Románia (passzívan), illetve más szláv államok. Nem akarom elsietni a következtetést, de az Atlantis azért annyira nem bomlott fel, inkább csak kettészakadt. Hogy ebből lesz-e később új szövetség, újraegyesülés, vagy végképp felaprózódik, az egyelőre nem látszik. Nagy Britanniában egyre erősebb hangok hallatszanak a Peace mellett (igaz, könnyű az erőshöz húzni, eddig is ezt tették), más angolszász ország is hajlik felénk - de Svédországnak is eszébe jutott ez.

Nagy kérdés, hogy mi lesz a PEACE-szel. A Varsói Szerződés felbomlása után a NATO nem maradt feladat nélkül, nem bomlott fel, sőt, nemrég még a franciák is visszatértek a katonai szervezetbe. Reméljük, a játékban sem fog gondot okozni az ellenségnélküliség. Romániát nem szabad lebecsülni (de sokan leírták ezt mostanában, de csak sulykoljuk, nagyon fontos!), de ne keressünk feltétlenül új ellenséget. Ahogy a vereséget, úgy a győzelmet is kell tudni alázattal fogadni. A PEACE-nek tudnia kell nyitnia új országok, akár egykori Atlantis-tagországok felé, és megőrizni az egységet a közös ellenségkép nélkül is.

Egy biztos: a hadjárat végeztével felértékelődik a diplomácia.