Join the new world

- Jézusom!

Ül előttem egy csóka, beesett szemekkel, zsíros hajjal, bőrkabátban és valami adriai kincsekről mesél, amit a náci kalózok hagytak ott az első (!) világháborúban az olaszok elől elrejtve, amiben nem is maga a mondanivaló a furcsa, hanem, hogy mit is keresek én itt és miért gondolkoztam éppen Adam Smith láthatatlan kéz elméletéről, főleg olyan kontextusban, ahogy. Ráadásul az incepcióban (eredet az nem?) mondta a diCaprio, hogy az álom attól álom, hogy nem tudod pontosan mikor kezdődött, hogyan kerültél az adott helyre. Nagyon remélem, hogy most éppen álmodom, mert nézem egyre csak a csókát, figyelem, de nem tudom hova tenni, mondjuk több foga van, mint a Jencinek, aki csapos az Oportoban, ha most ott lennék, tuti beljebb lennék, mert ez így necces, hogy hol is vagyok.

Felállok az asztalomtól, a csóka magyaráz tovább, vagy nem vette észre a távozásom, vagy nem is nekem mondta, ami furcsa, mert ugye mögöttem nem ült senki, mondjuk ez nem lehet baj. Kiérek a szabadba, ismerős az utca, láttam már valahol ezt az épületet, valahol jár a villamos? A sarkon ilyen melós bolt, láthatósági mellény van a kirakatban, pont olyan, mint a fővámon. Hoppá, ez akkor a Fővám tér, bár nem tudom mit keresek én itt. Hátranézek és épp akkor lép ki a kocsmából a beszélgetőpartnerem, szerintem engem keres, úgyhogy sietősre veszem a figurát, leszegem a fejem, mert így biztos nem ismer meg.

Villámlik, vihar lesz, ja, nem, hoppá, turist, ver iz dö oktogon, rázom a fejem, azért mégsem túl szívélyes fogadtatás, ha lehányom, márpedig ne kockáztassunk, ez az igaz magyarság, ugye. Meg tudja a tököm, hol van az oktogon. Hehe eszembe jut, hogy visszamegyek és szólok neki, kövesse az oktog táblát, mert nyilván ha elmegy Oktogra akkor ott lesz Oktogon. Mondjuk nemhogy az emberek tűntek el a megállóból, de még a villamos is jön, azt hiszem jó irány, mondjuk sanszos, mert burzsoá Budai vagyok és ha a szemem nem csal, akkor ez a Szabadság híd, meg ott van mögötte a Fradi-sálat tartó szobor a Citadellán, hehe milyen vicces, hogy Citadella, vágjátok, mint a lóvé, mindegy is, ülök a vilin, 47-es, pontjólesz hazáig.

Szokás szerint alkoholszag terjeng, persze lehet belőlem jön, hoppá, milyen sunák, de tudom, hogy nem is igaz, mert vagy geci rondák, vagy nem is vannak ott. Hupsz, a következőn leszállok, pedig 8 megállót utazom legalább, de kurva paripa ez, mint egy sárga ferrari, vagy a szóviccben, hogy mi az sárga és nem fér be a szádba, kombájn, hehehe, nem értem miért nem 47-es. Majd én úgy mesélem legközelebb. Úgy érzem otthon vagyok, mármint a ház előtt, mert be kell ütni a kódot. Nem fogadja el, de biztos jó. Nah, valamiért mindig eggyel többet üt, úgyhogy előveszem a kulcsom és gondosan beillesztem a zárba, meg is vagyunk, nyah, ez fönt is sikerül, közben pedig a liftben mosolygok, megint szépen nézek ki.

Töltök magamnak valami szart, szerintem narancslé, de mindegy, legyen rostos, hehehe fostos lesz, jóó, inkább leülök a gép elé, mert az kell, zenét bekapcs. ÓÓÓÓÓ mekkora, "Ez a világ már nagyon szűk nekem, Nem találom benne régi helyem, Ez az út biztos a pokolba megy." klisés bazeg klisés, ordítom, hogy részegen ki visz majd haza, közben pedig röhögök.

Mert otthon vagyok.

Mondjuk ez a szám meg sincs, de hogy nem a jútubon hallgatom az is tuti, szóval szarok bele, media playert elindítom, valami buddha bar zene megy, ez a tuti. Wish you were here, énekli a néni, én pedig látom is magam előtt az ágyamban, szivi megyek is hozzád, de most erepezek, egy szar cikket írok és utána mindenhova kommentelni fogok kb 10 percig, majd filmszakadás és reggel lesz.

Tudom, szarul leszek holnap, nagyon is, de szombat van, fuckjeah, buzi aki nem iszik. Addig pedig cicceg a hangfalakból a muzsika, nagyon laza, én meg csak vigyorgok, mint a tejbetök. És ebben a percben el sem tudom képzelni magam máshol, máshogy. Tökéletes pillanat.

Csak tudnám, hogy kerültem haza?