Join the new world

Mivel a cikkem nagyon hosszúra sikerült, s nem biztos mindenkit érdekel az egész cikk tartalma, ezért egy rövid tartalomjegyzékkel kezdeném:


1. Bevezetés
2.Lengyel Magyar kapcsolatok a történelem során ( Árpád háziak kora, Anjou kor, Jagelló és Hunyadi kor, Mohács után, 1848-magyar szabadságharc, lengyel felkelés, 20. század, Lengyel menekültek a 2. világháború után, 1989-től napjainkig)
3.”Lengyel-magyar két jó barát”
4.Genetika
5.Általános adatok
6.Lengyelország himnusza (lengyelül és magyarul)
7.eRepublik a lengyelek és magyarok életében



I. BEVEZETÉS

A világtörténelembe ritkán talalható két szomszédos nép között kialakuló barátság. Legtöbb alkalommal egyik nemzet dominálni próbálja a másikat, ebből többé kevésbé viszályok alakulván ki. (Lásd angol-francia, argentin-brazil, vagy a modern világban horvát-szerb, stb stb) De nem ugyanez történt a lengyel és a magyar nép között.

II. LENGYEL – MAGYAR KAPCSOLATOK A TÖRTÉNELEM SORÁN:

A magyar és a lengyel nép kapcsolatait az Árpádok és a Piastok korában dinasztikus érdekek befolyásolták. Családi kapcsolatok fűzték egymáshoz a két uralkodó házat, ha kellett egymásnál találtak menedéket, vagy kértek segítséget. Ez elmondható általában a két nép egész történelmi kapcsolatára.

- Géza fejedelem (972-997)második felesége Adelajda/Adelheid, Siemomysł lengyel fejedelem lánya, mig Vitéz Boleszláv [(I. Boleszláv, Vitéz Boleszláv, lengyelül: Bolesław I Chrobry), (uralkodása: 992-1025)] Géza fejedelem leányának, Juditnak a férje volt, s ebből a házasságból született Bezprym herceg (a legenda szerint az ő neve őrződött meg Veszprém város nevében), aki a trónért folytatott küzdelmekben vesztette életét 1031-ben.

- Magyarországon az Árpád-ház, Lengyelországban a Piast-uralkodócsalád (lengyelül Piastowie dynastia) került hatalomra.

- A feudális pártharcok fellángolása a XI. századtól nem kímélte sem a magyar, sem a lengyel államot. Az 1031-ben megvakított Vazul fiai (András, Béla, Levente) lengyel területre menekültek, közülük Béla ott is maradt egészen 1048-ig. Ő II. Mieszko (1025-1034) lányát, Rychezát vette feleségül. (A házasságkötéséről a Képes Krónikában is olvashatunk). Ebből a házasságból több gyermek is született, a köztük későbbi I. Géza és I. László magyar királyok. Béla 1059-ben ismét Lengyelországba menekült, ezúttal bátyja, I. András elől, s onnan 1060-ban lengyel segítséggel tért vissza, és foglalta el a magyar királyi trónt (1060-1063).

- 1058-1079 Merész, Kegyetlen, de Bőkezű Boleszláv (lengyelül: Bolesław Śmiały vagyis "Merész Boleszláv", vagy Szczodry, "a Jólelkű," vagy Okrutny, "a Kegyetlen"), (1058-1079) a pápaság és császárság között kialakult vetélkedés idején a pápaság mellett tett hitet. Császárellenes politikájában támogatta azokat a magyar politikai erőket, amelyek szintén ezt képviselték. Így avatkozott be a magyar trónharcokba, s a németbarát Salamonnal (1064-1074) szemben Géza (I. Géza, 1074-1077) és László (I. /Szent/ László 1077-1095) trónrakerülését segítette elő. Később nem teljesen tisztázott körülmények között elkergették országából, s 1079-ben Magyarországon halt meg, I. László udvarában.

- 1077-1095 Ezúttal I. László avatkozott be a lengyelországi trónviszályokba. A németellenes politika folytatása jegyében I. Ulászló (Władysław) Hermannal (1079-1102) szemben Boleszláv fiát, Mieszko herceget támogatta - sikertelenül.

- 1214 II. András (1205-1235) Kálmán nevű fiával - aki akkor Halics fejedelme volt - eljegyezték Fehér Leszek krakkói fejedelem (1202-1227) Szalome nevű leányát. Kálmán halicsi fejedelemsége három év alatt összeomlott, ezért visszatértek Magyarországra, a királyi udvarba. Kálmán a tatárok elleni harcban 1241-ben meghalt, Szalome visszatért Lengyelországba, ahol kolostorba vonult, maga is több kolostort alapított. 1672-ben boldoggá avatták.

- 1243-1279 Szemérmes Boleszláv sandomierzi és krakkói fejedelem IV. Béla (1235-1270) király lányát, Kingát vette feleségül, akinek életéről több legenda is olvasható. Az 1241-42-es lengyelországi tatárjárást követően Kinga több adománnyal is hozzájárult az újjáépítéshez, tetemes nászajándékainak egy részét a tatárok elleni védekezésre használták fel. A legenda szerint 1249-ben a máramarosi sóbányában arra kérte atyját, hogy a lengyelek megsegítésére adjon sótömböket a lengyelek számára. IV. Béla ezt a kérését teljesítette, s Kinga a birtokbavétel jeléül az aknába dobta a gyűrűjét, amelyet két évvel később találtak meg a lengyelországi Wieliczkában, amikor megnyitották az ottani aknát, a híres sóbányát. Kinga alapította többek között a Stary Sącz-i (Ószandec) klarissza kolostort, ahol ma is őrzik ereklyéit (násfa, gyűrű, ereklyetartó, egy tőr nyele és egy achát kanál) 1999-ben II. János Pál pápa emelte őt a szentek sorába.IV. Béla másik lányát, Jolántát Ájtatos Boleszláv kaliszi-gnieznói fejedelemhez adta feleségül. Jolánta 1279-ben megözvegyült, ezért visszatért Kinga nővéréhez, akivel, miután testvére is nemsokára megözvegyült, együtt léptek be az ószandeci kolostorba. Kinga halála után Jolánta visszatért Gnieznóba, abba az apácaközösségbe, amely létrejöttét neki és férje adományainak köszönhette. Jolántát a XIX. században boldoggá avatták.


Stary Sącz, Brama Szeklerska
Stary Sącz, Lengyelország, székely kapu



[img][/img]Szent Kinga

- 1290-1301 A magyar trónharcok idején III. András külső szövetségesi támogatást keresve feleségül vette Fennenát, Łokietek Ulászló unokatestvérét.

- 1304 Łokietek Ulászló (ur. 1306-1333) magyar segítséggel elfoglalta a sandomierzi területet; az ő nevéhez fűződik az egységes lengyel állam helyreállítása

Anjou-kor
- 1320 Károly Róbert (1308-1342) és Lokietek Ulászló szövetsége, amelyet házassággal pecsételnek meg. Károly Róbert feleségül vette Łokietek Ulászló lányát, Erzsébetet. Ez a szövetség igen fontos alapja lett a későbbi szoros együttműködésnek.1330 Április 17-én Záh Felicián nógrádi birtokos sikertelen merényletet követett el Károly Róbert és családja ellen. A király csak könnyebben sérült meg, Erzsébet királyné négy ujját vesztette el. A merénylőt helyben lekaszabolták, családját példátlanul szigorú ítélet alapján kiirtották. Záh így akart elégtételt venni Klára lánya elcsábításáért, aki az udvari pletykákból merítő külföldi források szerint nem volt más, mint Erzsébet öccse, a későbbi III. Kázmér lengyel király.

- 1335 Visegrádi királytalálkozó, amelyen a találkozót szervező Károly Róberten kívül, III. (Nagy) Kázmér lengyel (1333-1370) és Luxemburgi János cseh uralkodó vett részt. E két utóbbi békét kötött egymással, János lemondott lengyel trónigényéről, Kázmér pedig olyan sziléziai és mazóviai területekről, amelyek a cseh király tulajdonát képezték. Ugyanezen a találkozón a lengyel uralkodó a keresztes lovagokkal is megállapodott, ennek jegyében a keresztesek "örök adományként" chełmnói és pomerániai területeket kaptak volna. Kázmér akkor ezt látszólag elfogadta, de később nem hajtotta végre.

- 1339 III. Kázmér és Károly Róbert visegrádi megállapodása a trónöröklésről. Lényege: ha Kázmér utód nélkül hal meg, akkor leánytestvére, Erzsébet egész családja, férjével Károly Róberttel kezdődően férfiágon örökli a lengyel trónt, azzal a kikötéssel, hogy mindent megtesznek a tengermelléki és más korábban elvesztett területek visszaszerzéséért. Emellett a magyar király elismerte a lengyel igényeket Halicsra és katonai segítségnyújtásra kötelezte magát a lengyelek mellett a német Lovagrend ellen. Kázmér ugyanakkor beleegyezését adta, hogyha fiú utóda születik, akkor Halics a magyar korona fősége alá kerül.

- 1343 I. (Nagy) Lajos (1342-1382) édesanyjának, Erzsébetnek ajándékozta az Óbuda területén fekvő várat, így került Óbuda (középkori) címerébe az Anjou-jelkép mellé a lengyel koronás sas. 1380-ban végakarata szerint Erzsébetet ide is temették. Valószínűleg nem véletlen, hogy éppen e városrésznek van "testvérkerületi" kapcsolata Varsó Bemowo kerületével, amelyet pedig Bem Józsefről neveztek el.

- 1354 A két ország között nagymértékben fellendültek a kereskedelmi kapcsolatok. Lajos lehetővé tette a lengyeleknek, hogy háborítatlanul szállíthassák a sót Felső-Magyarországra, később kibővítette a kereskedelmi kedvezményeket azzal, hogy a Kázmér lengyel királlyal kötött szerződés alapján szabad kereskedelmi útvonalat nyitott a számukra egészen Kassáig.Az élénk művészeti kapcsolatokra számtalan példa akad ebből a korból, kiváltképp az ötvösművészet területén.

- 1364 Krakkóban nagyszabású kongresszust rendeztek, amelyen a lengyel uralkodó meghívására több jelentős európai uralkodó vett részt: IV. Károly német-római császár, Nagy Lajos magyar, IV. Valdemár dán, Péter ciprusi király, a brandenburgi őrgróf és az osztrák főherceg.Egyetemet alapítottak Krakkóban, ahol a sok külföldi diák között egyre növekvő számban tanultak magyarok is. Ezt az egyetem jó hírneve és Krakkó földrajzi közelsége is indokolta. A XV. században a diákok összlétszámának átlagosan 15-18 százalékát tették ki a magyarok, a század közepétől a magyar diákoknak saját épület, ún. burza állt a rendelkezésére, önálló alapszabállyal. A XVI. században az ott tanuló magyarok száma lassan fogyatkozni kezdett, majd az 1526-os mohácsi tragédiát követően a magyar jelenlét nagyságrendekkel csökkent, 1558-ban a különálló magyar burzát is bezárták.

- 1370-1382 A korábban megkötött örökösödési egyezmény alapján Lajost (lengyelül: Ludwik Węgierski) lengyel királlyá koronázták. A két királyság között perszonálunió jött létre. Lajos a lengyel királyság gyakorlati irányítását helytartóként édesanyjára, egyben az elhunyt Kázmér testvérére, Erzsébetre bízta, ő maga visszatért Magyarországra. Uralkodói székhelyét áttette Diósgyőrbe, hogy közelebb legyen Krakkóhoz, a másik központhoz.Az egyetlen magyar szerzetesrend, az 1226-ban alapított pálos rend világkora az Anjou-királyok, elsősorban Nagy Lajos nevéhez kötődik. 1352-ben ő hozta létre a márianosztrai kolostort (lányát, a későbbi Szent Hedviget is nevelték itt), ahonnan a rend 15 tagja ment Częstochowába az ottani híres Csodatévő Madonna-kegykép őrzésére. Egyes történeti leírások szerint maga a kép is Nagy Lajos-udvarán keresztül jutott el a Jasna Górán fekvő pálos kolostorba.

Święta Jadwiga królowa – Szent Hedvig

- 1382 Hosszú tárgyalások eredményeként, a rendi kiváltságok megerősítéséért cserébe Lajos a lengyel rendekkel elismertette a nőági örökösödés elvét. Lajos tervei szerint halála után Mária nevű lánya, illetve annak férje, Luxemburgi Zsigmond örökli a lengyel trónt. De a lengyel rendek radomi konföderációjukon másként döntöttek, mivel a németellenes erők számára egy Luxemburg-házból való király túl nagy veszélyt jelentett volna. Elutasították az előbbiek jogát a lengyel trónra, s helyettük Mária húgát, Hedviget (Jadwiga, 1384-1399) jelölték. Feltételül szabták, hogy bontsa fel korábbi jegyességét Habsburg Vilmos főherceggel, s helyette a pogány litván nagyfejedelemnek, Jagelló Ulászlónak legyen a felesége (1386), mivel az így létrejövő szövetségben láttak reményt a Német Lovagrend elleni hatékony küzdelemhez. Ez 1386-ban meg is történt. Ezt megelőzően Jagelló nagyfejedelem megkeresztelkedett, s házasságkötésével egy időben a lengyelek királyukká koronázták (II. Jagelló Ulászló). Ezzel létrejött a lengyel–litván perszonálúnió, melynek révén a Lengyel Királyság a régió legnagyobb területű és egyik leghatalmasabb állama lett. A mintegy harmincöt éves korában lengyel trónra lépett II. Ulászló 1434-ig uralkodott.
Anjou Hedvig (Jadwiga), a lengyelek királynője, aki haláláig férjével együtt uralkodott – rövid élete során sokat tett a litvánok keresztény hitre térítése érdekében, és jelentős mértékben járult hozzá a krakkói egyetem fejlesztéséhez. A lengyelek szentként tisztelik. 1997-ben avatta szentté II. János Pál papa.

Jagelló (Jagiellończyk) és Hunyadi kor

- 1412 A korábbi ellenségeskedés helyett I. Jagelló Ulászló és Luxemburgi Zsigmond magyar király (1387-1437) Lublinban megegyeztek egymás kölcsönös támogatásában.

- 1440-1444 III. Jagelló Ulászló lengyel királyt (1434-1444) 1440-ben I. Ulászló néven magyar királlyá koronázták, így újból létrejött a lengyel-magyar perszonálunió. Az ifjú uralkodó nagy terve volt, hogy a neves hadvezér, Hunyadi János segítségével nagyszabású hadjárat keretében megállítja, sőt visszaszorítja a török előrenyomulást. Az 1443-44-es téli hadjárat sikereit tompítja az elkapkodott újabb hadjárat, amelyik a várnai vereséggel végződött 1444 novemberében, ahol maga az uralkodó is elesett. Voltak akik ezt Isten büntetésének tartották, mivel a tragédia előtt két hónappal a fiatal király a váradi békében esküvel ígérte, hogy 10 évig nem indít támadást a török ellen.
Callimachus (Filippo Buonaccorsi) a várnai csatáról írt elemzésében arra a következtetésre jut, hogy Magyarország nem csupán a kereszténység védőbástyája, hanem Lengyelországé is külön.

- 1444-1492 Ellentmondásosan alakultak a lengyel.magyar kapcsolatok a XV. század második felében, mivel mind a két uralkodó, Hunyadi Mátyás (1458-1490) és IV. Jagelló Kázmér (1447-1492) is vetélkedett a cseh trónért. Ennek megszerzése ugyanis a német választófejedelemi cím elnyerését is lehetővé tette volna. A harcokat végül az olmützi béke zárta le 1478-ban, amely szerint Mátyás birtokában maradt Szilézia, de a cseh trón a Jagellóké lett.1478 Mátyás egyik ifjúkori nevelője Sanoki Gergely, a lengyel humanista kultúra nagy alakja volt, Mátyás később, uralkodása idején is jó kapcsolatokat ápolt a korszak jelentős lengyel tudósaival, vándorhumanistáival.

- 1490-1516 A Jagelló-dinasztia közép-európai hegemóniájának megerősödéseként II. Ulászló (1471-től cseh király), János Albert lengyel király (1492-1501) bátyja került a magyar trónra. Uralkodásának idejére esett a középkori magyar állam hanyatlásának kezdete. Őt második feleségétől, egy francia hercegnőtől származó fia követte a magyar trónon, II. Lajos (1516–1526), aki a mohácsi csatában vesztette életét. Halálával kihalt a magyarországi Jagellók ága. Az utolsó előtti Jagelló a lengyel trónon az az I. Zsigmond király (1507–154😎 volt, akinek leányai közül Izabellát I. (Szapolyai) János magyar király, másik leányát, Annát pedig Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király vette nőül


Stefan Batory (węg. Báthory István) książę siedmiogrodzk, król Polski i wielki książę litewski
Báthory István, Erdély fejedelme, Lengyelország királya és Litvánia nagyhercege

- 1576-1586 1576-ban a lengyel nemesség Báthory István erdélyi fejedelmet választotta meg az ország királyává, feleségül vette II. Zsigmond Ágost testvérét, Jagelló Annát. Báthory tízévnyi uralkodása a lengyel történelem egyik legvirágzóbb időszaka, annak ellenére, hogy szinte végig harcban állt. Határozott kézzel irányította az országot, híres mondása jegyében: "Van nekem házam és birtokom hazámban, nem egy akolba szerződtem el pásztornak!" Legfőbb támasza a lengyel köznemesség soraiból származó Jan Zamoyski kancellár volt. Katonai sikerei (különösen Oroszország ellen) külsőleg és belsőleg is megerősítették a lengyel államot. Alapvető célkitűzése az volt, hogy Lengyelországot Közép-Európa legfontosabb hatalmává tegye, amely így élére állhat a török birodalom minél messzebb való visszaszorítását célzó nagyszabású hadjáratnak.Báthoryt nemcsak mint jelentős államférfit ismerik el, hanem a kultúra, a művelődés nagy támogatójaként is számon tartják. 1579-ben ő alapította meg a róla elnevezett egyetemet Vilnában (lengyelül: Wilno, ma Litvánia fővárosa). Mivel Báthory nem mondott le az erdélyi fejedelemségről, Krakkóban külön Magyar Kancelláriát hozott létre Erdély ügyeinek intézésére, így nem csoda, hogy sok magyar - köztük diplomáciai feladatokat ellátó olyan kiváló humanisták, mint Forgács Ferenc, Kovacsóczy Farkas, Berzeviczy Márton, Gyulay Pál - tartózkodott ott ezen időszakban. Balassi Bálint, a magyar reneszánsz költészet legnagyobb alakja azon magyar nemesek közé tartozott, akik 1576-ban elkísérték Báthoryt Lengyelországba, ő maga négy évet töltött lengyel földön.

Mohács után

- Szapolyai János - a török szultán támogatásával - a lengyel uralkodóháznál keresett segítséget, hiszen Zsigmond lengyel király hercegként egy ideig Budán élt. Felesége, Jagelló Izabella hercegnő János Zsigmond nevű gyermekével Erdélyben alakíthatja ki uralmát. Erdély a reformáció korában a lengyel-magyar szellemi kapcsolatok rendkívül bonyolult területévé vált. Itt találtak menedékre a lengyelektől elmenekült ariánusok (szentháromságtagadók, a nevük nálunk unitáriusok). Zsigmond Ágost (1548-1572) lengyel király Erdély erősítésére törekedett. Így az erdélyi fejedelmek és a lengyel királyok közti kapcsolat vitte tovább a korábbi dinasztikus kapcsolatokat.

- II. Rákóczi György (1648-1660) volt az egyetlen, aki fegyveresen próbált érvényt szerezni lengyel trónigényének (1657-ben), de csúfos kudarc érte.

- A 17. század végén a Török Birodalom meggyengült, reális lehetőség nyílt visszaszorítására, annak ellenére, hogy 1683-ban a törökök még Bécset is megostromolták. III. Sobieski János (1674-1696) lengyel király szövetségre lépett a Habsburgokkal és létrejött a Szent Liga, amelynek seregei hosszú és véres harcban felszabadították hazánkat a török uralom alól. Fontos szerepet játszottak ebben a lengyel hadak, amelyek 1683-ban felszabadították Párkányt és bevették Esztergom várát. A török kiűzése után Habsburg-uralom alá került Magyarország kuruc lázadói - hasonlóan az előző korok politikai menekültjeihez - ismét Lengyelországban találhattak menedéket. Sobieski János és Thököly Imre közti kapcsolatnak köszönhetően a lengyel föld biztos menedéket jelenthetett a számukra.

- 1701 novemberében II. Rákóczi Ferenc megszökött a bécsújhelyi börtönből, Lengyelországba menekült. Krakkóban és Varsóban élt, bujdosásában Bercsényi Miklós volt a társa. Amikor hazatér 1703-ban a lengyelek is segítik, többek között az a Stanislaw Leszczynski, akivel szemben I. Péter orosz cár Rákóczit akarta a lengyel királyi trónra segíteni.


Franciszek II Rakoczy (węg. II. Rákóczi Ferenc), Polska sukienka(lengyel ruhaba)


1848-49

A magyarországi lengyelség - egyúttal a lengyel és magyar nemzet - történetének legjelentősebb és legfényesebb fejezetei közé tartozik a magyar forradalom és szabadságharc időszaka 1848/49-ben, amelyben Bem József és Henryk Dembiński tábornokkal az élen több ezer lengyel tiszt és közkatona vett részt.
1848 márciusában a Magyarországon élő lengyelek is lelkesedéssel fogadták a magyar forradalmat. A pesti lengyelek fáklyás felvonulással köszöntötték a Pestre érkező és a magyar kormánnyal kapcsolatot kereső galíciai lengyelek képviselőit. A bécsi forradalom és a poznani felkelés vezetői is magyar földön kerestek menedéket, Kossuth örömmel fogadta a nagyobb harci tapasztalatokkal rendelkező lengyelek belépését a magyar hadseregbe. Bem, Dembinski, Wysocki, Bulharyn kiválóan képzett tisztek voltak, és a császári oldalról is tömegesen szöktek át lengyel katonák a mi oldalunkra. Ilyen volt Mieczysław Woroniecki herceg is, aki már 1848 őszén bekapcsolódott katonáival a délvidéki harcokba. A lengyelek célja egy Légió szervezése volt, bár Bem a lengyelek részvételét a honvédség sorain belül képzelte el.
Bulharyn, Woroniecki századai Damjanich, Görgey seregében harcoltak, Bem az erdélyi hadsereg élére állt. 1849 tavaszán Kossuth a főparancsnokságot Dembinskire bízta, bár a Kápolnánál elszenvedett vereség hatására leváltotta, a lengyelek ott harcoltak a legnagyobb csatákban.
- Szolnok alatt (1849. március 5.) Poninski ulánusai
- Hatvannál Józef Jagman lovasai
- Tápióbicskénél ismét az ulánusok tüntették ki magukat.

Kossuth Lajos előttük tisztelgett Gödöllőn levett kalappal. 1849. május 6-án megalakult a Lengyel légió Wysoczki vezetésével, ennek tűzkeresztsége Buda visszavétele volt. Ezt 4 ulánus hadosztályra, 3 gyalogos zászlóaljra és 6 tüzér ütegre tervezték. Bem erdélyi seregében is szerveztek egy lengyel légiót, aminek nagy szerepe volt az 1849-es nagy orosz támadás feltartóztatásában. A szabadságharcunk utolsó csatáját, a temesvári ütközetet Bem, majd sebesülése után Dembinski vezényelte. A szabadságharc leverésével a hazánkban élő lengyelek sorsa is megpecsételődött, emigrációba kényszerültek.
A magyar szabadságharc lengyel mártírjai: Mieczysław Woroniecki, d'Abancourt és Konrad Rulikowski.


Lengyel felkelés

Orosz-Lengyelországban 1863-ban újabb lengyel felkelés tört ki, több száz magyar küzdött itt a lengyelek oldalán. Ilyenek voltak például Eszterházy Ottó lovaskapitány, Nyáry Ferenc őrnagy és Wallis Béla hadnagy. A bukás után mintegy négyezer menekült érkezett hozzánk, szinte minden magyar településnek volt egy saját lengyelje. Ebben az időben lengyelek milliói távoztak elsősorban Galíciából megélhetést és munkát keresve Európa más országaiba, illetve Amerikába.
Magyarországra a lengyel munkakeresők első nagy hulláma az 1880-as években ért el. Az olcsó munkaerőt elsősorban Budapest nagy építkezései és a kibontakozó nagyipar foglalkoztatták. A fővároson kívül Kassán, Miskolcon, Pozsonyban és a többi ipari városban alakultak ki lengyel kolóniák, emellé minden nyáron kb. 8-10 ezer lengyel mezőgazdasági idénymunkás érkezett.
Számos kulturális egyesületet hoztak létre, 1883-ban megalakult a Budapesti Lengyelek Egyesülete, 1895-ben a SYLA Munkásképző Egyesület, ezen kívül működtek lengyel klubok és vendéglők is.
20. század

- Az 1900-as népszámláláskor 50 182 lengyel élt Magyarországon, 1916-ban 36 524 volt a számuk. A többi nemzetiségekkel összevetve ugyan arányuk eltörpült az összlakossághoz képest. Igazi falusias jellegű kolónia Kőbányán alakult ki, ahol a kőbányában, porcelángyárakban, illetve a sörgyárban dolgoztak.

- 1910-ben Miklósy Ferdinánd Leó (1889-196😎 létrehozta a Magyar-Lengyel Egyesületet. Az egyesület első elnöke báró Nyári Albert (1871-1933) jeles történész és festőművész volt. Ez az egyesület alakította meg az első világháború kitörésekor a Lengyel Katonai Bizottságot, amely magyar földről közel ezer önkéntest toborzott a Lengyel Légió számára, mindvégig Józef Piłsudski mellett harcoltak a lengyel függetlenségért.
A lengyel menekültek befogadása a II. világháború idején
A magyar-lengyel barátságot mélyen átérző Teleki-kormány - a maga szerény és korlátozott eszközeivel - megpróbálta a német-lengyel ellentéteket elsimítani 1939 áprilisától, illetve határozottan kiállt amellett, hogy nem akar a németek oldalán egy lengyelellenes háborúba keveredni: „Magyarország részéről nemzeti becsület kérdése az, hogy ne vegyen részt semmiféle agresszióban Lengyelország ellen (...), ennek folytán semmi körülmények között nem engedhetjük meg német csapatok magyar¬országi vasútvonalakon történő átszállítását Lengyelországba.” Ezt Teleki meg is írta Hitlernek, annak ellenére, hogy erőteljes német nyomás nehezedett a magyar kormányra, főleg azért, mert 1939 márciusától a két ország határos lett egymással, továbbá a Harmadik Birodalom aktívan támogatta a magyar revíziós törekvéseket.

Amikor Lengyelországot lerohanták a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió csapatai (1939-ben), több mint 100 ezer menekült - lengyel katona és civil személy - talált menedéket Magyarországon a háború egész időtartama alatt, vagy legalább átmenetileg. A két oldalról érkező támadók elől a lengyelek csak dél, azaz hazánk felé menekülhettek, a magyar kormány 1939. szeptember 17-én megnyitotta a határt a lengyel menekültek előtt. Megígérték, hogy senkit nem adnak ki a németeknek és a menekülteknek megfelelő életkörülményeket biztosítanak. Tették ezt annak ellenére, hogy a németek erőteljes nyomást gyakoroltak Budapestre: követelték a diplomáciai kapcsolatok megszakítását, a már itt tartózkodó lengyelek kiadatását, a magyar lakosság lengyelbarát megnyilvánulásainak beszüntetését stb.
1944 Döntően megváltozott a lengyel menekültek sorsa Magyarország március 19-i német megszállása után. Az új magyar kormány behódolt a hitleri elvárásoknak, eltávolították vagy egyes esetekben le is tartóztatták a lengyelekkel szimpatizáló tisztviselőket. Üldözni kezdték a még itt élő menekülteket is, elsősorban azokat az emigrációs vezetőket, akik közvetítő szerepet játszottak a londoni lengyel kormány és a földalatti lengyel állam között. Így tartóztatták le Henryk Sławikot, Edmund Fietowiczot és a katonai vezetők többségét. Előbbieket a németek 1944 augusztusában Mauthausenbe hurcolták, majd kivégezték.
A Gestapo minden alkalmat megragadott, hogy lengyel menekülteket tartóztasson le, valóságos hadjáratot szerveztek ellenük, az elfogottakat koncetrációs táborokba szállították. A lengyelek többsége bujkált, ebben bizalommal számíthattak a magyar lakosság pártfogására.

1989-től napjainkig

- 1990-ben került megrendezésre először a modernkori visegrádi csúcs, ami kiszélesítette Lengyelország és Magyarország, illetve további szomszédos államok közti együttműködéseket.
- 2006 március 24-én a lengyelek és magyarok közötti sok évszázados szoros barátság szellemében tartott nagyszabású rendezvényen Lech Kaczyński lengyel és Sólyom László magyar államfők Győrött a Bem József téren felavatták az első köztéri Magyar-Lengyel Barátság Emlékművet.
- 2007. március 12-én a magyar Országgyűlés március 23-át a magyar–lengyel barátság napjává nyilvánította, akárcsak négy nappal később, március 16-án a lengyel szejm

III. LENGYEL-MAGYAR KÉT JÓ BARÁT

Arról a közmondásról van szó, amelyet Lengyelországban és Magyarországon csaknem mindenki ismer, és amely a két nép történelmi barátságát példázza. Koccintáskor gyakran hangzik el.

Lengyelül:
Polak, Węgier, dwa bratanki
I do szabli, i do szklanki
Oba zuchy, oba żwawi
Niech im Pan Bóg błogosławi.
Magyarul:
Lengyel-magyar két jó barát
Együtt harcol s issza borát
Vitéz s bátor mindkettője
Áldás szálljon mindkettőre.


IV. GENETIKA


2000-ben nyilvánosságra került kutatás alapján a közmondásnak akár genetikai alapjai is lehetnek. A két nemzet, a lengyel és a magyar génállományában fordul elő Európában leggyakrabban az Y kromoszómán található R1a1 mutáció. Az előfordulási gyakoriság 56-60% közötti ezeknél a népcsoportoknál. A mutáció jelenléte arra enged következtetni, hogy a két nép egy körülbelül 10 000 évvel ezelőtt élt közös őstől származik. Kutatásról többet lehet olvasni itt




V. ÁLTALÁNOS ADATOK
LENGYELORSZÁG
- Lakosság: 38 130 302 (2009)
- Népsűrűség: 122 fő/km2
- Születéskor várható élettartam: férfiak 71,65 év, nők 79,85 év.
- 0-14 éves korig terjedő lakosság: 15,2%
- 15-64 éves korig terjedő lakosság: 71,4%
- 65-X éves korig terjedő lakosság: 13,4%
- Népességnövekedés: -0,045%

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
lengyelek 97,5%, németek 1%, ukránok és ruszinok 1%, fehéroroszok 0,5%, egyéb: tatárok, csehek, litvánok, örmények, romák.
A lengyelek döntő többsége római katolikus, de élnek az országban görögkeletiek is.
A muszlim vallású tatárok elsősorban Bohoniki és Kruszyniany községekben élnek.

VI. LENGYELORSZÁG HIMNUSZA

A lengyel himnuszt Józef Wybicki író-politikus írta 1797-ben. Eredetileg lelkesítő dal volt, amit Jan Henryk Dąbrowski csapatainak írt, amikor a tábornok lengyel légiókat szervezett Olaszországban, hogy Napóleon oldalán harcoljanak Lengyelország függetlenségéért. Az új dal egy lengyel népdal, a Dąbrowski-mazurka dallamára íródott. Magyarországon 1816-ban terjedt el. Függetlenségük elnyerésekor, 1918-ban énekelték először az ország himnuszaként.. Lengyelországban 1926-ban vált hivatalosan himnusszá.
A Dąbrowski-mazurka dallama igen népszerű volt a Habsburg uralom alatt élő népek között. A dal Magyarországon is elterjedt az 1816-ban keletkezett „Isten, ki Lengyelhont…” kezdetű népszerű lengyel hazafias dallal együtt. A Dąbrowski-mazurkát a szláv népek körében külön-külön is, de mint össz-szláv himnuszt is énekelték. A 20. században a volt Jugoszlávia himnuszához is a Dąbrowski-mazurka melódiáját használták fel.

A lengyel himnusz hivatalos szövege:
Jeszcze Polska nie zginęła,
Kiedy my żyjemy.
Co nam obca przemoc wzięła,
Szablą odbierzemy.

Marsz, marsz Dąbrowski,
Z ziemi włoskiej do Polski.
Za twoim przewodem
Złączym się z narodem.

Przejdziem Wisłę, przejdziem Wartę,
Będziem Polakami.
Dał nam przykład Bonaparte,
Jak zwyciężać mamy.

Marsz, marsz…

Jak Czarniecki do Poznania
Po szwedzkim zaborze,
Dla ojczyzny ratowania
Wrócim się przez morze.

Marsz, marsz…

Już tam ojciec do swej Basi
Mówi zapłakany —
Słuchaj jeno, pono nasi
Biją w tarabany.

Marsz, marsz…

Na to wszystkich jedne głosy:
"Dosyć tej niewoli!
Mamy racławickie kosy,
Kościuszkę, Bóg pozwoli.

Marsz, marsz…

A lengyel himnusz magyar fordítása

Nincs még veszve Lengyelország,
Míg mi meg nem haltunk,
Hogyha földünk elrabolták,
Visszaszerzi kardunk.

Fel, fel Dombrowski,
Zászlódat bontsd ki!
Ha te vagy vezérünk,
Népünkhöz elérünk.

A Wartáig, Visztuláig
Szabad lesz a lengyel,
Bonaparte álma válik
Tettre győzelmeddel.

Fel, fel…,

Poznańnál Czarniecki kardja
Mindent visszaszerzett,
Így szállunk majd mi is partra,
Hogyha hív a nemzet.

Fel, fel…,

Szólt a lányhoz az aggastyán
Szeme könnybe lábadt
- Figyelj, lánykám, még hallasz tán
Lengyel trombitákat.

Fel, fel…,

Cseng a hangunk, szabadság int,
Több türelmünk nincsen!
Velünk vannak jó kaszáink,
Kościuszkóval Isten!

Fel, fel…,

VII. EREPUBLIK A LENGYELEK ÉS MAGYAROK ÉLETÉBEN

Lengyelország 2008 juniusában elvesztette függetlenségét.a német-lengyel háború során, amikor eNémetország elfoglalta. Németek kontrollálták a régiót egészen a második német-svéd háborúig, amikor svédek lettek az urak.

Lengyelország Svédországgal megegyezve visszanyerte függetlenségét 2008 október 31-én a lengyel függetlenségi háború alkalmával amikor felszabadult Kis-Lengyelország. Lengyelország 2008 december 12-én Pomeránia felszabaditásával visszaszerezte az összes eredeti régióját.

2009 január 12-én Lengyelország belépett az ATLANTISBA , a későbbi EDEN-be.
2009 juniusában Lengyelország egy oriási baby- boom-ot produkált, ezzel csatlakozván az erepublik erős országaihoz, de még mindig nem jutott high régiohoz vagy más nem eredeti területekhez

2009 áprilisában kezdődöt el a lengyel-magyar háború, ami még a Magyar régiók visszafoglalása előtt volt. Románok kezében volt Magyaroszág legnagyobb része és Ukrajna is. Románok átadták Ukrajna búzarégióit a lengyeleknek. Ekkor a lengyelekkel swappolgatni akarták a Magyar régiókat, hogy sose tudjuk őket támadni. Ekkor jött el az a pillanat, hogy megtámadtuk a horvátokat először, hogy az akkori szabályok szerint megnyíljon a magyar-lengyel háború is. Ez persze először bugos volt, de aztán megjavították, és el tudtuk venni a lengyelektől Miskolcot. Közben megszünt a swappolás lehetősége is. Végül sikerült elvenni tőlük az ukrán régiókat, és ezennel ismét nem volt búzájuk.

Az eVilág legnagyobb baby-boomja azonban eLengyelországot illeti, ezennel Lengyelország az erepublik legnépesebb országa lett, 65 ezer játékossal, melyet ki is használtak a Németorszagi hadjáratuk során 2009 végén és 2010 elején.

2010 januárjában Lengyelország elfoglalta Németországot, és segitette Spanyolországot Franciaország ellen. Ezennel high régiókra tettek kezet a lengyelek: búza Brandenburg-Berlin régióba és fa régióra Rhone-Alps elfoglalásával. De nem sokáig sikerült megtartani a két régiót, hiszen Brandenburg-Berlint a Magyarok és RA-t a Szlovénoknak sikerült visszafoglani (a megkötött MPP-k által.) B&B régiót most is a lengyelek uralják, ámbár a régió legelső elfoglalásától többször is elvesztették azt.

Hogyan kerültek a lengyelek egy olyan szövetségbe amely Magyarországnak ellensége volt?
A németek és az oroszok helyzete sokat jelentett nekik, hiszen tudjuk RL a fritzek és ivánok nem a lengyelek kedvencei történelmi okok miatt. Amikor a németek beléptek az Atlantisba, a lengyelek meg a svédek majdnem kiléptek - aztán inkább kirúgatták a németeket, és meg is támadták rögtön - mind a Svédek mind a Lengyelek búzarégióra vágytak. Az oroszok akkor Phoenix tagok voltak. Nem telt el 2 hónap és a lengyelek meg svédek feloszlatták maguk között Németországot.

Érdekes, hogy a lengyelek sosem érezték jól magukat ellenünk harcolni. Ezt tapasztaltam 2010 tavaszán, amikor fel-fel járogattam a lengyel csatira. Több lengyellel akivel üzleteltem kiegyeztem volt, hogy ha országaink egymás ellen harcolnak, eredeti régiók elfoglalásában nem veszünk részt. (Vagyis ha a lengyelek foglalnának el magyar területet ők nem ütnek, ha magyarok foglalnának lengyel területet, akkor én nem ütök). Legalabb is részemről ezt be is tartottam, mert valahogy polonistának érzem magma.

Az is igaz, hogy a lengyelek hűségesen harcoltak az EDEN pártján, viszont amikor 2010 tavaszán az EDEN megszállota Magyarországot, főleg amikor csak CH maradt magyar kézen, sok lengyel úgy döntött, hogy mégsem vesz részt a CH elleni csatában. Ezt az EDEN fel is hányta nekik.

Úgy magyarok, mint lengyelek között voltak akik azt hangoztatták, hogy nem jó, hogy a két ország ellenség a játékban. És eljött az a pillanat mikor valóra vált azon lengyelek és magyarok álma.

Alapból már egész 2010-ben vacilláltak a lengyelek, mert úgy érezték, hogy ők a legnagyobb ország, de az Edentől sosem kapnak elég segítséget. Nekik alapból semmiféle high nyersijük nem volt a saját régióikban és még a babyboomjuk után sem igazán sikerült szerezniük, illetve megtartaniuk. Ők úgy érezték, hogy az Eden-Atlantis felső vezetésében valahogy sosem volt elég beleszólásuk. Mindig a románok meg a svédek vezették a szövetséget. Ezért hosszú tárgyalások és manőverek után ki is léptek az EDEN-ből és beléptek a frissen megalakult NWO-ba, egyuttal megszületvén a magyar-lengyel szövetség. ÉLJEN !!!

***Köszönet Quicksilvernek az erepes történelmi adatok kibővitéséhez és eme cikkrész konzultálásához.

Mozgások máris történtek:

- A magyar Nemzeti Front és egy lengyel Narodowa Demokracja párt testvérpártá nyilvánitották egymást , valamint aKuruc Sereg és a GOND lengyel katonai szervezet összehangoltatta a működését: eszmecserék és közös ütések.

- Másrészt megemliteném az első magyar-lengyel századot , melyben a tagok egymás hazájáért fognak harcolni egyuttal bevezetve az IRL barátságokat is a játékba!


Reméljük nagyon sok ideig szövetségesek leszünk, avagy mindörökre(?),s több közös akció és szervezet születik a két nép között ÁMEN

„Két nemzet van egyesülve bennünk
S mi két nemzet! a lengyel, s magyar!
Van-e sors, amely hatalmasabb, mint
e két nemzet, ha egy célt akar?”
Petőfi Sándor

AJÁNLOM MARCIUS 23.-ÁN A KÖZÖS AVATÁR HORDÁSÁT







Bibliográfia:
http://www.wysocki.hu/irasok/dok/plmo.htm
http://dwabratanki.gportal.hu/gindex.php?pg=4520985
http://www.mommo.hu/media/Marcius_23_-_a_Magyar-Lengyel_Baratsag_Napja
http://kitekinto.hu/europa/2010/01/12/ujra_fellangolt_a_lengyel-magyar_baratsag/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyelorsz%C3%A1g_himnusza
http://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyelorsz%C3%A1g
http://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyel-magyar_kapcsolatok
http://wiki.erepublik.com/index.php/Poland