Kezdőnevelde: a Sorihun-kormány hadi célkitűzéséről
![Hungary](http://www.erepublik.net/images/flags_png/S/Hungary.png)
Schelling
A következő sorokban elsősorban a kezdő játékosokat szeretném informálni az elmúlt hónap katonai történéseiről. Összefoglalva, röviden, tárgyilagosan. Nem a történelemkönyv egy fejezetét, hanem diplomáciai töprengéseimet folytatnám ezzel.
A Sorihun-kormány figyelemre érdemes programmal került hatalomra 2011 augusztusában. Ugyanis ugyanaz volt a programja, mint a másik négy jelöltnek: jelesül egy Nagy-Magyarországot tűztek ki célul.
(Kiindulási helyzet a Sorihun-kormány előtt.)
Nem is voltak restek a megvalósításban. Azonnal, az 1349. napon beadták (a franciát lecserélve) a román NE-t. Megjegyzendő, hogy ekkor, augusztus elején még több dél-franciaországi területtel rendelkeztünk. Ekkor indult a román hadjárat.
A román hadjárat az Erdély elleni támadással kezdődött az 1351-1352. napon. A csatát - jókora fölénnyel - megnyertük. A többség lelkes volt, gyors és tartós sikerekre számított, habár a kritikus hangok is megjelentek.
Pár nap múlva, a sokadik erdélyi csatában elveszítettük a területet. Ekkor új támadás indult Máramaros és Kőrös-vidék ellen. Románia másik öt területét a szerbek (szövetségeseink) támadták. A háború ingadozó eredménnyel folyt.
Ebben a képlékeny, optimistán szólva félsikeres helyzetben került sor egy fordulatra. Az 1356. napon a román NE-t horvát NE-re cserélte a kongresszus.
A hadjárat lényegében már Északnyugat-Horvátországban elakadt. A két front együttes nyomása alatt a kormány elhatározásra jutott. A horvátok készséggel tárgyalóasztalhoz ültek. A béke egyenlő feltételekkel köttetett: a harcok kölcsönös beszűntetése, az NE-k eltörlése, valamint fegyverszünet és RW-indítási tilalom két hét időtartamra - az 1364. naptól az 1378-ig.
Ekkor egy újabb fordulattal Ukrajnára vetette magát a magyar sereg. Közben persze Romániát is szemmel tartotta. A váltakozó NE-k ezt jelzik. (1364. - ukrán, 1366. - román, 1368. - újra ukrán, és 1374. - ismét román NE.) A hadjárat eredményeként egy törékeny hídon át Kelet-Ukrajnáig jutottunk.
Ám a békeszerződés lejártakor kongresszusunk újra beadta a horvát NE-t. Szerződést nem szegtünk, viszont a harcok folytatódtak. Egyelőre három területet szereztünk - annak árán, hogy Szerbia teljes eredeti területe horvát-román megszállás alá került. Némelyek ekkor szövetségünk belső problémáiról is beszéltek...
(A pillanatnyi állapot.)
Értékelés
Hogy a jelen helyzetet elérhessük, feladtuk hozzá a Délnyugat-Franciaországba vezető hidat. Gazdasági szempontból a helyzet nem változott: a produktivitási bónuszunk így is, úgy is 100%-os. De ez nem az egyedüli szempont. A területszám csökkenésével az adóbevételek is csökkennek. Ezt a hazai polgárok ugyan nem érzik meg, és talán nem is különösebben bánják.
Érdemes összehasonlítani a francia, nyugati hidat a mostani keleti, ukrán híddal. A keleti híd (per pillanat) 8 területből áll (2 román és 6 ukrán). A nyugati híd ezzel szemben fénykorában - július 2. és 20. között - 16 területből is állt (9 francia, 2 német, 5 osztrák). Az ukrán területeket talán tudjuk tartani, a Románián (Máramaros) át való összeköttetés azonban törékennyé teszi a keleti hidat. A nyugati híd ezzel szemben könnyen fenntartható volt, csupán némi figyelmet igényelt. Az is teljesen világos, hogy Franciaország, Németország és Ausztria együttesen könnyebb ellenfelek, mint Horvátország, Románia és Ukrajna.
Úgy értékelem, hogy Horvátország másodszori megtámadása súlyos hiba volt. Azért, mert ebben a háborúban tartós sikereket nem érhetünk el, legfeljebb újabb tápot adunk a horvát-magyar (és román-magyar, tágabban pedig az EDEN-ONE) ellentétnek. Illetőleg az itteniek kihatnak a másik frontra. Az ukrán hadjárat pedig csak akkor lehet sikeres, ha legalább a románokat pacifikáljuk arra az időre. Különben egy újabb felelőtlen hadjárat lesz. Érdemes törekednünk egy kettős híd kiépítésére. Vagyis Ukrajna egész területén túl legalább Máramarost tudnunk kell tartani.
Ez úgy gondolom, könnyebben valósulna meg egy a status quo-t rögzítő, meghatározatlan időre szóló, a megszegését szankcionáló horvát-magyar szerződéssel.
Egyébként pedig a kormány célkitűzése nem valósult meg, mintha már nem is törekednének a megvalósítására, és ezért nem is fog megvalósulni.
Comments
[Megjegyzés. Horvátország először - az 1365. nap - való megtámadása nem volt célszerűtlen. Ezáltal reális képet kaphattunk az erőviszonyokról. És dícsérendőnek tartom, hogy a kormány, a helyzetet gyorsan felismerve, akkor békét kötött a horvátokkal.
Érdemes volna utánajárni, mivel volna magyarázható a második támadás sikere. Tartok tőle, az ok az, hogy a horvát srácoknál előbb kezdődött a tanév, mint nálunk. Illetőleg a hadvezetés és a seregparancsnokok részéről számolnék harci potenciálunk napokon belüli, de legkésőbb a jövő héten bekövetkező csökkenésével. A saját képességeinket illetően kicsit pesszimistának lenni nem ártalmas, feltéve hogy kerülni szeretnénk a nagy csalódásokat.]
köszi, szerintem használni fogom a cikked 🙂
annyival azért ki egészíteném, hogy híd azért kell, mert az elfoglalt területek nyersanyag bónusza csak akkor érvényes, ha egy kereskedelmi út (híd) köti össze az országgal.
a masodik horvat tamadasunk a szerbek megsegitesere volt, sebzes elvonas es a szerb-horvat hatar megszuntetese celjabol
amugy vote, szep probalkozas
Hát ebben a cikkben elég sok pontatlanság van.
1.) Nem hódítási célból indítottuk meg az újabb horvát hadjáratot, hanem a szerbek felmentése érdekében. Nem emiatt fogják eltörölni a szerbeket, hanem ennek ellenére (én még reménykedem, hogy sikerül őket megmenteni).
2.) Az adóbevételek mértéke nem a régiók számától, hanem a lakosság számától függ. Egyébként nincs túl nagy jelentősége, mert sajnos képtelenek vagyunk kiutalni az összes pénzt a kincstárból, még úgy is, hogy folyamatosan adjuk be a 99999 Ft-os kiutalási javaslatokat.
Ennyi impotenst egy helyre (a kormányokra célzok). Mindig kitalálják, hogy mivel akarom zsarolni őket, és előttem járnak egy lépéssel. Kezdem azt hinni, hogy félnek tőlem.
A szerbeknek nyújtott segítség szép dolog szerintem is. Mondhatni viszonozzuk, amit folyamatosan kapunk tőlük.
[utólagos számozás: 34. cikk]