66. cikk: Június negyedikére
Schelling
akik mindig is bátorítottak efféle cikkek írására.
Az eRepublik világa egy sajátos, virtuális (szub)valóság az IRL-en belül. Egzisztálási feltételeit attól nyeri, ám mint egy alternatív, fantázia teremtette világ attól függetlenné is válik létrejöttétől kezdve. Az e-magyar közbeszédben az "Új Világ" sajátosságának utóbbi evidens vonatkozása sajnos még ma sincs felfogva, hét és fél év működés után. Ennek következtében nagyon gyakoriak a fantáziátlan, IRL-hez szorosan kötődő tematizálás, önmeghatározások, jelképhasználat, stb. Hogy ez a jelenség van, különösen a pártpolitikai szférában, arról egyetemi szakdolgozat is készült már. A jelenség patologikus voltára ritkán utalnak. Legyen most elegendő megismételnem a betegesség kritériumát: akkor az, amikor nem csupán ok-okozati összefüggés nélkül használunk IRL elemeket (a fantázia szabadsága ezt ugye megengedné), de ez adott helyen teljességgel irreleváns, nem alkalmazható az e-valóságra. A jelenség persze nem megmagyarázhatatlan, teljesen világos, többségében milyen pszichés motívumok húzódnak meg a hátterében. A probléma az, hogy ez a különcség virtuális országunk közbeszédét torzítja, a valós problémák helyett álproblémák taglalásába sodor minket. (Nem mintha IRL ismeretlen volna az ilyesféle eltérés, eltérítés.) Az ilyen esetek az e-világ törvényei szerint tilalmasak. Spam: "articles not related to eRepublik; posting comments which are not related to the conversation". Reklám: "posting links or mentions to other websites that are not related to eRepublik; advertising other not related to eRepublik products, services, charities, religions, organizations, etc." Lázítás, közösségi izgatás: "usage of names of real life convicts (for various issues murder/rape/theft); usage or names of or references to any real life massacre/genocide". A moderátorok joggyakorlata azonban széles teret enged ezeknek, legalábbis e-Magyarországon. Előfordul, és nem is ritkán. Hogy a moderátorok részéről figyelmetlenség, az efféle finomságok iránti érzékhiány, az e-világ törvényeinek nem ismerete, vagy tudatosabb intenció húzódik meg emögött, esetleg a szabályozás nem kellően részletgazdag, az számunkra közömbös. Minden esetre úgy látszik, a törvény betűje és alkalmazása között távolság van. És e-társadalmunkban a gyakorlat inkább számít viszonyítási pontnak, mint az előírás.
E-Reptől független (és ide nem illő!) tartalmak tiltottak. A büntetés azonban nagyon gyakran (többnyire?) elmarad miattuk. Így a kérdés, legális-e az ilyen tartalmak szerepeltetése, a moralitás területére húzódik át. Megengedem-e magamnak, hogy ilyesmiről beszéljek? Ezen keresztül pedig az is látszik, hogy a joggyakorlat tágassága visszahat a normáinkra. Egy-egy eReptől független téma a közbeszéd elfogadottsága révén beemelődik az e-világi valóságba. A diskurzus (még ha hamis téma mentén zajlik is) részévé válik.
Egy virtuális világ történeti (keletkező és pusztuló) képződménye: e-Magyarország az "Új Világ" 2752. napjának végén
E sorok szerzője nem először ad hangot azon személyes meggyőződésének, hogy az irreleváns IRL témák szerepeltetése probléma. És nem egyszerűen jogszerűtlen voltuk miatt, hanem mert károsak a közösségre. Ezt továbbra is fenntartom: tudni kell, és némi gondolkodás révén viszonylag jól lehet is tudni, mi való ide, és mi nem. Ezzel együtt, az e-világba beemelődött, kétes legalitású témákra reflektálni azt hiszem, megengedhető. Különösen, ha ennek a reflexiónak a célja bizonyos tévedések helyesbítése, hamis mítoszok leleplezése. És kivételesen meg is engedem ezt magamnak.
Amelyik témáról beszélni szeretnék, vagyis tulajdonképpen csak egy bő lábjegyzetet fűzni hozzá, az a Trianon-téma. A békeszerződés régóta beemelődött az e-magyar közbeszédbe. Működik párt (127 fős taglétszámmal), amelyik a békeszerződés eliminálását (?) tűzi ki céljául (lásd leírásukat: "eMagyarország egyetlen nemzeti érzelmű pártja vagyunk. Várunk téged is, hazafi! Vesszen Trianon!") – mintha legalábbis lett volna ilyen esemény az e-történelemben –, és vannak közösségek, amelyek önidentitásukat Trianon egysíkú, történetileg erősen problematikus értelmezéséből nyerik, mint például a Horthy Század (109), a M.O.V.E. sereg (54) és párt (29), a Kuruc Sereg (41), a Trianon Század (29), a Cserkészek (27) vagy a súlyát tekintve marginális Rongyos Gárda (3) és a Kuruc Had (2). A békeszerződéssel létrejött magyar állam sajátos szimbólumai (vagyis amelyek nincsenek átfedésben a mai Magyarországéval) szintén felbukkannak játékosok avatárjain (profilképein). Június 4-e közeledtével pedig az e-magyar sajtót elborítják a Trianon-témát mitizálva bemutató cikkek. IRL ezt a jelenséget Trianon-szindróma névvel illetik, patológiás jellegére utalva. A konfúzus fogalomhasználatot tisztázandó: emlékezetpolitikai, lelki problémáról van szó, de ez nem trauma, hanem pszichózis. (Az azonos című 2006-os dokumentumfilm megtévesztő: az egy szimpla eseménytörténeti ismertető, viszonylag korrekt munka, noha hiányos, nem ás kellően mélyre a problémakomplexumba. A szindrómáról azonban szó sem esik benne, mi több, szórványosan még rá is erősít a mítoszra.) A mibenlétének kifejtését lásd például Gyáni Gábor cizellált, határozott mondanivalója mellett is finomkodó cikkében.
* * * |
Irrelevanciáján túl miért hamis a Trianonról való diskurzus? A válasz a recepciótörténetben keresendő. A békeszerződéshez vezető út és a Horthy-rendszer születése között időbeli (és ok-okozati) kapcsolat van. Tehát amikor a fiatal Horthy-rendszer kormánya aláírta a békeszerződést, szükségesnek látszott bizonyos alapvető válaszokat megadnia. Azért, hogy ezzel a saját legitimitását is megalapozza. Jelesül: ❶ miért vesztette el Magyarország a világháborút?; ❷ miért ezeket a békefeltételeket szabták? (avagy hogyan jöttek létre); ❸ miért fogadták el ezeket a feltételeket? Az öndefiníciója szerint ellenforradalmi rendszer a kérdéseket összevonta, és egy lebutított választ adott rájuk: azért, mert a nemzetközi hatalmak és a magyar társadalom bizonyos csoportjai összeesküdtek "a magyar nemzet" ellen. Ez lényegében a ludendorffi tőrdöféselmélet magyar (horthysta) variánsa. Ebben a válaszban 1920-ban egyáltalán nem kódoltan, hanem teljesen nyíltan benne volt egy demokrataellenes, "antikommunista", baloldalellenes, antiinternacionalista, antiszemita, román- és szerbellenes krédó. Amit utóbb részleteiben is kidolgoztak. Nem csak az állami szintre emelt pártpropagandában, de ismeretterjesztő és történeti munkákban is befeketítették a Károlyi-féle első köztársaságot, és átírták (meghamisították) a Tanácsköztársaság történetét. Ehhez igazítva másként interpretálták a Monarchia Magyarországáét is. A "negatív mítosz", a démonizálás mellé egy pozitívra is szükség volt kiegészítésképpen. Ez lett a fővárosba fehér lovon belovagoló, snájdig, "nemzetmentő" (majd "-gyarapító") Horthy mítosza. A Trianon-témára adott válasz tehát egy olyan komplex mítosz volt, amelyik a Horthy-rendszer ideológiai legitimitását biztosította, és későbbi vezérelveit összegezte. A mítosz a propaganda eszköze lett, az indoktrináció színtere pedig az nemzeti megemlékezésektől a városi rendezvényeken át az iskolákig terjedt. Totálisan áthatotta a magyar államot. A hatásosságát jelzi, hogy a fiatal József Attila és az értelmiség egy része is kritikátlanul elfogadta a készen adott magyarázatokat. Aki pedig kísérletet tett a demitizálásra, a rendszer ellenségének kijáró fogadtatásban részesült. Ily módon 1945-ig nem lehetett érdemben foglalkozni még a történeti feldolgozással sem.
A II. világháború lezárultával megszabadultunk a Horthy-rendszertől. A második magyar köztársaság más struktúrákra, más hagyományokra kívánt építeni. Egy polgári társadalomra épülő többpárti demokráciát akartak létrehozni. Az államépítést egészen alulról, az épületekkel kellett kezdeni, és egészen a közjogi struktúráig el kellett (volna) jutni: vagyis mindent egészen újra berendezni. A második magyar köztársaság úgy akart polgári demokráciát létre hozni, hogy érdemben nem volt polgárság. Vagyis a politikai felépítmény kidolgozását a társadalmi alap létrehozásával, polgárosítással kellett volna kezdenie. Ehelyett a politikai kereteket dolgozták ki előbb, és ez alá akarták illeszteni a neki megfelelő társadalomszerkezetet. Csakhogy egy plurális politikai struktúrában újszülött nép számára meg van annak a veszélye, hogy önálló gondolkodás híján rövid időn belül végletesen polarizálódik az érdekképviselet. Főleg, ha van olyan párt, amelyik tudatosan és felkészültség birtokában erre törekszik. A társadalmi adottságokból kiindulva, a belpolitikai mozgástörvények megfelelően a Magyar Dolgozók Pártja 1949-re egypárti önkényuralmat hozott létre. A köztársaságnak nem volt ideje a Trianon-témát történetileg feldolgoznia, a nyilvánosság előtt megvitatnia, az egyéni sérelmeket kibeszélnie, a mítoszokat dekonstruálnia. Pár magányos harcos tudott csak ennek a munkának nekikezdeni.
A Rákosi-rendszer viszonya a trianoni problémakörhöz ambivalens volt. Egyfelől előszeretettel mutatott rá a Monarchia Magyarországának és a Horthy-rendszernek a fogyatékosságaira, bűneire (alkalmasint fel is nagyítva azokat), másfelől a Tanácsköztársaság erényeire. A kettő közül utóbbi bizonyult döntőnek. Rákosi Népköztársasága a Tanácsköztársaságot önmaga példaképének, előzményének, legitimitása egy támogatólagos forrásának tekintette. (Amely azonosulás a Horthy-rendszer elhatárolódásához hasonlóan érthető, ám történeti szempontból hamis beállítás.) És éppen emiatt nehéz volt megtennie, hogy nem szól semmit a békeszerződéshez vezető útról. Pedig az kényelmesebb lett volna. A Trianon-téma így szőrmentén említésre került, a maga önállóságában viszont elsikkadt.
Az '56-os forradalom által kezdeményezett sikeres desztalinizáció enyhülést hozott ezen a téren is. A Kádár-rendszer viszonyulása hasonló, noha önkényes-ideologikus elemeiben érzékelhetően tompítottabb volt. A vonzások és taszítások maradtak, a történeti feldolgozások kevésbé ideologikusakká váltak, nem ritkán időtállóan használhatókká. A téma direkt vizsgálata azonban a "tiltott" kategóriában maradt.
A téma teljes körű feldolgozására, megvitatására, kibeszélésére csak a '89-es rendszerváltással nyílt lehetőség. A nagy remények ellenére a kilencvenes évek elején bámulatos frissességgel a canaille tért vissza (amit irodalmilag Spiró György Jönnek c. verse prófétált meg emlékezetesen). Az első szakszerű monográfiák csak az ezredforduló körül jelentek meg, és a következő dekádban vált komplexszé a szakirodalom. A téma nyilvános megvitatására minden további nélkül sor kerülhetett, a köz- és felsőoktatásban frekventált témává válhatott. (Árnyalásként jegyezzük azért meg, hogy a közoktatás tankönyvei egy mérsékelten nacionalista történelemszemlélet jegyében problematizálhatóan mutatták be nemzeti történelmünket.) A közbeszédben azonban jellemzően a pártszimpátia határozta meg a téma tárgyalását. Az egyéni tapasztalatok, sérelmek kibeszélése várat magára, az időtáv folytán pedig részben inaktuálissá vált. A 2010-es fordulat óta az addig szórványosan jelenlévő horthysta Trianon-mítosz kormányzati felkarolást kapott. (Lásd a "nemzeti összetartozás" álságos nevében megtartott Trianon-emléknapot.)
A recepciótörténet rövid tanulsága tehát, hogy sokáig az állami ideológia lehetetlenítette el a témával való foglalkozást. Jelenleg társadalmi és politikai konszenzus noha nincsen a Trianon-témában, a történész szakma valóban hozzáértő része a fő kérdésekben egységes, és rendelkezésre állnak megbízható történeti szakkönyvek. Az e-világba ennek ellenére túlsúlyosan a mítosz jutott el.
Ezek után a történet feldolgozása volna a helyes. Egy cikk terjedelmi keretei azonban ezt nem engedik meg. Helyette pár kérdést szeretnék feltenni, kis töprengeni való gyanánt. (Ezzel némi mélységet, értelmet adva a napnak.)
❶ Milyen felelőssége van a magyar politikai elitnek az I. világháború kirobbantásában, illetve a részvételben?
❷ Milyen okok indokolják kellőképpen a háborúba való belépésünket?
❸ Milyen háborús céljaink voltak?
❹ Miért veszíthettük el a háborút?
❺ Milyen megoldást kínált a békefeltételek kialakítására és a nemzetiségi kérdés rendezésére?
❻ Hogyan reagált a Károlyi-kormány a román támadás hírére 1918 decemberében?
❼ Mit válaszolt a köztársaság kormánya a Vix-jegyzékre?
❽ Miért mondott le a Berinkey-kabinet?
❾ Milyen viszonyban volt a forradalmi kormányzótanács az antanthatalmakkal?
❿ Hogyan kezelte a román (és csehszlovák) támadást? Ki volt Stromfeld Aurél?
⓫ A nemzeti kérdést hogyan kívánta rendezni a Tanácsköztársaság?
⓬ Milyen tényezők okozták a Tanácsköztársaság megszűnését?
⓭ Mit csinált Horthy Miklós 1918 októbere és 1919 augusztusa között?
⓮ Hogyan, kiknek a segítségével került hatalomra?
⓯ Miért írta alá az általa felhatalmazott kormány (a Simonyi-Semadam) a békeszerződést?
⓰ Nincs-e ellentmondás a békefeltételek elfogadása és a már aznap megindult revíziós politika között?
⓱ A Magyar Királyságban élő nemzetiségek vajon miért akartak a magyar állam helyett önálló nemzetállamban élni 1918 után?
⓲ A Román Királyság miért indított hadjáratot a Magyar Köztársaság ellen a padovai fegyverszünet aláírását követően?
⓳ Milyen tényezők alakították ki a békefeltételeket?
⓴ A "két világháború közötti" magyar külkapcsolatok szükségképpen voltak-e olyan szűkösek, fagyosak, és ellenségesek, mint amilyenek?
① Kinek fájt Trianon? Avagy milyen társadalmi csoportok és rétegek szenvedtek el valós veszteséget a határváltozások következtében?
② A "két világháború közötti" romániai, csehszlovákiai és jugoszláviai nemzetiségi politikák egyenes következményei voltak-e a trianoni békének?
Válaszlehetőségeket a következő helyen találhattok:
Ablonczy Balázs: Trianon-legendák. Jaffa Kiadó, Budapest, 2010.
Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem. In: Válogatott tanulmányok, II. kötet (1945-49). Magvető Kiadó, Budapest, 1986. 569-620. oldal.
Uő: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága. In: uo., 185-266. oldal.
Uő: A magyar társadalomfejlődés és az 1945. évi változás értelme. In: uo., 485-504. oldal.
Gergely Jenő, Izsák Lajos: A huszadik század története. (Magyar Századok sorozat.) Rubicon-Pannonica Kiadó, Budapest, 2000.
(Ugyanez a tartalom, más formátumban: A magyar jelenkor története. Pannonica Kiadó, Budapest, 2008.)
Gyáni Gábor: Nemzet, kollektív emlékezet és public history. In: Történelmi Szemle, 2012/3. szám. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2012. ?-?. oldal.
Kővágó László: A Magyarországi Tanácsköztársaság és a nemzeti kérdés. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1979. (sic!)
Lukács György: A fehérterror társadalmi Hinterlandja. In: Történelem és osztálytudat. Magvető Kiadó, Budapest, 1971. 69-75. oldal. (Eredetileg megjelent: Proletár (hetilap). Bécs, ?, 1920. augusztus 19.)
Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris Kiadó, Budapest, 20073.
Zeidler Miklós: Trianon. (Nemzet és emlékezet sorozat.) Osiris Kiadó, Budapest, 2008.
Sz. n.: Jaj, hol a múltunk? – A Trianon-jelenség. (Paletta sorozat.) Helikon Kiadó, Budapest, 2005.
+1
Egry Gábor, Ignácz Károly, Konok Péter, Sipos Balázs: Kérdések és válaszok a Horthy-korról. Napvilág Kiadó, Budapest, 2015. (Előkészületben.)
(Alábbi lista persze csak egy szerény válogatás, nélkülözi a teljesség igényét. Kb. ez volna a top 9+1. Nem tekintendő kereskedelmi célú ajánlatnak.)
Constanze Schelling
(akinek az IRL bábutologatója IRL konyít valamit a történelemhez).
★ ★ ★
╔ ║ ║ ║ ║ ║ ║ ║ ╚ |
══════════════════════════════════
|
╗ ║ ║ ║ ║ ║ ║ ║ ╝ |
Comments
Feel free, to vote, sub, and shout:
66. cikk: Június negyedikére
( ^__^ )
Hatalmas gratuláció részemről. Simán megállná a helyét nemhogy itt, de bárhol a magyar sajtóban.
25
úgy érzem itt ennél sokkal több hozzászólás lesz.
Megtöprengetnéd az embereket?
Idealizmus nélkül a világ sötét és keserű.
Am túl hosszú a be/felvezetés, és, szerintem, túl elnéző a cikk a szintén ideológia-megnyomorító kommunista rezsimmel szemben.
A téma kiváló, a megközelítés figyelemreméltó és sok okosságot tartalmaz. A késő-kiszes fogalmi hiearchiák sajna tagadhatatlanok, bár igaz, hogy a levetkőzésük nyilván nem is szándékolt.
Vote
Szeretem a kommentárjaidat. Lehet rájuk válaszolni. 🙂
A bevezetés terjedelmének az oka, hogy kellően meg akartam indokolni a témaválasztást.
A Trianon-téma kapcsán a horthysta narratíva boncolgatása az elsődleges, hiszen náluk teremtődik meg a mítosz. Ezért került ide a kicsivel nagyobb hangsúly. A "kommunista rezsim" torzító hatása más témáknál valóban szóba jöhet.
Annyira nem vagyok érett korú, hogy a KISZ tagja lehettem volna. Ezzel együtt egy társadalomtudományos fogalomkészletet próbálok használni.
Mindent egybevetve: köszi szépen, Doa! ( ^__^ )
.
A kiszes fogalmi struktúrákat épp úgy átveheti az ember a tanítóitól, mint a felvett pózokat a Horthy-korszak majmolói a jelenleg éppen divatos rendszerben. Ez nem sértő senkire, inkább csak magyarázat és számomra egy nyilvánvaló tény: a sémáinktól nehezen szabadulunk.
Trianon egy igen fájó seb, amit viszont gondolkodás helyett aktuálpolitikai töltettel szokás értelmezni, hiszen, minden legalább kétféleképp magyarázható, akár ellentmondásosan, akár egyszerre is.
Márpedig fekete-fehérben gondolkodni a magyar ember Isten adta joga, a korlátoltság és "nekünk igazunk van, mindenki más h*lye" felfogás magabiztos mantrázása teszi sérthetetlenné. (-:
A kivételek pedig addig kussoljanak, amíg az éppen aktuális illiberális földesurak megengedik nekik. (-:
A kiszes lányok között egyébként nagyon sok szép és értelmes volt, de mindig jött a kínos hallgatás, amikor az ember feszegetni kezdte pl. a Tienanmen téri eseményeket (bár ezt ugye most az orbán-érában sem illik felhozni, hiszen vezérünk csontig benyalt nekik).
a libsi es a komcsi beszelget...
.
Hö-hö, nagyin szívedre vetted, hogy kritizálom Orbánt.
😃
Szerencsére a libsi és kommunista idealizmus fényt gyújt az emberek fejében és megédesíti az életet. Ja nem.
.
Te meg, szerintem, legjobb, ha megint elmégy a szép időben sétálni, mint március 15-én, ahelyett, hogy elnökként közös ütést szerveztél volna a játékosoknak.
He-he... (-:
Március 15-én ünnepi nagygyűlésen voltam az Erzsébet-hídnál, nem pedig az erepen kockultam. Mint egyesek. 😉
Kozos utest elotte egy nappal kellett volna szervezni. 15en aki nem kis libsi 13 eves az unnepel.
.
TT: elnöke voltál egy netes társaságnak, még jól is jöttél volna ki a dologból, de elszabtad - ne maszatolj. (-:
Ernst - hiába mosdatod a dolgot, lehet napközben kinn lenni egy rendezvényen, és estére, mondjuk 9-re megszervezni a közös ütést. Ne csinálj magadból bohócot, hogy az egyik megemlékezést véded, a másikat elbagatellizálod. (-:
"Vannak itt még kommunisták? Én nem látok..." : )
Ne kívánd, Tarsi, hogy filozófiai, eszmei, eszmetörténeti vitába bocsátkozzak veled. Nem szívesen aláználak meg. (Ahogyan senki mást se.)
Amint nem szívesen elemezném részleteiben az elnökséged eredményeit. Nulla tartalom, a többi szimbólumpolitizálás volt... De ez összefügg a fénygyújtó képességgel.
Rendes tőled hogy nem aláznál meg, mivel nem is tudnál. Próbálhatsz megalázni, de olyannal nem szívesen állok ki aki eleve megalázott pozícióból indul (Trianon évfordulóján provokálni, pont Horthyékat illetni kritikával ezügyben, mosdatni Károlyiékat és a Tanácsköztársaságot és még észre sem veszed).
Sajnálom hogy nem volt osztályharc, gulág és úttörődalok ill. Sztálin-kultusz az elnökségem alatt, biztos csalódást okoztam neked.
Érdekes. Én is az Erzsébet hídnál voltam március 15-én.
punci
Az van nekem is. Érdekes téma! Szintén IRL-ből ered, az itteni szerepeltetésének relevanciája kétséges, a képi ábrázolása pedig expressis verbis tiltott. Ha van hozzá bátorságod, írhatnál róla! Pl. így: a nemiség megjelenítése az e-világban. (És egész sor problematizálást lehetne kapcsolni hozzá, pl. a sztereotipizálást vagy a szexizmust.) Egy olvasód biztosan akadna.
.
Ha rám hallgatsz, nem mégy bele a témába, mert a végén kapsz egy "pic, or did'nt happen" mintára "pic, or haven't got" választ. (-:
akit nem érdekel az IRL, az menjen travianozni, vagy válasszon az ezernyi más stratégiai játék közül.
kiválóan időzített cikk, különben, muszáj volt ezt a baromságot pont ma publikálni.
Azt hiszem, minimálisan sikerült kifejtenem, mi a problematizálható részint az IRL indokolatlan behurcolásán, részint a téma megközelítésmódján. Ha szükségesnek látod, írhatok róla bővebben is.
Egy-két nappal korábbra terveztem a kiadást, mára sikerült. Természetesen az évforduló volt az apropó. Máskor nem sok értelme volna.
Szerinted mi volna a cikkben "baromság"?
az, hogy az IRL behurcolása kifejezetten zavaró lenne.
én személy szerint azért vagyok itt, hogy legalább ebben a hülye játékban sikerüljön visszaszerezni az elvesztett területeket (szarok bele, hogy az erep történetében volt-e trianon)
ha te azért vagy itt, hogy gazdálkodjál, vagy medálokat gyűjtsél, szíved joga. mi jogon ugatod le mások motivációit és játékélményét?
No, pont ezt a jelenséget látom károsnak. Nem a célkitűzés az önmagában. Ezt már Tarsolynak is kifejtettem pártja megalakulásakor. A hozzá társított indok az. Azt mondani, hogy just for fun, reprodukáljunk érdekes alakú e-Magyarországokat, tökre legitim érv. Eredeti, fantáziadús - mondhatni, Hupákoláshoz méltó. Azonban az, hogy menjünk románt ölni, és csoportosan gyűlölni, az riasztó érv. Nem ugatok. Ha sértegetni, vagy provokálni szeretnék, nehézkesen is, de talán megtalálnám a szavakat és a modort hozzá. Azon a jogon nyilvánítok véleményt, hogy én is e-magyar állampolgár vagyok, és az állam döntései (például hadügye) engem is érintenek, az én e-életemre is visszahatnak. Meg az egész közösségre! Az a diskurzus, amit folytatunk, közvetve de hatással lehet a diplomácia formálódására. Háborút robbanthat ki, vagy békét teremthet. És a játék hatása nem áll meg a virtuális világ határain. Az a romángyűlölet például, amit a revízió delíriumában behoznak némelyek a játékba, az e-román polgárok között magyargyűlöletként, sztereotípiák forrásaként kerül vissza az IRL-be. Köll az nekünk? Tivadarnak is utaltam rá, van bizonyos dialektikája, hatás-ellenhatás-kölcsönhatás mechanizmusa a viselkedésünknek. Közvetítődés real life és a virtuális világ között. Úgy is fogalmazhatok, ebbéli megnyilatkozásaimat a nemzetféltés szüli.
najó, azt azért már te sem gondolhatod komolyan, hogy itt szidjuk a románokat, aminek hatására IRL a nagy-románia párt támogatottsága növekedésnek indul?
-részben- ezért is van a játék. kiereszteni a gőzt. élőben sosem ütnék meg valakit csak azért, mert román. itt megtehetem. gondolom te sem lövöldözöl járókelőkre, még akkor sem, ha GTA-ban ezt csinálod.
Schelling, éltel-e románok között?
" ... Az a romángyűlölet például, amit a revízió delíriumában behoznak némelyek a játékba, az e-román polgárok között magyargyűlöletként, sztereotípiák forrásaként kerül vissza az IRL-be. Köll az nekünk?..."
Nyugodj meg, nem kell nekik erep hogy onnan vigyék haza a magyargyűlöletüket. Megvan ez alapból is nekik.
Hogy folytassam amivel kezdtem
. én köztük élrk. Egyetlen alkalmat sem hagynak ki, a nap egyetlen percében se hogy éreztessék, ők itt az urak, és bármit megtehetnek.
Romániában törvényt, eőírást nem tartanak be. Sokszor nehéz is, mert olyan rendelkezések léteznek amiket lehetetlen végrehajtani, betartani. Ezt úgy oldják meg, hogy azt mondják: egye fene, hadd lássuk mit lehet tenni, majd megoldjuk valahogy. És kikerülve, figyelmen kívül hagyva a törvényben leírtakat, ez meg is történik (az élet számtalan területén). Egyeytlen kivétellel: amint odalépsz Te, magyarként, a készséges mosoly lekerül az arcokról, és ott áll előtted a szigorú, hajthatatlan közalkalmazott, vagy bárki "márpedig ez a törvény, ez az előírás, be kell tartani. Menjen szóljon az elnöknek vagy a parlamentnek hogy változtassa meg, de én nem tehetek semmit"
Ezzel nekem semmi bajom, csakhogy a kettős mérce állandó jelleggel ott van.
Konkrét példa, akár részben kötődik a témához:
Hivatalos ügyen közjegyzőnél voltam. Nem volt bvalami nagy ügy, de kilószámra kellett bizonylatokat vinnem, mert ezt volt az eéőírás. Előállítottam mindent, és elvégre természetes dolog. Háromszor jártam, mert természetesen állandóan változnak a kitételek, amiket otthonról kinéztem magamnak már nem érvényes, de természetesen nem frissítik az infókat. A közjegyző pedig helyben mondta el mi szükséges, hiába kértem tőle hogy hol találhatok egy hivatalos leírást az ügymenetről. És természetesen amint elhoztam az általa kérteket, 2 alkalommal is még eszébe jutott valami amit kifelejtett, ami bevallása szerint is marhaság volt, de hát "ezt így kérik". ...l
... Azt viszont természetesen nem mutatta meg hogy hol is létezik ez az előírás. Jó, megtettem. Persze, ez nem folyt ennyire simán, ugyanis megyarázatokat kértem, de ugye a szabályokkal nem játszunk, még akkor sem ha épp nem találjuk azokat.
Közben az irodában folyt szépen az ügymenet, jöttek-mentek az ügyfelek. Egyszer bejön egy öreg nénike egy nála valamivel fiatalabb hölggyel az oldalán. Hogy ő délerdélyi menekült. Magyarán,, a román "történelmi igazság" értelmében 1940-ben a Bécsi Döntés után elmkenekült Dél-Erdélybe hogy a gonosz magyarok ne nyírják ki őket. Ez Romániában majdhogynem hivatalos felfogás, aki mást vall az gazember és minimum börtönbe vele, de legjobb ha helyben kinyírják.
Természetesen fogadják a nénit és ott helyben kérdezgetik hogy hát ezt meg azt hoztaáe magával? Jaj lelkem, hát ő azt nem tudta hogy kell, azt hitte hogy csak idejön, elmondja mi történt, oszt adják neki a papirost ami alapján majd kapja a menekültnyudgíjt.
Jaj, hát azért kellett volna hozni, ezt meg azt, dehát majd meglátjuk mit is lehetne itt tenni.
Én már láttam, hogy az ügy el van intézve, mert előbújt a fentemlített varázsmondat, ami romániában már szállóige.
De volt még egy csavar: azt mondta, hogy azért nem jött üres kézzel, itt a hölgy őt hozta tanúnak (a hölgy akivel jött). Merthát ő a szomszédjuk volt akkoriban amikor a családjával el kellett menekülnie és tanúja volt a dolognak. Kétévesen!!!! ... amint ez kiderült az ezt követő kérdésből.
Nem taglalom tovább, de annyit még elmondok, hogy a nén8i dolga rendeződött ilyen körülmények között. Egyetlen létező bizonylat, nélkül, És az ügyintézéshez egy egyszerű személyi igazolvány fénymásolatot kértek és papírra vetették az annakidején 2 éves tanú pársoros meséjét.
És itt ne gondold hogy csupán azon mérgelődöm hogy nekem mit kellett végigharcolnom és vitatkoznom, másnak pedig ne, Hanem itt arról van szó, hogy ilyen és hasonló leegyszerűsített ügymenetek léteznek Erdélyben a románok számára amik azt segítik
... segítik elő hogy minél inkább megvessék itt a lábukat olyan helyeken is (Székelyföld) ahol még eddig nem sikerült.
Csak mást ne említsek, nyilvánosan beszélnek arról, már kormánykörökben és amúgy széles politikai szinten hogy a 25 év alatt nagy harcok árán a magyar közösségnek visszaszolgáltatott ingatlanokat vissza kellene államosítani. A miko kollégium ügye ugye ismert.
Nohát, röviden csak ennyit. De ugye hadd szeresük a románokat, és ne beszéljünk itt Trianonról, mármint ne ógy, hanem másképp. Azaz vegyük ógy mint egy természetes dolgot aminek meg kellett történnie , és akik ennek az igazságtalan voltáról beszélnek azok hülyék. Mert itt a megmondóember, aki megmagyarázza nekem, erdélyi magyarnak a nagy történelmi igazság(osság)ot.
Elnézést: Mikó. Elmaradt a nagybetü.
kérdéseidre egy összefoglaló válasz a trailer végén: https://youtu.be/rFtc0fYzV0M 😃
Gratulálok, ha már írtál a katonai egységemről akkor biztosan tudod, hogy tagjai egytől egyig a hazát szolgálja minden előtt.
Nem úgy mint a magadfajta.
Marginális? Vicc
Nem kötekedésből de vagytok hárman, abból az egyik már halott, a másik meg beregelt egy hónapja és ugy hagyta, szóval nyugodtan irhatsz egyes szám első személyben😃
.
Van, aki a halálával tesz jót az országának.
Morbid, de így van.
DoA, miért kell még itt is Orbánozni?
: )
,
HUpák - most vesztetted el örökre Ernst irántad való odaadását...
q-:
Arról, hogy a Gárda jelenlegi tagjai hol és milyen feladatot teljesítenek, nem vagyok köteles téged tájékoztatni 😉
Mi magyarok szívünkre hallgatunk, és ha úgy érezzük illő megtartani egy megemlékezést, akkor nem gondolkozunk rajta, hanem megtartjuk.
Nem aggódunk holmi román szabályok miatt, amit ők sem tartanak be, vagy kezdünk azon spekulálni, hogy minek van értelme, mert ezek mind csak önmagunk becsapása lenne, elfeledkezve arról, hogy mi is fontos igazán számunkra.
Te, aki ésszel próbálsz mindent megérteni, és elemezni sosem fogod látni a dolgok valódi mibenlétét. Azt hiszed te vagy a látó a vakok között, ezért is adsz ki ilyen cikket a mai napon, lehet titkon pont azt várva, hogy milyen indulatokat szül.
Pedig honnan is tudhatná biztosan a látó ember, hogy ő mindent jól lát, és nem csak saját elméjének rabja?
Én is magyar vagyok, halihó. Nekem is van szívem. Szoktam is rá hallgatni. Máskor pedig igyekszek nem.
Amiből persze nem következik, de hogy a témáról írok, indirekt módon egyfajta megemlékezést jelent. A moderációs szabályozás másodrendű ok az aggodalomra, de annyiban nem mellékes, hogy mindannyiunkra, az e-világ lakóira ugyanúgy érvényes. Az emlékidézés helyes módja itt inkább a kérdés. És csupán azt javaslom, hogy ennek a megválaszolását érdemes egy történettudományos önképzésnek, újraolvasásnak megelőznie.
Attól még, hogy valamit racionálisan próbálunk elemezni, egyáltalán nem zárja ki, hogy a többi érzékünket elzárjuk. És vica versa: szerintem nem árt néha ésszel is viszonyulni a körülöttünk lévő világhoz.
Éppen azon vagyok én is, hogy megpróbáljam megérteni ezt a világot. Azután vagy sikerül, vagy nem. Azt hiszem, valamennyire igen. Szerinted "sosem fogom látni a dolgok valódi mibenlétét". Oké! Az elméleti valóságelsajátítást ezoterikusan is meg lehet közelíteni. Te abban hiszel. Én tiszteletben tartom.
A kérdésfeltevésed érdekes: Descartes gonosz démonát idézi meg a Meditationesből. A poént nem lövöm le, de megnyugtathatlak: van, amit biztosan tudhatunk. És onnan kiindulva rengeteg mást pedig valószínűsíthetünk.
De ez a diskurzus nem a személyemről szól, szerencsére. Az unalmas is volna. : )
[removed]
Nem magyarságodat kérdőjeleztem meg, de vallom, hogy egy magyar ember számára hosszútávon egészségtelen, ha mindent racionálisan akar megérteni, mert nem fog válaszokra lelni.
Minden embernek van szíve, csak lehet nem hallgat rá. A cikked megemlékezés?
"A jelenség patologikus voltára ritkán utalnak. Legyen most elegendő megismételnem a betegesség kritériumát....
És nem egyszerűen jogszerűtlen voltuk miatt, hanem mert károsak a közösségre.
IRL ezt a jelenséget Trianon-szindróma névvel illetik, patológiás jellegére utalva. A konfúzus fogalomhasználatot tisztázandó: emlékezetpolitikai, lelki problémáról van szó, de ez nem trauma, hanem pszichózis."
Hiszen beteg embernek próbálod beállítani azokat, akik csupán megemlékezni szeretnének valamiről. Az ember, aki szívére hallgat még a legutolsó ellenségétől sem akarná elbitorolni a jogot, hogy arra emlékezzen, és úgy, amiről ő szeretne. Nekem sosem mondták, vagy tanították ezt, egyszerűen ez a természetes.
A világban az a szép, hogy minél inkább racionálisnak akarod látni, annál inkább irracionális tűnik, és ez fordítva is igaz. "sosem fogom látni a dolgok valódi mibenlétét" ezt úgy értettem, hogy ne mindig az eszedre hallgatva keresd a miérteket. Okos ember vagy, de néha próbáld meg máshogy látni a dolgokat.
Engem személy szerint megérint, hogy van egy közösség, ami megemlékezik egy 95 éve történt tragédiáról, pedig erre semmi sem kötelezi, egyszerűen érzi, hogy így illendő. Nem kezdek el azon spekulálni, hogy mi is történt akkor pontosan, vagy ki mit hazudott a történelemről, vagy, hogy ennek mi értelme.
Egyszerűen részévé válok.
Ha azt mondod, minden ember ilyen, akkor viszont a magyarok, mint olyanok említése felesleges az érvedben. : ) Amúgy köszi, hogy nem vitatod el az odatartozásom.
Ó, hogy szkeptikus állásponton állsz? Méghozzá kiérlelten? Bocsánat... Egészen lelkesedésbe jöttem. : ) A filozófia is egy érdekes téma.
Nem, nem bitorlom a jogodat. Csak azt állítom, nem egyedül, hogy van egy fajta, magát történetiként beállító nézőpont, amelyik hamis. IRL is az. Ráadásul következményeiben iszonyatosan súlyos. A nemzet közösségéből való kirekesztésre alkalmas. (A Horthy-rendszer Trianon-mítoszból fakadó politikája ugye, hova vezetett: ez faktum.)
"[...] egy közösség [...] megemlékezik egy [...] tragédiáról pedig erre semmi sem kötelezi," Amióta az országgyűlés törvény erejével emléknappá nyilvánította 2010-ben, a közintézményekben kötelező. Talán lehetne normálisan is foglalkozni a témával, valóban a nemzeti és nemzetek közötti megbékélés, összetartozás jegyében emlékezni Azonban nem ezt teszik, hanem a mitikus értelmezést, a revíziós retorikát böfögik vissza. És kényszerítik például az iskolásokat ennek kritikátlan elfogadására.
"Nem kezdek el azon spekulálni, hogy mi is történt akkor pontosan, vagy ki mit hazudott a történelemről, vagy, hogy ennek mi értelme.
Egyszerűen részévé válok." Tényleg nem szeretnélek megsérteni, de ez a fajta reflexió nélküliség, árral sodródás a Horthy-korszak emberének tipikus attitűdje... Az ismeretelméleti szkepsziseddel egybevág.
Libbant, baloldali nézőpont ez egy mesügéteől, aki a kádári tankönyveket visszabüfögve provokál egy magyar, nemzeti emléknapunk során.
Különösen hiteltelenné és hányingert keltővé teszi ezt a kibuclakót az erepen tomboló, kettősmércés, románok bérében folytatott cenzúra kaserolásával, vad vágyakozásával a még agresszívabb és persze a szerző mesügéhez hasonlóan kettősmércés antimagyarizmusra.
Kuka.
Te meg húzz haza, otthon nálatok komálják az ilyen mesügéket!
Nem ö az egyetlen.
Nem az egyetlen cikk erepen, amelyben próbálják bemocskolni a tiszta szándékot a megemlékezést.
.
Undor és rémület fog el.
Ilyen emberek közt töltöm a szabadidőmet.
FSB: milyen "tiszta szándék"? Milyen "megemlékezés"? Hol látsz ilyet? Nem mocskolok be ilyeneket, mert nem is léteznek.
Neked nem létezik, ezért is nem tartalak alkalmasnak arra hogy beszélgessek veled. Nekem már nem végtelen az idő, megválogatom kinek adjak az időmből és szavamból.
Neked nem jut.
Schelling, egyetlen dolgot nem vettél figyelembe a cikkedben:
az emlékezés az ember lelkében vagy a szívében dől el, döntsd el a te filozofikus eszmerendszereid összegyúrásának komplexumával.
Az emlékezés egy évforduló kapcsán lehet a gyász vagy az öröm érzése. Minden ilyen az ember belső lényében fogalmazódik meg, függetlenül attól, hogy valaki/ valakik részt vesznek egy szervezett megemlékezésen.
1. Amikor az ember a családban történt tragédiát éli meg évforduló alkalmával, akkor az a GYÁSZ. Amikor az emberek a nemzetük ellen elkövetett országcsonkítás évfordulóján megemlékeznek akár önmagukban vagy kisebb-nagyobb társaságban, akkor az nevezzük közös NEMZETI GYÁSZ-nak.
2. Amikor pedig pozitív élmény volt a családban, annak évfordulója alkalmával ÜNNEP-lés van. A nemzeti történelmi emlékezet dicsőséges napjait szintén megtartjuk, amit NEMZETI ÜNNEP-ek formájában tartunk meg.
A nemzeti gyászunkat patológiai, hisztérikus és misztikus esetnek nyilvánítani hatalmas tévedés! Nézz rá a történelmi és a csonka Magyarország térképére és kérdezd meg magadtól:
1. Miért patológiai, stb... eset az, amikor egy magyar megemlékezik Trianonról?
2. Mennyi infrastruktúrát, ásványi kincseket, természeti értékeket vesztett Magyarország az elcsatolt területekkel?
3. Jobb lenne-e nekünk, ha Kemal Atatürk módjára nemzeti ellenállással megtartottuk volna az eredeti területeinket?
4. Mi magyarok erre miért nem voltunk képesek?
A realitásokat nézve te sem tudsz mindent tudó válaszokat megfogalmazni, azért tiszteld a tényeket és a magyarság azon részét, akiknek belül fáj Trianon csak önmagáért.
Nem a román, tót vagy rác gyűlölet miatt magyar a magyar, hanem csak önmagáért: aki örül, ha dicső múltja van és szomorú, ha tragikus események árnyékolták be a múltját.
Kíváncsi lennék a Holokauszt-szindróma elemzésedre is....
Tökéletesen leírtad Hun Carpathia.
Viszont az ilyen Schelling-féléknél nem létezik olyan hogy nemzet. Nála csak osztályok vannak, primitív bolsevik világnézet szerint. No de abból is csak a munkás-paraszt, hisz az értelmiséget és az egyházat kiirtanák az ősi humánus és polgári demokrata kommunista elveik mentén. Ja boccs, a kulákot se igazán szerették, aztán ugye terménybeszolgáltatás és csodálkoztak hogy az a társadalmi bázis lázadt fel ellenük 56-ban akikre támaszkodni akartak. A rákosista-kommunista idegengyűlöletről (svábok kitelepítése), 56 kirobbantó okairól és előzményeiről mikor írsz cikket?
Lovacska: Ablonczy Balázs, Bibó István, Gergely Jenő, Izsák Lajos, Romsics Ignác, ugye mind "kádári tankönyvek" szerzői, gyakorló pártkatonák? Ormos Mária is echte kommunista, ugye?
A zsidósághoz tartozás kitüntető címét szívesen vállalom, ha ezzel elhatárolódhatok tőled mások előtt. : )
Shalom aleichem!
Szerencsétlen hazátlan mesüge, a rabbidat becézgesd és teszek rád, meg a fajtádra.
Negyedikére kaptunk tehát egy cikket amiből kiderül hogy Károlyi Mihály mégsem volt hazaáruló, a Tanácsköztársaság jó volt, a Horthy-rendszer bűne pedig az volt hogy Magyarország feldarabolásának fájdalma "totálisan áthatotta a magyar államot". Utóbbi olyan gonosz tettekben nyilvánult meg mint a téma feldolgozása, a hazafias oktatás, a revizionista politika és a kommunisták elszámoltatása és elnyomása. Elképesztő! Már bocsánat de inkább a leventék, a Magyar Hiszekegy, és a kereszténység mint a rákosista üttörők, az Internacionálé és az ateizmus/osztályharc-elmélet.
Megtudhatjuk azt is hogy az orosz tankok hátán "hazatérő" vörösök _polgári demokráciát_ akartak építeni a II. világháború után, mindezt a "felszabadító" vörös hadsereg árnyékában, a lenini és sztálini elveket követve. Aztán jön a szokásos hogy "jót akartam de kommunista diktatúra lett belőle, bocsika".
Szakszerű monográfiák egyébként már a Horthy-korban is megjelentek (történészek, geográfusok pl. az egységes Kárpát-medencéről), ennek épp az utána következő rezsim nem kívánt eleget tenni.
Ha mindenképpen kiszeretnéd zárni az IRL-t akkor talán kezdhetnéd azzal hogy nem egy IRL elnyomó rendszer jelképe (vörös csillag) van az avatarodon, illetve szólhatnál a vörös századod vezetőjének hogy a MU leírásában található "Előre elvtársak" szlogen eléggé IRL-es... Ugyanígy nincs értelme ezek szerint IRL bibliográfiát és plakátokat behozni a cikkedbe. Elnézést de mikor láttál már itt Romsics Ignác és Kővágó László nevű karaktereket játszani?
Ceterum censeo: nem bírod elviselni hogy a "jobboldali", hazafias, nacionalista stb. felfogás és világnézet már ebben a játékban is teret hódított, a "baloldali", istentelen és nemzetellenes, kommunista erőtér pedig haldoklik és darabjaira hullt a valóságban és itt a játékban is egyaránt. Soha nem jön már el a vörösök ideje, kár kapálóznod és mindenféle ócska trükkel fúrni az IRL és az erep közti kapcsolatot.
Egyébként köszi az ingyenreklámot. 🙂