Join the new world

[Fordítás]Egy kém naplójából

Eredeti cím: O relatare despre insurgenţii din eTransilvania
/Egy beszámoló az erdélyi felkelőkről/
Link:https://www.erepublik.com/hu/article/o-relatare-despre-insurgen-ii-din-etransilvania-2710389/1/20

Szerző: Hunkakaricum

(szerk, megj.: erős román tájszólásban és régies szavakkal született mindez)



Há' münk itt eKörösvidéken, eIrán nyugati vidékén kól vagyunk.... minden csodálatos a fügéből olyan pálinka lesz, hogy csak-csak... mert a többiben nincs hiány... minden fain az eRepublikon és a legfainabb, hogy az Erepublik is fain...

„Ezek az emberek valahok, román telepesek leszármazottai, akik Dákországba (Dácsia) lettek letelepítve. A legtöbbjük a görög (-katolikus; szerk.) egyházhoz tartozik és az ország lakossága, amelyet benépesítenek 670.000 lélekre van becsülve. Alkatuk erős, magasak és rátermettek; mindemellett alá vannak vetve a feudalizmus legnehezebb igájának, nem hazudtolják meg a római eredetüket. Letaszítva a legaljasabb rabszolgasorba, nem adatott meg nekik semmilyen tulajdonjog, gazdáik könyörületére lettek utalva, akik nem tudták elfogadni, hogy ezek a megkínzott vazallusok gondolhatnak bárminemű követelhető jogra.



Ahhoz, hogy elfoghassák Horeát, a nemesek 300 aranyat tűztek ki a fejére. A Havasalföldre való hágók (Ţara Românească) és Moldvába szigorúan ellenőrzöttek, hogy a felkelés szervezői nehogy arra menekülhessenek. A bécsis kormány közbelépett Konstantinápolyban is, hogy a törökök ne adhassanak menekültjogot az erdélyi felkelőknek.

Árulás révén 1784 december 27-én, Horeát şi Kloskát elfogták a Szkoruset erdejében a Gyalui hegyek közt. 1785 január 30-én Krisánt is elfogták. A letartóztatottakat Gyulafehérvárra vitték.



Horeát és Kloskát, kettőt a román jobbágyok erdélyi felkelőiből elfogták 1784 december 27-én. Mindezt azután, hogy az osztrák hadügyi vezetők a román parasztok segítségét kérték, akik ismerték a Gyalui hegység labirintusait.



„Horea és Kloska, tratva magukat ahhoz, hogy ne mutatkozzanak a falvakban, hogy elveszítsék nyomaikat, visszatérnek Fehérvárra (Gyulafehérvár): a hegyekben és az erdők sűrűjében meg a Szekerisoara faluban (Scărişoara), nem messze a Fehérvölgy (Albac) településtől, titkos helyén kerestek búvóhelyet, amiről annyit tudni, a Horiák két testvérségén kívül, a közeliek közül, egy teremtett lélek sem tudta.", Írják „A Horeák és a Nyugatu hegység és Erdély történelmében", „Horea felkelésének forrása. 1784-1785" kéziratban.



Horea és Kloska elfogásának tervét Anton Meltzer erdész brigádos ötlötte ki, aki Abrudbányáról származott. Ugyanő kapta azt a feladatot, hogy „Horea harctestvéreit" felfedezze. Elsőre, az erdőőr azt javasolta, hogy egy szakasz osztrák katona állomásozzon Horea szülőfalujában, a hegy lábánál, ahol a felkelők kapitányai rejtőzködtek. A terv gyakorlatba ültetéséről a nagypataki (Râu Mare) parasztok foglalkoztak, Horea falusfelei, akik az árulás útját választották.



Az embereknek két fontos adottsággal rendelkeztek: jól ismerték a hegyeket és a környéket és bátran megközelíthették Horeát, mint barát. „Az árulól csapata" a Nutu testvérekből állt 50 éves Ion és 32 éves Gheorghe, Vasile és Simion Matieş, Simion, Iacob és Dumitru Neagu meg Ştefan Trif. Mindenik kapott egy útlevelet, hogy zavartalanul átléphessen a katonai strázsákon és egy ígéretet, hogy a küldetés végén 300 aranyat zsebelhetnek be, ráadásul felszabadulnap a jobbágyság alól(a jobbágyok nem rendelkeztek személyes szabadsággal és tulajdonjoggal sem, a mezőgazdasági munkájukból éltek a gazdáik földjein; H. megjegyzése.)



Horeát és Kloskát a természet is elárulta. A keresés harmadik napján 1984 december 27-én, a parasztok, akik a keresésükre indultak, a friss hóban lévő nyomokon haladtak. Így értek el Cristea Nicolaehoz, Horea és Kloska őréhez, akit kényszerítettek, hogy megmondja, hol vannak a vezetők. „Közelítve a kalyibához, Horea barátként fogadta. Megkérdezte, hogy vadásznak?. A válasz az volt, hogy igen! Azt felelték, hogy kényszerítik őket a sereg számára, de nem találtak semmit és félig átfagytak. Akkor Horea a tűz mellé tessékelte őket.



Doi se aşezară lungă Horea, ceilalţi doi, lângă Cloşca. Acesta îi întrebă numaidecât ce noutăţi mai sunt în sate. Răspunseră că oamenii peste tot se plâng de mulţimea cea mare a soldaţilor (cătanelor, încât poporul trebuie să fugă. Ştefan Trif şi Nutu Matieş se aruncară amândoi, unul asupra lui Horea, celălalt asupra lui Cloşca, îi prinseră de gât, îi trântiră la pământ şi îi legară “, descrie scena prinderii istoricul Gheorghe Anghel. „În timp ce îi legau, Horea scoase o mână de hârtii din sân şi le aruncă în flăcări. Ţăranii ocupaţi fiind de legare, nu le-au putut salva.



De teamă să nu fie descoperiţi de oamenii lui Horea, căpitanii au fost ascunşi într-o stână de oi, ceva mai îndepărtată, de unde au anunţat trupa de soldaţi“, mai povesteşte istoricul citat. Horea şi Cloşca erau înarmaţi cu puşti şi lănci. Cloşca mai avea în plus şi o pereche de pistoale. „Alte lucruri la dânşii nu s-au aflat, nici cai, nici bani, nici scrisori, decât doar la Cloşca 6 florini. Probabil că toate lucrurile - bănuieşte vicecolonelul Kray - le-au ascuns pe la prietenii lor sau le-au îngropat în pădure sub zăpadă“, mai scrie istoricul citat.



Despre felul cum au fost prinşi Horia şi Cloşca, spre a putea fi daţi pe mâna judecătoriei, există un document, un proces-verbal, luat cu cei 8 oameni cari i-au prins, adevărat că la 20 de ani după prindere, în anul 1804, dar cei ascultaţi aşa au declarat, că-şi aduc bine aminte cum s-au întâmplat lucrurile şi aşa le spun, cum s-au întâmplat. Procesul acesta verbal s-a luat, la ordinul din 22 aprilie 1804 al comitelui su­prem Ştefan Haller din Aiud, din partea juraţilor asesori ai comitatului Alba Inferioară, Katonai Iosif şi Cseresnyés Ioan, care, în scopul acesta, s-au prezentat, în 30 aprilie 1804, în Abrud, unde au efectuat, apoi, ascultările şi au dres procesul-verbal.

Că aceşti opt nenorociţi, nu din îndemnul lor propriu au săvârşit actul de trădare, ci ademeniţi de promisiunile lui Meltzer, năimiţi şi plătiţi de acesta, au căzut în ispita de a comite această crimă de lesă naţională, că la prinderea lui Horia şi a lui Cloşca, miliţia Iui Kráj nu a avut absolut nici un rol decisiv, pentru că prinderea au săvârşit-o cei opt români, fără asistenţă militară. Miliţia s-a pre­zentat atunci când prinderea era isprăvită: când Horia şi Cloşca erau legaţi şi făcuţi inofensivi. Pe drum, când veneau toţi, de la munte, la vale, a apărut miliţia! Prin urmare sunt nemeritate laudele, pe care scriitorii maghiari le au adus baronului Kráj pentru „vitejia” arătată cu ocazia prinderii lui Horia şi a lui Cloşca.



Recompensarea trădătorilor lui Horea şi Cloşca s-a făcut în 5 februarie 1785, la Zlatna, într-o zi de târg. Cei şapte ţărani români care i-au prins pe căpitani au primit diplome de eliberare din iobăgie şi suma de 600 ducaţi, iar pădurarul care a pus la cale planul trădării s-a ales cu 100 ducaţi. Vestea prinderii lui Crişan a ajuns la urechile împăratului de la Viena abia în 7 februarie 1785. Ulterior, trădătorii celui de-al treilea cap al Răscoalei, au fost şi ei recompensaţi financiar.

Mult spatiu de depozitare a carni in Erepublik va doresc!

Day 4,420 eCrisana, eIran.