Happy 108th Birthday Attila! / Boldog 108. Születésnapot Attila!
Murlockij
Today, April 11. is a special day, holiday in Hungary: The birth of our great poet, Attila József. This day is an official holiday of poetry and culture.
József Attila: A DUNÁNÁL 1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét. És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt. És mégis, mint aki barlangból nézi a hosszú esőt - néztem a határt: egykedvü, örök eső módra hullt, szintelenül, mi tarka volt, a mult. A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők. 2 Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit száz ezer ős szemlélget velem. Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell. Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a mult és övék a jelen. Verset irunk - ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem. 3 Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást. Elszomorodom néha emiatt - ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd, ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak. Megszólítanak, mert ők én vagyok már; gyenge létemre így vagyok erős, ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál, mert az őssejtig vagyok minden ős - az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik: apám- s anyámmá válok boldogon, s apám, anyám maga is ketté oszlik s én lelkes Eggyé így szaporodom! A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa - török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e multnak már adósa szelíd jövővel - mai magyarok! ... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. 1936. június |
Nad brzegiem Dunaju (Lengyel) I Nad umocnionym kamieniami brzegiem Siedząc wpatrzyłem się w łupiny ślad – Losu wędrówkę, i ledwie słyszałem Szmer na powierzchni i milczenie dna. Jakby wprost z serca płynąc w dal przez wieki Dunaj był mądry, nieprżejrzysty, wielki. Z jak muskuły, gdy zajęty pracą Człowiek piłuje, kuje, rąbie drwa, Tak się napina, prycha i zatraca Ruch wahadłowy kołyszących fal - Jak matka, co mnie do snu kołysała, Potem całego miasta brudy prała. Deszcz zaczął prószyć, lecz jakby mu było już wszystko jedno, co robi, więc znikł. W ślad za tamtymi, co w grotach się kryjąc Śledzą ulewę, w niebo patrzę dziś: Przeszłość, tęczowa niegdyś, apatycznie Opada w szarym deszczu na ulicę. A Dunaj płynie ciągle. Jak niemowlę Przy piersi matki, która błądzi gdzieś Myślami, tak się kupiły koło mnie Fale, wpadając w gaworzący śmiech, To znów na czasu prądach dygotały, Jak cmentarz, w krzyży szeregach rozchwiały. II Rzec można czuję, jakbym lat tysiące Spoglądał na tc, co dostrzegam teraz. W jednej sekundzie w całość czas się łączy, Który wraz ze mną śledzą pokolenia. Widzę to, czego oni nie widzieli, Bo zabijali, kochali, orali, A oni widzą, już w sokach materii. Czego nie będą żywi oglądali. Znamy się, jak się zna smutek ze szczęściem. Przeszłość jest moja, ich - obecne wody. Ołówkiem wodzą, gdy ja pisząc wiersze Czuję ich rękę i rozmyślam o nich. III Matka - Kumanka, ojciec - Sekler, w żyłach Krew miał rumuńską, może nawet czystą. Matka mnie słodkim mlekiem wykarmiła, A ojciec - prawdą, którą mierzył wszystka. Rodzice żyją w każdym moim ruchu. Gdy o nich myślę, robi mi się smutno – Lecz to mijanie. Z tegośmy. Gdy w duchów Świat popłyniemy, one znów przemówią. Przemówią, bo ja jestem nimi. Razem Związani zaraz czujemy się pewniej. Jeden wśród wielu, w ich wtopiony twarze Jak w prapoczątkach byłem, jestem, będę. Praprzodkiem jestem pomnożonym w wielu, Który rodziców kształty na się przyjął, A oni znowu na dwoje się dzielą I w taki sposób nieustannie żyję. Świat cały we mnie. Ta było, co widać: Mnóstwo pokoleń walących o siebie. Z przodkami ruszam ojczyznę zdobywać, Pobitych dziadów udręką się dręczę. Arpad i Zalan, Werbőczi i Dózsa, Turcy, Tatarzy, Rumuni się kłębią W sercu, które już przeszłości bezdroża Z przyszłością w jedno łączy - nowych Węgrów. Pragnę pracąwać. Już wystarczająca Walka za swoje uznać, co minęło. Fale Dunaju: wczoraj, dziś toczące Płyną objęte ramionami miękko. Tym wojnom, które toczyli przodkowie, Wspomnienie nada pokoju granice. Przyszliśmy, żeby godzić, co skłócone – Niemała praca to na nasze życie. Nawrocki, Aleksander |
Comments
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
Így megy ez. Ennyi.
Bár nem a kedvencem ő, de a vote jár érte, különösen a lengyel műfordítással együtt történő közléséért.
ki a kedvenc Éhesló?