Join the new world

Harmatos szép jó reggelt az ébredező Polgártársaknak!

Hogy, hogy nem, tegnap esti gyors, munka előtti erepezésem során megakadt a szemem egy mondhatni híres magyar játékos cikkén, nevezetesen Fehérlófia Koppányén.

Végigolvastam. Volt, ami tetszett benne, mert igaz, és volt, ami nem.

Kezdjük azzal, ami igaz.

Elég régóta játszom már eRepublikkal ahhoz, hogy én is szomorúan konstatáljam: a harcunk mint ország szélmalomharc. Frontvonalak vonulnak ide, majd oda, de érdemi változás már csak azért sem történhet, mivel az adminisztrátorok románok. Ugye nem hiszi azt senki, hogy valaha, valamilyen módon eltörölhetjük Romániát és ezzel megszűnnek a gondjaink? Ez ábránd, és aki nem ismeri be, az vagy reménytelenül optimista, vagy csak szimplán buta.

Folytassuk azzal, amivel nem értek egyet.

Mindenekelőtt nem tartom helyesnek azt, hogy valaki bizalmat szavaztat magának, bekerül az emagyar Kongresszusba, majd másnap erre a bizalomra fittyet hányva, az emagyarság válságos pillanataiban kiköltözzön Új-Zélandra.

De legfőképpen kifogásolom azt, hogy ezt követően mindamellett, hogy fennen hangoztatja, őt már ez a játék nem érdekli, mert kilátástalannak tartja, szítsa a defetista hangulatot, rontsa a morált, és szónokoljon a mindent látók bölcsességével a messzi távolból.

Ügyek csak akkor vesznek el, ha feladjuk őket.

Egy népet csak akkor lehet megverni, ha feladja a harcot.

Nincs rosszabb, pusztítóbb egy háborúban, mint a defetizmus. Ez a gondolkodásmód, illetve ennek a gondolkodásmódnak az elterjedése valószínűbbé teszi, elősegíti a vereséget.

Tehát kedves Fehérló!

Nem ismerlek téged. Elfogadom és megértem a döntésedet, hogy ki kívánod vonni magad a számodra végtelenül unalmassá váló szélmalomharcból és kiköltözöl Új-Zélandra. Tedd ezt, minden jogod megvan hozzá.

De ahhoz nincs jogod, hogy miután kivonod magad a közös erőfeszítésekből, és nyilvánvaló módon lemondasz közösségi szerepvállalásodról (képviselőség), defetista hangulatot kelts és terjessz, mert azoknak, akik itthon maradtak küzdeni, ezzel még a reményét is elveheted.

A magyarságnak most is, mint mindig, a reménye és küzdeni akarása a legnagyobb kincse, ami a legnehezebb helyzeteken is átsegítette eddig. Ezt támogasd, és ne az ellenkezőjét cselekedd. Új-zélandiként is maradj meg jó magyarnak.