[monti] Novemberi eső
montaigne
-Egy cappucinót kérek. Cukor nélkül.
Utálom ezt a szállodai szobát. Kicsi, szocreálos bútorokkal, csepegő vízcsappal, kopott szőnyeggel és dohos, vagy csak teledohányozott levegővel. Meg ami a legrosszabb, gyenge a wifi jel, ezért nem tudom nyugodtan, csendben olvasni a levelezésemet. Itt lent a bárban viszont jobb a helyzet. Amúgy sem tudnék mást csinálni, mint dolgozni, mivel kint a zuhogó eső amolyan Guns N’ Roses-féle November Rain hangulatot áraszt.
A bárban a pincéren kívül egy idős holland házaspár vitatkozik arról, hogy jó dolog-e Hollandiának az Euró, abban viszont azonnal egyetértenek, hogy Belgium megszívja és ez szemlátomást megnyugtatta, sőt talán még fel is vidította őket. Mögöttem egy üzletember-féle pötyög a gépén, velem szemben meg egy harmincas hölgy, aki viszont sehogy sem illik az összképbe. Egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy holland turista (az ember akárhova megy, beléjük botlik), nem is üzletasszony és sietve leszögezem, nem is az a fajta, aki pár ezer koronáért árulná önmagát. Nem úgy öltözött, kezében nem lóbál kistáskát, nincs centi vastagon kifestve és legfőképpen egyáltalán nem tesz hivalkodó mozdulatokat. Úgy néz ki, mint aki pontosan azért jött be a kávézóba, mert meg akart inni egy kávét és ez furcsa és zavarba ejtő. Miért akarna egy nem túl jól öltözött hölgy ilyen zuhogó esőben egyedül kávézni? Ráadásul miért issza azt a csöppnyi presszó kávét lassan egy kerek órája?
Ijedten kapom el a szemem, mint akit tetten értek. Végül is semmi közöm hozzá, de ha már itt ül a szomszéd asztalnál, nem tehetek arról, hogy összeakad a pillantásunk. Furcsa…most megint engem néz. Mi legyen? Mindegy…olvasom a levelezésem. Elvagyok vele egy ideig.
-Bzzzzzzzzzzzz, bzzzzzzzzzz, bzzzzzzzzzzz!
Na lássuk, milyen nyelven szólal meg a hölgy?
-Menj a francba, ne hívogass engem te büdös görény!
Nem meglepő, magyar nemzetiségű a hölgy és valószínűleg épp egy szakítási folyamat végső fázisában lehet. Ilyen dühödten az ember csak azt tudja gyűlölni, akit valaha szeretett. Nézegeti, szinte bűvöli a telefonját. Vár valamire. Basszuskulcs, megint összeakadtunk…
-Bzzzzzzzzz
-Igen anya…anya kérlek ne tedd le! Anya, tudom, hogy sok pénzzel lógok, de kérlek, könyörgöm segíts rajtam még egyszer!
-…
-Igen, rohadtul nagy bajban vagyok.
-…
-Igen, lelépett az a szemét állat, elszedte azt a kevés pénzemet is. Ma elvesztettem az állásomat, és mire hazamentem az áramot is kikapcsolták. Így otthonról sem tudok dolgozni, elbukom a másodállásomat is. Meg fűteni sem tudok, azt is kikapcsolták. A telefonomról is elfogyott a pénz. Fel sem tudlak hívni. Jaj, anya, segíts!
-…
-Értem anya…akkor magam fogom megoldani. Ne aggódj, majd megadom. Persze, hogy én is szeretlek anya.
-…
-Majd megoldom…
De ezt már elcsukló hangon mondta. A könnyei elmosták a szeme körül sminket és ettől amolyan szomorkás Pierrot-bohócossá vált az arca. Tudom…ez nem az én keresztem, de akkor is egy kicsit összeszorult a szívem. Most meg úgy néz rám, mintha tőlem várná a megoldást, miközben a zaccból megpróbál még egy kis levet kifacsarni.
Értem én…de mit tudnék segíteni? Tettem egy kis kitérőt a toalett felé és szóba álltam a pincérrel:
-Uram, az a hölgy…akaratlanul is belehallgattam a beszélgetésébe.
-Én is, szomorú történet, de mindennapos.
-Kifizetném a hölgy kávéját és ezen felül meghívnám őt még egy nagy bögre cappucinóra sajtos croissant-nal. Szeretném, ha nem árulná el neki, hogy én voltam. Csak annyit mondjon, hogy ő a szerencsés ezredik vendég ebben a hónapban.
-Rendben. De talán inkább azt kellene mondanom, hogy idén az ezredik.
-Önre bízom.
Ismét belemerültem a munkába, mindössze a szemem sarkából láttam, hogy a pincér visszaveszi és eltépi a korábbi presszó kávé pénztári blokkját és széles mosoly kíséretében letesz az asztalra egy „Extra Large Cappucino”-t egy finom, omlós sajtos croissant-nal. A hölgy döbbenten nézegette, majd egy félénk biccentést küldött felém. Talán egy hangtalan köszönöm is kicsúszott az ajkai közül. Hm…vajon kilogikázta, vagy csak megérezte, hogy én voltam? Végül is mindegy. Jé, és mosolyogni is tud…csak sajnos, szinte azonnal megint „füst ment a szemébe”. Nincs jó napja. Megkockáztatom, hogy az én kávé meghívásom volt az első jó dolog, ami vele aznap történt. Ismét patthelyzetbe kerültünk. Látom a szemében, hogy „még, még, még”. De mit?
Ebben a pillanatban a mögöttem ülő üzletember révén háromszereplőssé vált a pantomim drámánk. Komótosan odasétált a hölgyhöz és leült vele szembe.
-Jó estét hölgyem! Meghívhatom egy bármilyen italra, ami erősebb a kávénál?
-Minek néz engem, uram? Azt hiszi, hogy én csak egy rongyos kurva vagyok?
-Én egy olyan hölgynek nézem önt, aki pillanatnyilag gondban van. Persze nem akarok tolakodni. Egyszerűen mondjon nemet és itt sem vagyok!
-Amint látja, van mit ennem, van mit innom.
-Ezt igennek tekintem. És azt se felejtsük el, hogy negyed óra múlva záróra.
-…
-…
-…
-Hány koronával tartozik a közüzemi szolgáltatóknak?
-Legalább háromezerrel, talán még annál is többel.
-Otthon meg gondolom, hogy hideg van és sötét.
-…és a vezetékes telefont is lekapcsolták
-Akkor ha gondolja a továbbiakat megbeszélhetjük a szobámban.
-Ami azt illeti…nem nagyon van jobb választásom. Beszéljük meg a szobájában!
A lengőajtóból még egyszer visszanézett rám.
Talán csak én képzeltem bele a vádat és a csalódottságot a szétsírt szemébe?
Még záróra előtt sikerült az összes levelemet megválaszolnom.
Holnap nehéz napom lesz.
[monti] Novemberi eső
erepublik.com/en/article/2616688
Comments
Fura, hogy 2000-ben már volt wifi szállodákban, akkor nem volt elterjedt még. De nem akarom azt mondani, hogy megfogtam a történet lényegét.
Ütött. Olyan montis. Nehogy töröld, nekem bejött!
A wifi 1997 óta létezik, és 2000 körül már volt akár 10 megabit per sec adatátviteli sebesség is. De tény, hogy gyatra volt és ritka, különösképpen a mai igényekhez mérten.
Tudom, persze, hogy volt, csak akkor azért elég ritka volt - meglepő. hogy egy nem agyondicsért hotelben is megtalálható volt. Ma már egy SOHO eszköz is egész kultúráltan működik, akkor azért ez nem volt így - de nem voltam még benne az informatikában igazán 🙂
Erősen vakarom a fejemet, hogy biztos, hogy 2000 volt-e. 2001 nem lehetett, talán 2002? Rég volt. Az is lehet, hogy akkoriban nem wifit, hanem mobil modemet használtam, az sem volt sokkal gyorsabb és hol működött, hol nem működött.
persze, nem is kötekedni akartam, inkább érdeklődés volt. Nem ez a történet lényege, csak a szakmai ártalom, hogy érdekelt 🙂
Eh monti, mondtam már hétvégén még a nő se fű, szóval nem jó dolog hétvégén cikket kiadni, meg lehet írni elteszed és vasárnap este kiadod, mert szerintem előbb nem lesz időm elolvasni.
Köszi, hogy a körlevélbe is betetted.
Azért nyitva hagyom ha el akarna tűnni 🙂
Még a nő se fű? A fúj sem szél?
Próbálj megérteni, hétvégén van időm írni. És ha megírom, és az általam megszabott minimális (megengedő) szintet eléri, akkor az nem bír ottmaradni a desktop-on. Észre sem veszem, egyszer csak hopp, kiadja magát.
De akkor meg ne fenyegetőzz.
Nah egy pár légkör után azért csak sikerült elolvasni...
Nem is tudom hogy szomorú vagy elszomorító...
25
jó
[removed]
Nah....végre van egy ügy, amiben erősen eltér a véleményünk.
🙂
Én egyetértek vele, az ár nem feltétlenül vagyont jelent hanem időt,, saját kitépett hajszálakat, fejfájást stb. 🙂
fejtsd ezt ki édesanyádnak is
Hahaha, a húgodra gondoltál mesüge?
Nem érted a magyar nyelvet? Olvasd el még egyszer amit írtam, és értelmezd. Állj elé anyukádnak, nézz a szemébe, majd mondd neki "édesanyám, szerintem minden nő kurva, csak az ár lehet kérdéses, amit fizetni kell értük"
Szeretnélek megkérni, hogy ezt a témát inkább PM-ben folytassátok!
Értelemszerűen kitartok a véleményem mellett, hogy nők és férfiak között megvehetőség tekintetében nincs különbség. Talán csak annyi, hogy édesanyám annak idején azt mondta, hogy a nőkben erősebb az életösztön, mint a férfiakban. Ezért a kilátástalan helyzetekben a férfiak közül sokan alkoholba, vagy öngyilkosságba menekülnek (majdnem ugyanaz), míg a nőknek elvileg van egy plusz opciójuk, feltéve, ha elég fiatalok és szépek. És valljuk be, sokan, vagy talán mindannyian voltunk már nagyon mélyen.
Ez végtelenül illetlen dolog volt tőled.
Sose zavarjon az igazság.
A te igazságod,az csak a tiéd.Én nem érzem magam olyannak,mint ahogyan a nőkről vélekedsz.
anyádnál ez különösképp igaz volt. ha jól emlékszem a krónikák azt mesélték, hogy egy gomb volt az ára
Ezt az ávóslotyó anyád mesélte?
Hazudott.
[removed]
azért megkérdezhetted volna, hogy nincs-e szüksége egy plüssmacira.. 😉
Uhh, nem erre számítottam a végén!
Nos, az én történeteim nem úgy szoktak véget érni, ahogy az egy jól nevelt történettől elvárható lenne.
ígymegyez.
mekkora lehet annak a valószínűsége, hogy az üzletember a másoduncsitesód nagynénjének a féltestvére volt?
vagy hogy a nő profi prosti? pincér is a várható jutalék miatt mosolygott a capuccino felett, meg a nő is rutinból tudta hogy kire kell néznie, aki hallotta a hangosan előadott legendát 😉
és akkor amit monti utál, a túlbonyolítás: sima zsarolók voltak. jól szituált, ránézésre családos emberekre utaztak, akik meghatódnak a sztorin, kisegítik a hölgyet akivel romantikus kalandba is keverednek, amiről hogy-hogy nem képek is készülnek. a családi béke miatt a fizetés garantált.
sneci, van ilyen sztorim is...de szerencsére az nem velem történt. Majd egyszer, ha ihletem lesz, akkor azt is megírom.
Samuel Hedgehog: sőt, tulajdonképpen tudathasadásos állapotban én magam voltam az üzletember, a másik fickó meg egy született lúzer, aki elintézte nekem az ingyenes előjátékot. Én meg abból kovácsoltam kisebb vagyont, hogy a hölgyet eladtam a szobámban várakozó szervdonoroknak. Hát..mit ne mondjak, ez is egy forgatókönyv, de most nem Roald Dahl, vagy Stephen King ihletett meg, hanem egy másik kedvencem, Guy de Mauppasant.
http://www.imdb.com/title/tt0398017/?ref_=nm_flmg_act_28
azaz frenk, erre gondoltam 🙂
sneci +1
en is arra gondoltam es gondolok meg mindig h profi (volt) a csaj
sokszor probalkoznak am ilyen es hasonlo szinjatekkal
baszki nehogy töröld mert király történet
ha lenne 100as endorse azt is nyomnám 🙂
🙁