[monti] A pislogó csicsóka
montaigne
-Uraim, az a helyzet, hogy mivel mostanig nem prezentálhattam az anyagomat, most már nem is fogom megtenni. Viszem a feleségemet a szülészetre.
-És a jövő évi költségvetési terv?
-A nyomtatott változatot azonnal szétosztom, viszont a megszokott animációs hatásokról most sajnos lemaradtak. Már kora reggel szóltam, hogy elsők között szeretnék prezentálni, mert bármi közbejöhet. Közbe is jött.
-És a kiegészítő magyarázat? És a háttérelemzések?
-Januárban uraim, januárban!
Ikerterhesség esetén várható, hogy akár három héttel a D-Day előtt beindul a szülés valamilyen oknál fogva. A mi esetünkben elfolyt a magzatvíz. Illetve feltehetően a két magzatvíz egyike. A feleségem minden esetre jól tűri a helyzetet. Könnyű neki, mivel a terhesség alatt volt ideje felkészülni és kiolvasott egy rakás könyvet a „Hogyan szüljünk ikreket, gyorsan, fájdalommentesen” témakörben. Én viszont itt állok mint egy rakás szerencsétlenség. Ilyenkor mit kellene tennem? Bezzeg az apák vajúdásáról nem írnak tengernyi szakkönyvet. Talán az a legjobb, ha alkalmazkodom a helyzethez. Például arra gyorsan rájöttem, hogy nem illik láb alatt lenni, mert a nővérke majdnem átesett rajtam. Szerencsére nem volt kisbaba a kezében. Legalábbis remélem. Közben kiderült, hogy a férj leginkább arra való, hogy legyen valaki aki pótolni tudja a kismama ellopott papucsát. Tiszta szerencse, hogy ezt még közösen vásároltuk, úgyhogy most gyorsan futhatok a bevásárló központba.
A filmekben azt látja az ember, hogy a kismama kissé fáradtan, de boldogan mosolyog (a haja kifogástalanul van fésülve, mindkét műszempillája a helyén van, a több rétegnyi arcfestéket sem mossák el a fájdalom könnyei), a férj lazán visszamosolyog a kismamára, az újszülött meg békésen szunyál, esetleg szopikál. Az ablakon besüt a nap, a háttérben megy a Vivaldi Évszakok, Beethoven Holdfény szonátája, esetleg a Platters előadásában az Only You, vagy valami hasonló nyálas szirupos zene a film alaphangulatához igazodva. Mindenki mosolyog, a szoba tele van virágokkal, az egész hamisíthatatlanul „made in Hollywood”. Aki ennek bedől, az vessen magára!
Császározni fogunk, ugyanis az ikreknél túl magas annak a kockázata, hogy valami másként alakul, és ez még akkor is igaz, ha mindkét gyerek jól nevelten fejjel lefele célra tartana. Ehhez képest a fiam alul fekszik keresztben, háttal a kijáratnak, miközben a lányom lábbal előre a fiam feje fölött szambázik. A műtő leginkább egy filmbeli űrközpontra emlékeztet. A teljes szereposztást most nem részletezem, de egy biztos: a feleségem a gazdatest. Egyértelműen kijelentem, hogy nem lennék nő, különösképpen nem szülő nő. Nehezen telnek a percek. Mindenki matat valamit, intézkedik, szemlátomást mindenki pontosan tudja, hogy mi a teendője.
-Kezdhetjük?
-Részemről igen! - suttogta a feleségem.
-Köszönjük az együttműködést, de tényleg magácskára vagyunk most a legkevésbé kíváncsiak.
-Mehet!
-Mehet!
-Mehet!
-Akkor csapjunk a lecsóba!
-Hoppácska! Valaki legyen szíves locsolja fel a kedves apukát még mielőtt elájul!
Vér, húscafatok, magzatvíz. Meg egy krumpli formájú valami…Hova fért el szegény feleségembe ez a rengeteg cucc? A krumpli formájú valamit a kezembe nyomták. Áldott szerencse, hogy ültem, különben az ijedtségtől elejtettem volna. A krumpli ugyanis megmozdult.
-Gratulálok apuka, bemutatom a kisfiát.
Ez? Na neeee! De hiszen nincs is emberi formája! A színéről nem is beszélve, bíbor meg lila, meg mindenféle..na jó…nem fekete, ez tény. De tiszta takony! És Uram isten…a feje! A feje olyan, mint a brokkoli. Vagy inkább csicsóka! Egy pislogó csicsóka! Teljesen formátlan, és ez vélhetően némileg összefügghet azzal a körülménnyel, hogy a lányom rajta taposott heteken át. Egyáltalán nincsenek arcvonásai. Talán majd kinövi…talán…valahogy. Életemben ilyen rondaságot még nem láttam. Sírnom kell.
-Jól van, apuka, nem kell így elérzékenyülni. Eleget szeretgette. Hadd vegyük kezelésbe a kis királyfit!
Talán, ha nagy lesz, akkor sok-sok haja lesz és körszakálla és akkor nem fog majd látszani, hogy milyen furcsa a fejformája. Szegény kis porontyom…fel sem sírt. Talán más baja is van, nemcsak az, hogy gyurmából van a feje…Talán majd felnőtt korában abból fog megélni, hogy motivációs beszédeket tart arról, hogy íme: „…töretlen hittel, akarattal, tehetséggel minden lehetséges! Ja, és akarna-e valaki a feleségem lenni?”
-Indítjuk a második menetet! Apukának adjon valaki egy pohár vizet!
Újabb véres húscafatokat szedtek, rángattak ki a feleségemből. Ezúttal viszont szinte semennyi magzatvíz sem folyt. Hát persze, ugyanis őnagysága kirúgta a ház oldalát, ezért is kellett beindítani a szülést.
-Váááááááááááááááááááááááááááááááááá
Megérkezett a lányom is és ezt szerette volna az egész világ tudomására hozni. És nemcsak hangos, de gyönyörű is. Mondjuk…haja egy szál sincs, de ettől még gyönyörű. Persze könnyű úgy szépnek lenni, ha ellenséges erők nem tapossák bele az ember orrát a saját tarkójába.
Boldogan mutattam be őt a feleségemnek.
-Nézd milyen gyönyörű! A kis lábujjai, a virsli kezecskéje, az orrocskája, az ennivaló popója! És ugye hallod, hogy micsoda mindent elsöprő hangereje van!
-És a fiam? Látni akarom a fiamat!
-…ööö,…most egy kicsit pihenned kellene!
-A FIAMAT AKAROM LÁTNI MOST AZONNAL!!!!!!
Mit lehet ilyenkor tenni? Elvetélni már úgysem fog a látványtól. Talán jobb is, ha elkezd hozzászokni, Végül is félsiker is siker. Kézbe vettem a trónörököst és fél szemmel ismét ránéztem. Phuuu. Ez van…
-Kedvesem…ő a mi fiunk…
Felkészültem arra, hogy felsikolt és elájul. Szerencsére még mindig be van rögzítve a gépbe abba a bizonyos Alien-féle gazdatest pozícióba, úgyhogy leesni még akkor sem tudna, ha pont ez lenne a célja. Sőt, ami még jobb, menekülni sem tud. Hehe.
-Óóóóóóóóóóó, óóóóóóóóóóó….de gyönyörű! A leges-legszebb kisfiú, akit valaha láttam!
-Hát persze, hogy gyönyörű. Mi más lenne? Elvégre az én fiam.
Comments
[monti] A pislogó csicsóka
erepublik.com/en/article/2614283
Légyszi terjesszétek!
Ez csak természetes!
pár nap alatt azért kinőtte remélem 🙂
Persze, hogy kinőtte. De akkor ijesztő volt.
Nekem tetszenek a kölkeim. Ez normális. 😃
De szuleteskor nem tetszettek az tuti. Visszanézve is randának találom 😃 Ez nem tudom mennyire normális 🙂
De kikupálódtak 😃
Olvasás előtt printscreen
Mi ez a határtalan bizalmatlanság? Nem is értem...
Ééééés elolvastam.
Tetszett.
😃
Képek?
😃
A feleségemről, vagy a gyerekeimről kérsz képet?
Az ikrek keltették fel a figyelmemet.
2001? Hu akkor nagyok már.
Lesz majd egyéb ikres sztori is? Valamiért olyan "fascinating" az ikrek téma. Van ilyen a tarsolyodban?
Mivel fiú leány ezért gondolom nem hasonlítanak annyira hogy http://www.someecards.com/cute/kids/twins-awesome-things/
Hát 15 év alatt történt ez meg az velük is, meg velem is. Majd írogatok, ha van rá igény.
Ez jó volt🙂 Végig vigyorogtam a történetet🙂
ez jaó...
25
Édes kis szösszenet.A lányomat hamarosan meghozza a Mikulás.Így a születésnaphoz közeledve szinte teljesen átélem azokat a napokat,órákat,perceket.Én 15 órán át vajúdtam,így nem vártam azt,hogy gyönyörű legyen vagy valami.Mikor megszületett....háth,olyan rüszmeteg volt,hogy csak na....Mivel épp meghalni készültem akkor,nem is láthattam egy napig.Aztán amikor újra találkoztunk rájöttem,hogy ennél szerencsésebb nő nem is lehetnék.Onnantól van értelme az életemnek.Bárcsak születne egy fiam is.
Grat. Csinálj fiút is ! 🙂
Beteg vagyok.Nagy veszélynek tenném ki őt,ha úgy döntenék megszülöm.
Én is drukkolok neked Katie.
-
Az első gyereknél még nem kaptunk külön szobát - megható, de orvosi dolog volt. Később igen... azok a percek, órák a legnyugodtabb és legboldogabb emlékeim. Egy új élettel voltunk hármasban.
Minden apának meg kéne élnie ezt.
Biztos vagyok benne, hogy ilyenkor az anyával is megerősödik a szál, 1000x jobban tudatosul az a csoda amit véghezvisz, és beleég az emberbe, hogy gyermekei anyja.
A folyosóról ezt nem lehet így megélni, legalábbis nem hiszem.
Pedig én csak fiút tudok csinálni, apámtól ezt örököltem! 😃
Én drukkolok neked.
Köszönöm : -) Bizakodom.
Az baj. Akkor te tudod.
🙁
thx a cikket de lementettem ezt is mielőtt törölnéd XD
nem törlöm
Grat, jó volt ez is 🙂🙂
Ott is apás szülés volt 🙂
nősténysoviniszta
Fiamra 8 órát vártunk, miután belekakilt a magzatvizébe a kis hülye. Végül elakadt, császárral segítették világra. Nem lehettem ott a beavatkozásnál, de hamar megkaptam. Csodálkozó gyönyörű kis manó volt. :')
Jó cikk ismét!
A hibás génjeim átörökítése volt életem legnagyobb teljesítménye.
Kétszer is sikerült és sajnálom, hogy nem többször!
Szóval gratulálok minden édesapának és édesanyának!
Én is bent voltam amíg az asszony vajúdott, persze a mészárszékről kijöttem, mert valahogy arra nem voltam kíváncsi, de megnézhettem a lányomat amikor az első vizsgálatokat végezték, hát tényleg minden színű volt csak ember színe nem volt, de aztán egy fél nap alatt helyre is jött a fejének is kezdett formája lenni 🙂
Persze az asszony egy napot vajúdott és másfél órát varrták, mert persze hogy kézzel előre akart jönni és felszántott mindent.
Nah szép estét.
"Elvetélni már úgysem fog a látványtól."
😃 😃
Én nem lehettem bent egyik császáron sem a háromból, de hogy egy hatgyermekes (mind fiú!) haveromat idézzem: "Én már megtehetem, hogy bevalljam, a születéskor rusnya volt mind! Persze aztán mire kézbe vettem őket, mind megszépültek..."
Nagyon jó. Beleteszem a cikk linkjét az újságomba 🙂
Nagyon jó történet volt. Örülök, hogy happy end lett a vége. 🙂