Join the new world

Kedves Olvasók!

Folytatom regényemet.

Ha lemaradtál volna az I. részről, ne hagyd ki! 😉
http://www.erepublik.com/en/article/1882357/1/20


A kis csoport megdöbbenten állt a mező közepén. Az alezredes megdöbbenten figyelte a földön heverő alakot. Alányúlt, hogy felsegítse. Keze nedvességet érzett.
- Biztosan vérzik! gondolta az alezredes.
Megnézte a kezét. Ekkor megpecsételődött Plátó sorsa, mivel az alezredes kezére vizelet került.
- Rohadt szimulálós vénember! az alezredes úgy ordított, mint még soha.
- Jó, nem tehetek róla! hebegett Plátó.
A mezőn állók szája mosolygásra állt.

Másnap a csoport fele egy cellában ült, kivéve Plátót akinek külön cella jutott. Gézengúz beszélni szeretett volna Plátóval, ezért megkereste az alezredest. Szokásához híven most is akadt valami idióta tennivalója. (a Szolgálati szabályzat olvasásán kívül) Egy kis bunkerben volt, amit magának építtetett. Most katonai rádiókkal szórakozott. Egy R-107-es tábori rádióba beszélt. Majd átrohant a helység másik sarkába, ahol egy lehallgató vevő volt. Kapcsolgatott rajta pár gombot, majd visszahallotta a saját beszédét. Boldogan vigyorgott. Ekkor ment be Gézengúz.
- Alezredes úr!
- Igen?
- Beszélni szeretnék Plátóval. Hol találom?
- A 13-as cellában.
- És az hol is van? Nem ismerem ki magam ebben a laktanyában még.
- Nyugodjon meg, ott lesz a 12-es cella mellett.

Gézengúz jobbnak látta, ha távozik. Kifelé menet találkozott P0lgarral.
- Vigyázz öregem, mert az alezredes harapós kedvében van! mondta P0lgar.
- Jókor szólsz te is!
- Nem tudod, hogy hol a 13-as cella?
- De tudom! A 14-es mellett.
Gézengúz legszívesebben szétvert volna mindent. Már háromszor körbejárta a laktanyát, mikor eszébe jutott a szolgálati könyvtár.
Bement. Hűvös, hatalmas helység volt, tele masszív polcokkal. Tibik3 a könyvtáros egy asztal mögött ült. Az ő kezében is egy könyv volt. Címe: Katonai tereptan III. kiadás. Megkérdezte tibik3-at, hogy hol a fogda. Végre normális választ kapott. Illedelmesen megköszönte. Kifelé menet megakadt a szeme egy polcon, ahol csak ,,Szolgálati szabályzatok" voltak. Nem kérdezte meg, miért. Ő már semmin sem csodálkozik.

Szabályos, bakancsos léptek hallatszódtak a fogda folyosóján. Gézengúz tekintgetett jobbra-balra:
- 1-es cella, 2-es cella... A 12-es cellából figyelő szemek nézték. Ott ült Praetorianus, Tarsolytestvér, Levesezredes, és mindenki aki nevetni mert, vagy csak megmosolyogta előző nap Radarost. Végre megtalálta a 13-ast. Plátó ott ült, elkeseredve, szomorúan. Gézengúznál voltak a kulcsok. Kinyitotta a cellát. Bement, és leült Plátó mellé. Beszélgetésbe elegyedtek, melynek tartalma nem lényeges. (Plátó elkezdett mesélni a román nemzeti ételekről)
Zsigeronto belopakodott a laktanyába, és most a cella ablaka alatt, odakint hallgatózott. Gézengúz a zsebébe nyúlt, hogy zsebkendőt vegyen elő. Keze megakadt egy papíron a zsebében.
- Úristen! A nyílt parancsom! Most mi lesz? Már 24 órája kézbesítenem kellett volna az alezredesnek.
Kifutott a cellából, bezárta, a kulcsot zsebre vágta. Kirohant a fogdából, de alighogy kiért az ajtón, tompa puffanás hallatszott, és Gézengúz összeesett.
(FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK)

Ha shoutolni akarod, amit nagyon szépen megköszönök:

A szenzációs regény folytatódik!
http://www.erepublik.com/en/article/1886931/1/20