Join the new world

Az alábbi cikk a Külügyi Közlönyben megjelent külpolitikai pályázatra íródott, összefoglalva a Kanada-USA konfliktust.

---

CANAM

A CANAM egy betűszó, amiket az amerikaiak igencsak szeretnek. Ez esetben a Kanada-USA konfliktust takarja, ami jókora hullámokat vert a két ország kapcsolatában, kihatva még a Terra, EDEN, ONE és CTRL szövetségekre, azaz az eRepublik szinte összes jelentős hatalmára; vagyis elmondható, hogy ebből a kis, vízbe dobott kőből hatalmas hullámok keletkeztek.

Kanada és az USA általában véve jó szomszédok; az USA imád nagy testvért játszani, Kanada pedig tudja a helyét, szerepét a világban (rosszmájúbb amerikaiak az USA kalapjának hívják az országot). Egyszer, régen még az e-történelem legelején (200😎 próbálta meg az USA megtámadni Kanadát, de az akkor kudarcba fulladt, és azóta Kanada hathatósan segítette a nagy szomszédot mind a hódító, mind a védekező háborúiban, követte a szövetségekbe, és általában saját, jól felfogott érdekében jó szomszéd volt.

Csakhogy az USA nemrégiben elkezdett a Terra mellett a többi fullbónszos ország felé kacsintgatni, egy szuperszövetségen gondolkozva, amiben a négy nagy (USA, Brazília, Lengyelország és Spanyolország) bebetonozta volna az e-világ összes szabad, ill. elérhető ritkább nyersanyagait, és innen, az abszolút erő pozíciójából dirigálhattak volna mindenki másnak, hogy beveszik-e, barátok-e, segítenek-e. Ehhez mind kerestek és találtak is ideológiát; a brazilok a román PTO-zókat, a spanyolok a ONE szerb-magyar dominanciáját, az USA a játék balkáncentrikusságát, míg a lengyelek szerintem simán féltették az európai dominanciájukat ha nem szállnak be a dologba és remélték, hogy magukkal hozhatják a szerb-magyar párost.

Ez lett volna a CTRL szövetség. Azonban egy kanadai, mégpedig az elnök, Rylde - akiről nem is suttogva mondják, hogy Kanadában gyakorlatilag PTO-zta a más nagyobb pártokat és katonai diktatúrát épített ki – tudomást szerzett erről az akkor félkész megegyezésről, és félve, hogy nem veszik be (hiszen az akkori listán nem szerepeltek), nyilvánosságra hozta az egészet, úgy ahogy volt. Ettől lett persze nagy felfordulás, és minden szövetség minden potentátja nekiállt tárgyalni, zsarolni, fenyegetni, ill. édesgetni valakit, vérmérsékletük szerint. A logok szaporodtak, a hisztik és vádaskodások zajlottak, a CTRL pedig elhalt mielőtt megalakulhatott volna.



A Terra kisebb országai árulásnak tartották ezt a lépést az USA-tól; az EDEN jobb híján tudomásul vette volna, csak nehogy bevegyék a szerb-magyar párost; a ONE amúgy is repedező szerkezetére egy újabb csapást mért ez, míg a félig-meddig független kis államok megijedtek, hiszen a szuperszövetség sok kis állam végét jelentette volna a védőernyők megszűnésével. Igaz ugyan, hogy az USA és Lengyelország hajlamos lett volna megülni a full bónuszokon és nem feltétlenül akartak világhatalom lenni, de még a brazil-spanyol fenyegetés s elég komoly lett volna a dél-amerikai-ázsiai-óceániai térségben (különösen Kína eRepubliktól történt elvágása azaz a keleti hatalmi vákuum után).

Az USA azonban már a szerződés elfogadásával kilépett a Terrából, így a CTRL kútbaesésével nem volt hova visszatáncolnia; a maradék kisebb országokkal a Terra gyakorlatilag megszűnt tényező lenni. Evry, az USA elnöke, a júniusi kanadai elnökválasztások előtt a sajtón keresztül gyakorlatilag megfenyegette Kanadát, hogy amennyiben újraválasztják Rylde-t, akkor azt ellenséges lépésként fogja értékelni és aszerint jár el. Ez után nem sokkal (ugye milyen véletlenek vannak?) történt az, hogy az amerikai NSC, potato134 (kb a titkosszolgálat vezetője) lefizetett egy korrupt kanadai szenátort, Code-Y-t, hogy adjon be NE javaslatot az USA ellen és próbálja meg azt megszavaztatni, kerek 85 k CC-ért. Ugyanis ha Kanada támad, akkor elveszti a közös MPP-ket.

Code-Y ügyesen manőverezett, akkor adta be a NE-t amikor Ryldéről tudott volt, hogy egész nap nem lesz, és körlevélben az igenre is buzdította a szenátorokat. Hogy az USA-ban előre tudtak erről azt bizonyítja, hogy a kanadai NE-re kettő perccel már Evry beadta az amerikai NE-t Kanada ellen, és a két szavazás az első félórában már tekintélyes előnnyel ha nem is kétharmaddal, de igenre állt. Azonban a kanadai képviselők kicsit lustábbak (vagy meggondoltabbak) voltak, és Rylde megjelenésével és kiadott cikkével, amiben leírta a megvesztegetést, a nem-re buzdított minden maradék szenátort, így az végül nem kapta meg a 2/3-os többséget és nem ment át. Az amerikai javaslat azonban már túl volt a leszavazás lehetőségén, így Evry-nek nem sok lehetősége maradt; ha nem támad, akkor az autoattack fog helyette, hiszen nem tud még békét kötni sem mielőtt ez bekövetkezne.



Így Evry a kisebb rosszat választotta, és nem mellesleg a saját, személyes ellentétét is lerendezendő Ryldével, megtámadta Manitobát, amivel az USA elvesztette az MPP-i 80 %-át. Ezen a ponton a már a CTRL-t is kritizáló belső ellenzéke megerősödött, hiszen Kanada mindig is az USA mellett állt, nem kevésszer saját kárára is. Az első Manitobai csatában az MPP-ken keresztül megfigyelhető volt a Terrások csakazértis jelenléte Kanada mellett, és így kisebb csodával felérően ezt a csatát Kanada nyerte. Rylde taktikusan ekkor békét ajánlott Evry-nek, amivel az presztízsveszteség nélkül szállhatott volna ki a háborúból, de a magát személyesen sértve érző Evry ebbe nem ment bele; példát akart statuálni.

A kanadai visszatámadás már elbukott, és az újabb manitobai támadás amerikai részről, már újrakötött, ill. a ONE-ból eddigre kilépő spanyolok MPP-jének támogatásával, valamint a kanadai oldalon a csökkenő Terrás jelenléttel (a Terra európai országai ekkor már a UK ellen harcoltak főleg) sima győzelem lett. Manitoba elfoglalása a keleti, míg a Quebeci régió elfoglalása a nyugati nyersanyagoktól (3 kaja és 1 fegyverbónusz) is elvágta a fővárost, Ontario-t, így Kanada gazdaságilag igen szorult helyzetbe került. Evry ekkor ajánlott békét Ryldének, nyilvánosan, a sajtón keresztül, láthatóan kérkedő-lenéző-kioktató hangnemben, de meglepően enyhe feltételekkel (visszaadta volna mindkét elfoglalt régiót).



Evry viselkedését többen is kritizálták már a kezdetektől fogva, és a dolgok elmérgesedését egyértelműen neki róják fel. Nem csak volt politikusok, elnökök (Glove, oblige), de igen sok katona is úgy döntött, hogy passzívan vagy aktívan, de nem fog Kanada ellen harcolni. A JCS (kb egyesült főparancsnokság) által irányított US Military és az elit egység, a Seal Team 6 csak a jéghegy csúcsai azon katonák és MU-k közül, akik megtagadták a harcot. A konfliktus egy impeachment-ben csúcsosodott ki, aminek a 44-28 –as igen szavazatával Evry valószínűleg nem fog dicsekedni. Rylde ennél nagyobb bizalmat kapott a kongresszusától (ami egy állítólagos diktatúrában talán nem meglepő), akik leszavazták az ellene beadott impeachmentet.

A konfliktusnak ezzel még konkrétan nincs vége, noha az USA beadta, és mire a cikk megjelenik valószínűleg meg is szavazza a No Natural Enemy javaslatot; de ennek a párja Kanadában nem lelhető fel, sőt Rylde még egy kereskedelmi embargó javaslatot is beadott az USA ellen, ami az ellenséges viszonynak csak egy másik, némileg alacsonyabb szintje. Az automatikus támadások azóta csekély érdeklődés mellett a régiók megvédésével jártak, ami kb. tréningháború szintű harcokat jelent. Rylde azt kérte az USA-tól, hogy mondják ki, hogy ha a spanyolok megtámadják őket, akkor nem állnak melléjük. Erre Evry nem volt hajlandó, ellenben Kanada segítségét kérte cserébe a békéért az európai Terrás békekötéshez. Rylde emellett régiókat is bérelt volna az USA-tól de Evry ezt is visszautasította.

Itt tart jelenleg a konfliktus, aminek ha más eredménye nem is, de a korábban szoros testvéri kapcsolatot ápoló országok elhidegülése volt, nem is említve a szövetségek felbolydítását, és általános beszédtémát kb az egész erepublikos sajtónak.

Köszönöm a figyelmet mindenkinek, aki idáig elolvasta 🙂

SkyWarp