Join the new world

Hol vót s hol nem vót, Moldván erről s Erdélyen túl, volt egyszer egy gyönyörű erdős, hegyektől békerített vidék.minek neve Bukovina. A neve a bükkfát jelent mivel ottan sok vót a bükkfa na. Hát kárpátmedencén kivül es vót civilizáció mert a homo moldavicuson és homo bucovinensisen kivül éltek egykor itten székelyek es. Most mán nem élnek, me kiköltöztették ököt Részben azé me nehéz vót a megélhetési lehetőség, me ezek a székelyek erőst elszaporodtak, részben meg politikai okok miat: hirtelen a bocskoros bojárokba felrezzent a nacionalista ébredés, s moduvázásra nem alkalmazták a szegény bukovinai székelyeket, meg ha alkalmazták es, erőst megdogoztatták egy katrinca málélisztétt. Osztán vót úgy, hogy Erdélybe eröst szaporodott az oláhság. Német telepeseket akart hozatni az osztrák császár, hogy elnémetesedjen a vidék. S akkó magyarok aszonták: Há akkó hozzuk haza testvéreinket Moduvábú , s telepicsük le ahol hiánzik vagy megcsökkent a magyarság. S igy vót, hogy kiköltöztek onnét, Bukovinából a székelyek. No, de az emberek elkötöztek a halottak ott maradtak. Me há ezen székelyek vagy husz évtizedig ha nem több, dógozták ott a földet s mondtak imát a Jó Istennek.Most, amikor böjtmás havában tapposunk, s ugy ahogy a székely naptár tarcsa, hogy kikelet hava, no elhatározuk meglátogassuk a szép bukovinai hegyvidéket. Há akko emlékezzünk meg az odatemetett bukovinai székelyekrő es- Isten nyugtassa őköt- , s bányunk az ottani romulán bojárokval ugyanolyan kegyetlenül, mint anno ők bántak a szegény székelyekvel.

Ezennel kijelentem : eBucovina eSzékelyföd pártiuma !!!!

Tanulj tinó a bukovinai székely mesékből, me másképp ökör lesz belöle😛

S ismet hol vót s hol nem vót, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren es túl, vót egyszer egy szegény leszerelt katona. Ahogy ment, baktatott hazafelé, nem vót egy fillér se a zsebében. Betért egy kocsmába. Azt aszongya a kocsmárosnak:
- Kocsmáros úr, nagyon szépen megkérem, agyonsza nékem valami ennivalót! Most szereltem le, s egy fillér sincs a zsebemben. Majd egyszer meghálálom.
Hát a kocsmáros főzött es neki minyá öt tojást, s adott hozzá egy darab kenyeret es. Jóllakott a katonánk, azzal elment a falujába. Megházasodott, és dogozott szorgalmasan.

Telt-múlt az idő, eltelt vagy tíz esztendő. Eszébe jutott egyszer a katonának, hogy ő a kocsmárostól kért vót egy ebédet. Gondolta magában, elmegy most, s megfizeti, hogy ne legyen adósa. Tett száz pengő forintot a zsebébe, s elment a kocsmároshoz. Köszönt neki.
- Jó napot, kocsmáros!
- Adjon Isten!
De a kocsmáros nem ismerte meg. Kérdi tőle az egykori katona:
- Nem ismersz meg, kocsmáros? Mikó leszereltem te adtál nekem egy ebédet. Főztél öt tojást, s adtál egy darab kenyeret. Most eljöttem, hogy megfizessem az árát.
Hát, uram teremtőm, a kocsmáros elkezdett számolni.
- Lássuk csak! Öt tojás a tíz esztendő alatt mennyit ér? Ha én aztot az öt tojást kiköltöttem volna, lett vóna öt csürke, s ha az megnőtt volna, tojt volna darabonként húszat. A mán száz darab tojás. Oszt aztot én ha kiköltöttem vóna, lett vóna belőle száz darab csürke, s osztán azok felnőttek volna, s tyúkok lettek volna. Akkor azok mennyit tojtak volna?
A tíz esztendő alatt egyezer pengő forintot számolt a szegény embernek. Megijedt a szegény ember, s azt mondotta:
- Kedves kocsmáros úr, nincs nekem annyi pénzem! Én csak az öt tojást jöttem megfizetni. Ki hallott már ilyet?
- Ha nincs pénzed - mordult rá a kocsmáros -, megyek a bíróhoz, s feljelentelek.
A szegény embert a kocsmáros feljelentette. Hazament a szegény ember a falujába nagy búsan, hát ahogy baktat az úton, összetalálkozik egy barátjával. Azt kérdezi tőle a barátja:
- Mi bajod van, kedves komám? Úgy lehorgasztod a fejedet. Csak nincs valami baj?
- Jaj, dehogy nincsen, édes egy komám! Hallod-e, hogy jártam! Ezelőtt tíz esztendővel, mikor leszereltem útközben egy kocsmában megettem öt tojást egy darab kenyérrel. Most elmentem, hogy megfizessem. Hát a kocsmáros a tíz esztendő alatt, amennyi jövedelem abból az öt tojásból lett volna, azt mind felszámolta. S most nem tudom kifizetni, ezért osztán feljelentett a bírónál.
- Ne búsulj te ezen! Kihúzlak a bajból, barácságból. De ne mondd el senkinek! Amikor megkapod a papírost, hogy menj a bíróságra, add csak ide, elmegyek én helyetted!
Úgy es lett. Nem telt bele sok idő, egy-két hétre rá megkapta a szegény ember a papírost, hogy menjen a bíróságra. Odaadja a komájának. A komája csak zsebre tette.
Megint eltelik egy-két hét. Megint kapott a szegény ember egy papírost, hogy menjen a bíróságra. Ezt es odaadta a komájának. Ekkor a komája felöltözött szép ruhába, ahogy a bíróság elé kell menni, s megjelent a bíróságon.



Azt kérdi a bíró:
- Te vagy az az ember, aki megette az öt főtt tojást?
- Én vagyok, uram - feleli büszkén.
- Az első idézéskor miért nem jelentél meg?
- Azért, uram, mert főztem a pityókát, hogy elültessem.
- Hát neked hibázik az eszed, Főtt pityókát akarsz elültetni? Abból ugyan nem lesz semmi!
- Igen, uram, de a főtt tojást es ha a kotló alá tették volna, abból se lett volna semmi. S ha a kocsmáros a főtt tojást felszámolta, hát gondoltam magamban, én is megfőzöm a pityókát, s elültetem. Hátha lesz abból es valami.
Akkor a bíró nagyot kacagott.
- Na, te szegény ember, menyé szépen haza, nem kell fizetned semmit. Huszonötöt kap a kocsmáros a fenekire.
Így a kocsmárosnak huszonötöt vertek a fenekire. S a szegény ember nagy boldogan hazament Elújságolta a komájának, mit végzett. S a barátja még ma is köszöni, hogy kihúzta őt a bajból. Itt a vége, fuss el véle Bucovinába, s üssélsze le 15 bojárt.


HADÜGYI KÖZLÖNY aszongyasza amit én néktek s no meg a mese, hogy beretvájálsza eBucovinába, s ezé há lépjélsze bé a Hadügyi közlönybe bé s vótoldsza csak fel, hadlássa mindenki. Jó beretválást

No, gátá , most ennyi vót.

Neked még e maradt hátra, hogy …