Join the new world

Azidőben a Hungárusok népének hét nagy törzse vala (..) A sorban következő törzs a Bicskásoké. Lelkes papok és jeles harcosok ők, akik szilaj hujjogásukkal gyakrabban keltenek zavart a hungárusok népében,mint az ellenség szívében.
A Bicskások népe démoni lovakat construált, amelyek hatalommal és arannyal táplálkoznak, de ugyanúgy trágyát pottyantanak,mint közönséges társaik. Így leszen hatalmaskodásból, dáriuszi kincsből és Isten által biztosított jeles adottságokból oly egyszerű sár, amelyet a leghitványabb vlach pásztor hagy maga után.
(..)a bicskás harcosok nagyon unták a tespedést. Sorra jelentették meg szebbnél szebb Cronikáikat hatalmasnál hatalmasabb bajnokaikról, akiknek láttán az ellenfél harcosainak a szívébe vad félelem költözik és bizony azonnal menekülőre fogják a dolgot – mondták azokban.
Sorra jelentették meg díszes Kódexek sima nyelvű, őrdöngős papjaikról, akik ájtatos szavaikkal a mákonynál is jobban elbódítják azokat,akik hajlandók meghallgatni – mondták azokban.
(…)ezidőtájt összeültek a bicskások leghatalmasabb harcosai, legvillásnyelvű papjai, hogy újabb rontást hozzanak a többiekre. Hitték, hogy a sokaságra zúdított Cronikák és Kódexek mindenki szemére hályogot fúttak, és elleplezték valódi szándékukat. (…) Felkerekednek hát és csalárd módon kihívják a Szemes törzs vezérét,hogy viadalban mérkőzzenek meg. Szilaj bajnokot állítottak, aki csalárdságban, széptevésben és más bicskás tulajdonságokban a legkülönb volt közülük. És amíg a Szem törzs a párbajra készült, addig a bicskások ügynökei megkeresték a törzs harcosait és bül bül madár hangját megszégyenítően édes dallamokat fuvoláztak fülükbe. „Támogass minket és mindenkinél dicsőbbé tesszük törzseteket”-ámított az egyik hang. „Ez nem csalárdság, csak mi így játszunk, és ezt minden igaz hungárusnak respektioval kell fogadni”- csivitelte egy másik. És imígyen furakodtak be mindenkinek az elméjébe, akik nem vértezték fel magukat Isten igéjével a villás nyelvek ellenében(…)

A Szemesek törzse mellett lakott az Árpádok Népe, akik jó szomszédként gondoltak jámbor barátikra. A bicskások igen megrémültek, hogy a gaztervüket az Árpádok szilaj harcosai elnehezítik, ezért sima nyelvű papnőjüket és egy jeles papjukat odaküldték táborukba, hogy kilessék titkaikat és paphoz méltatlan módon, deák nótáriusként logoltassanak a tábor tüze körül. Majd amikor a szél a SZEM táborból átfútta a csata zaját az Árpádok táborába, papnőjük kihívta párbajra legvitézebb harcosát a piros sávosoknak és amíg a dicső harcosok emez harczot lesték a Szemesek sorsa megpecsételődött(…)

Imígyen végződik Drogerius kanonok krónikája, amely arról tudósít, hogyan rabolták ki a bicskások a gyenge és ártatlan Szemeseket.