Join the new world

HUN

December 1. A románok nemzeti ünnepe. Magyarok szerint gyász nap , székelyek szerint gyász és szabadnap.

Sokunknak ennyi jut eszébe évről-évre erről a napról. De, ha alaposabban szemügyre vesszük történelmünk eseményeit, akkor kicsit többet kellene elidőzzünk ennél a napnál, mintsem ebben a pár szóban kimerítsük.

Ezen a bizonyos napon, 1918-as évet datálva, Gyulafehérváron tartották a románok a nagygyűlésüket, melyen a gyűlés 1228 delegátusa elfogadta Erdély egyesülését a Román Királysággal. A gyűlés egy 200 tagú Nagy Nemzeti Tanácsot választott, melyben 30 szociáldemokrata is helyet kapott az automatikusan tanácstaggá váló püspökök és a kiemelkedő értelmiségiek, kiválasztott gazdag polgárok mellett. A nagy tömeggyűlés a nemzetőrség és román katonák által gondosan biztosított vármezőn zajlott le, ahol a különvonatokon, szekereken és gyalog érkező parasztsággal és kisebb számú munkássággal ismertették a határozatot. Az egybegyűltek – a román hagyomány szerint százezer ember – áhítattal, egyhangú lelkesedéssel fogadták a rezolúció kihirdetését.

Érdekes meglátása van egy francia történésznek, Catherine Durandinnak, aki A román nép története című monumentális munkájában (Budapest, Mecenas Könyvek, 198😎 éppen az 1918. december 1-jei gyulafehérvári események mai interpretálása kapcsán világít rá, hogy: ,,A román történetírás pedig arra törekszik, hogy kizárja a román állam szerepét és minimalizálja a nagyhatalmak súlyát, s ehelyett a népet emlegesse: októberben és novemberben valóságos autonomista mozgalom bontakozott ki, a falvakból induló helyi kezdeményezések a régi renddel való szakítás jegyében fejlődtek ki.”

1918. december 1-je román nemzeti ünneppé nyilvánítása ennek a folyamatnak a betetőzése, az esemény exponálásában a legmagasabb csúcs. Ebben a megközelítésben a korabeli román politikai élet bizonytalanságai, a válságok, a megosztottságok kihullnak az emlékezetből, és a gyulafehérvári történelmi aktus a tömegek, a román nép egészének a műveként jelentkezik. A történészek ,,megfeledkeznek” arról például, hogy akkor szóba került Erdély autonómiája is az ókirálysággal való egyesülés keretei között.

A magyar történetírás, amennyiben nem Erdély története a tárgy, az 1918. december 1-jei gyulafehérvári eseményeket a Trianonhoz vezető út egy mozzanataként értékeli, az időszak egészéből a Kárpát-medencében zajló harci cselekményekre és a szövetségesek, majd a nemzetközi élet diplomáciai manővereire összpontosít. Gyulafehérvár egy esemény a sok közül, a történeti folyamat elemzésében a szövetségesek függetlenségi és elszakadási mozgalmakat támogató politikájának jut döntő szerep.

A gyulafehérvári gyűléssel kapcsolatos döntés november 21-én születik meg, a küldöttek sorra járják a megyéket, hogy mozgósítsák a szavazókat, december 1-jén százezernél több tüntető jelenik meg az 1228 küldött támogatására, ahol kikiáltják az egyesülést. A kormányzó tanács elnöke Maniu lesz, Bukarest december 24-én iktatja törvénybe a gyulafehérvári aktust.

Az viszont kétségtelen, hogy a románság december 1-jei szervezettsége és harcossága minden egyebet kizáróan befolyásolta az Erdély sorsával kapcsolatos későbbi nemzetközi döntéseket.

A gyulafehérvári nemzetgyűlést követően az Erdélyben élő nemzetiségek különféle csoportosulásai, ezt megelőzően egyes erdélyi származású bukaresti nemzeti-etnikai csoportok — szászok, svábok, zsidók — nyilatkozatokkal, határozatokkal csatlakoztak, vagy tették nyilvánossá hűségüket az egyesült románsághoz. Ezeknek közös jellemzője a nemzetiségek-népcsoportok kollektív jogainak garantálására hivatkozás.



Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzet­gyűlés kinyilvánítja a következőket:

1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára.
Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország
kormányzásában.
2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti
szabadságot az ország összes felekezetének.


Mindez megtörtént ezelöt 92 éve. Jelen pillanatba ereppes világunkba másképp alakulnak a dolgok, de szeretném 1x látni Magyarországot úgy, ahogy volt 1918 elöt, ereppen is. Igaz, kicsit fura lenne hiszen a szerbek szövetségeseink … de ki tudja … a remény hal meg utoljárra. Ha ez megtörténik inaktiv cégemet annak az elnöknek adományozom, akinek a mandátumában ez teljesül ... na meg a gold vagyonom.


HAJRÁ




ENG

Union of Transylvania with Romania was declared on December 1 1918 by the assembly of the delegates of ethnic Romanians held in Alba Iulia.

That date marks the unification not only of Transylvania, but also of the provinces of Banat, Bessarabia and Bukovina with the Romanian Kingdom, in 1918, the Union of Transylvania with Romania being the last event, sealing the unification of the country.

On December 1, 1918 (November 18 Old Style), the National Assembly of Romanians of Transylvania and Hungary, consisting of 1,228 elected representatives of the Romanians in Transylvania, Banat, Crişana and Maramureş, convened in Alba Iulia and decreed

The Resolution voted by the National Assembly stipulated also the "fundamental principles for the foundation of the new Romanian State":

1. Full national freedom for all the co-inhabiting peoples. Each people will study, manage and judge in its own language by individual of its own stock and each people will get the right to be represented in the law bodies and to govern the country in accordance with the number of its people.
2. Equal rights and full autonomous religious freedom for all the religions in the State.
3. Full democratic system in all the realms of public life. Suffrage universal, direct, equal, secret, in each commune, proportionally, for both sexes, 21 years old at the representation in communes, counties or parliament.
4. Full freedom of the press, association and meeting, free propaganda of all human thoughts.
5. Radical agrarian reform. All the assets, above all the big ones, will be inscribed. The wills by which the heir consigns the land to a third party will be abolished; meanwhile, on the basis of the right to cut down estates freely, the peasant will be able to his own property (ploughing land, pasture, forest), at least one for him and his family to labour on. The guiding principle of this agrarian policy is promoting social evening, on the one hand, and giving force to production, on the other.
6. The industrial workers will be granted the same rights and privileges that are in force in the most advanced western industrial states.

The union was conditional, and demanded the preservation of a democratic local autonomy, the equality of all nationalities and religions.
The Assembly also formed from 200 of its members, plus 50 co-opted members a High National Romanian Council of Transylvania, the new permanent parliament of Transylvania (who was all romanian 😛)

All this happened 92 years ago. At this point in the erepublik world otherwise looming the things, but once I'd like to see Hungary in the borders befor 1918. Is true, will be difficult because the Serbs are our allies … but who knows … the hope dies last. If it happens, I will donate my inactive factory to the hungarian president of that time … and my gold treasury at that moment.