@Feherlo (with love) - Egy furcsa szerelem

Day 1,469, 02:42 Published in Poland Hungary by xongorx

This article is about Hungarian internal affairs, concerning a certain proposition to have an overall military commander above the MoD in order to counteract possibile misuses of a government mandate by the person elected as president (and his staff).
.
Auto-sub script owners (who haven't pushed the unsub button yet) should check the top right corner of this page, being welcome to give some blind votes to this article. Thx.

.
Sokadik cikk ez Akitlosz elnökségéről, de mégis megírom, mert úgy érzem, eljött az a pillanat, amikor kicsit más szemszögből is át kell gondolnunk az idén novemberben lezajlott belpolitikai történéseket.
.
A legfontosabb tanulsága ennek a történetnek szerintem az (és ezt szélső és kevésbé szélső jobbnak, aljáknak és feljéknek, fakeknek és valódiaknak egyaránt meg kell fontolni), hogy egyetlen elnöki mandátum nem elegendő hosszabb távú kurzusok megváltoztatásához. Magyarán szólva ahhoz, hogy a jelenlegi pragmatikus rendszert átalakítsd, ellenséget és barátot cserélj, bizony édeskevés az, ha elnöknek választanak. A mai nap fogalmaztam meg magam számára emellé egy másodikat: mindez a cirkusz (a leváltás ugyanúgy mint a válságból való kilábalás) a jelenlegi játék-feltételekből fakad, bele van kódolva abba, ahogyan az e-magyar társadalom/politika/közösség a játék adta sémánkat továbbgondolva működik. Megyteremtettünk egy többé-kevésbé demokratikus rendszert, aminek nyitoimmanensen ttsága magában hordozza hasonló válságok csíráját.
.
Azt hiszem, az e-közvélemény minden részlete egyetért velem abban, hogy az Akitloszt elnökké emelő SZKSZ kormányprogram egyértelmű kudarcnak bizonyult. Noha sem állami org, sem valós hatáskör, sem pedig elegendő idő nem állt a novemberre megválasztott kormányzat rendelkezésére ahhoz, hogy a közösség dolgait rendesen összezavarja, mindanniunknak nem kis nehézsége származott néhányak felelőtlen hatalmi ambíciójából. Nem tudom, mi történt volna, ha Akitlosznak és csapatának 2-3 napnál több is megadatik? Mi lett volna, ha nem fordul velük szembe szinte azonnal a teljes e-politikai establishment? Urambocsá, ha kormányzatuk a kincstár kulcsait is megkapja? - Nem kizárt, hogy erre is választ kapunk a jövőben, hiszen az, ahogy a politikai establishment elbánt a betolakodókkal, szinte minden kaput nyitva hagyott számukra, hogy kis szünet után újra visszatérjenek.
.
(Persze le lehetett volna zárni a kérdéseket. Az ellenzéki reakció azonban - feddő szeretettel mondva - sem állt a helyzet magaslatán. Ha az ő válaszlépéseiket tekintjük, függetlenül a helyzettől, amelyben meglépték azokat, úgy hiszem, nemcsak az SZKSZ-nek, hanem a képviselőket lefizető pártoknak sem lenne helye egyetlen normális politikai rendszerben sem.)
.
No de mekkora volt az a veszély, amibe Akitlosz miatt kerültünk?
Mennyire volt ez több, mint egyetlen párt fiaskója?
Vajon, olyan horderejű problémával állunk szemben, ami sürgős és hosszútávú hatással bíró intézkedést kíván?
Szükséges vajon (most jobb szó híján) alkotmányosnak nevezett reformokat bevezetni?
Szükséges az elnöki hatáskör csorbítása? (A játékszabályokon túli hatásköröket gondolom)
Mekkora hatalmat vagyunk hajlandóak egy elnökre ruházni?

.
Érdemes elgondolkodni ezeken, s egy megbukott kormányzat tanulságait átszűrni kicsit válaszainkon.
.
Magam részéről ebben a gondolkodásban tanultam meg szeretni Akitloszt és az ő megbukott kormányzatát. Furcsa szeretet ez, hiszen nélkülöz minden egyetértést, továbbra is igen keveset vallok magaménak az ő céljaik közül, módszereik közül még kevesebbet - mégis: számomra az, hogy ők hatalomra kerülhettek, POZITÍV TÉNY.
.
Mi is történt tulajdonképpen? Volt egy pillanatnyi zavar az erőben, és a jelenlegi politikai berendezkedés esetlensége, pártelnökeink ötlettelensége, beképzelt szerénytelensége vagy fáradtsága olyan kiskaput nyitott egy addig perifériára szorított párt előtt, ami által elképzeléseikre a népakarat is rábólinthatott.
.
Ezzel azonban nincs semmi baj. Számos politikai csoportosulás létezik erepen, mindeniknek vannak fel és leszálló ágai, közhasznú programjai, saját, határozott elgondolások mentén dolgozó emberei. Minden hónapban különféle elképzeléseket tárunk a népakarat elé rábólintás végett - van ami kap jóváhagyást, van ami nem. Néha őrülteket dob ki nekünk a népakarat: örüljünk neki: sokan mondották, hogy Akitlosz bukása rántotta össze az e-magyar közösséget, s vitt újra sikerre közösségként bennünket. Ez az, ami az Akitlosz-kormány megválasztásában számomra POZITÍV. És ezt a lehetőséget, ha a játék közösségi vonulatát tekintjük, szerintem mindenáron meg kell őriznünk. Ezért ragaszkodom én a magam részéről ahhoz, hogy Akitloszhoz hasonló fellegjáró ámokfutók újra meg újra reális eséllyel szálhassanak ringbe saját elképzeléseikért.
.
A jelenlegi politikai modul keretei között igen nehéz nevet adni adott elképzeléseknek. A magam gyönge eszével azt, amit Feherlofia Koppany cikke sejtet, alkotmányos reformnak tudom csak nevezni. Amit a cikk nem mond ki, a szerző kommentje viszont pontosít: egy kormányzattól független katonai vezetőt kell az elnök alá (és az általa választott miniszer FÖLÉ!) helyezni, hogy az irányítás folyamatossága meglegyen.
.
Ilyen példát ismerhet az, aki ismeri eRománia dolgait: a MoD ügyében az elnöknek csak javaslattételi szerepe van, ténylegesen a katonai elit ( = néhány "bevett" reg. század képviselője) dönti el, ki lássa el a hadvezetés feladatát abban a ciklusban. Ez a berendezkedés eRomániában (szintén az én gyönge eszem szerinti megfogalmazásban) katonai juntához vezetett. Vagyis a dolgok sorrendje felborult: nem az elnök (és az ő népakarat által megbólintott programja) dönt már a prioritások felől, a sereg pedig megvalósítja ezeket az elképzeléseket (már ami azok katonai részét illeti), hanem a hadvezetés határozza meg, ki és milyen programmal bírhatja a sereg zömének támogatását.
.
Összefoglalva:
Én a magam részéről a nép nevében, melynek egyszerű gyermeke vagyok, fenntartom a jogot, hogy az e-magyar közösség a saját vezetőjének bármikor és bármilyen körülmények között egy ámokfutót választhasson.
Másodsorban, szintén a nép egyszerű gyermekeként (ráadásul eLengyelországban magyarul beszélő szegény román gyermekeként) kikérem magamnak, hogy pártelnök ne vegye komolyan feladatát. Erre medál vagy arany régen nem jár. Csak presztízs jár vele és feladat. Aki odaáll, vállalja azt, ami ezzel jár. Ha nem, tessék félreállni. De a királycsinálói székben bóbiskolni kérem szépen, ne tessék. Láthattuk, mi lehet belőle.
Végezetül: azok, akik bármiféle mandátumokon átívelő, papíron a command line folytonosságát biztosító, ám a közösség előtt el nem számoltatható hatalmi struktúrákról álmodnak, kicsit gondolják át, mi az, amit be szeretnének vezetni. Mi az, amit a játékélményből elvesz, mi az, amit hozzátesz?
.
xongorx