Join the new world

Short summarize for my beloved foreign readers: with bonus subtitle!

Murlockij véleménye a kormányzati kommunikáció ürügyén 2. Rész

Két felvonásban, a szerepők:
-Kommunikáció
-Murlockij
-Istenadta Nép
-Alja Elit
-Kórus Tecsőről

Az első rész itt található, ha még nem láttad, feltétlenül itt érdemes kezdeni:



Második felvonás: Kommunikáció belföldön





1. A kormány arculata
Amikor minden elnökjelölttől a játékra rászánható idejét szoktam firtatni, nem véletlenül teszem ezt. Ha nem tud egy elnök napi 14 órát online lenni, ha asszony nem tudja kicsit kevésbé szigorúan fogni a gyeplőt arra az egy hónapra, rendszeresen a kocsmából közvetíti a mérkőzést, az nem csak a hajnali 3 órás F5 párbaj sorsát befolyásolhatja, hanem esetleg egy olyan képet közvetít, hogy az elnök nem, vagy csak részben alkalmas az elnöki felelősségre.
Ez is a kormányzati kommunikáció részét kell hogy képezze, hogy a részeg haverjaink által Rólunk írott cikkekben ne közvetítsenek olyan képet ami a közvéleményt elbizonytalaníthatja.

2. A kommunikáció a motiválásért
Motiválni lehet és kell is. Menjenek csak el szépen fegyvert venni és harcoljanak. Ha csak egysoros közlönyben valaki odavet két szót, az nem lesz elég ahoz, hogy a népességünk harci potenciálját maximálisan kihasználjuk. Amióta a játékban vagyok Tankred Orfeusz volt az egyetlen kormányszóvivő, aki vette a fáradtságot arra, hogy ne csak a morzsákat szórja elénk, de tisztességesen tájékoztasson Bennünket. Hát nem megérte? Még mindig emlékszünk a kockás papírra rajzolt téképvázlatokra…
eMagyarország a tapasztalt katonák országa. Amikor mindenki kétségbeesetten rohangál, százával írja a cikkeket Kittiről az persze hogy mindenkit megmozgatott, mindenki bedobta magát, meg is védtük a csajunkat, lélegzethez juttatva bennünket.
Saarvidék védelménél nem láttam semmilyen hivatalos, önálló cikket, pedig a csata előtt egy jólirányzott Közlöny és néhány lelkesító cikk meg tudta volna mozgatni az a 50-100 plusz, félig kétkattos embert aki esetleg átbillenthette volna a mérleget a győzelem felé.

3. A csetes kommunikáció
A csetes aktivitás dettó ugyanez. Kinnt is vagyok, bennt is vagyok, ott a 70-100 ember a cseten, a kormány és az ellenzék nagyobbik fele folyamatosan elméletileg mert gyakorlatilag aztán írogathatod nekik a PM-eket, zéró válasszal. Ha kiesel, csak beállítod és egyből visszatesz. Miért maradnak a cseten, ha éppen Taktaharkányban homokoznak, csak reggel és este néznek rá a csetre? Aki meg üzenget nekik, annak meg elmegy a kedve az egésztől és máskor meg nem fogja megint megkeresni. Aki belép a csetre az legyen ott aktív lehetőség szerint, mert ha fontos ember akkor keresni fogják. Ha nem ér rá, akkor lépjen ki.
Igyekezni kellene némi felelősségtudatot is gyakorolni a csetes kommunikációban. Értem én, hogy együtt szeretnénk nevetni a haverokkal Csendes Nemzetvezető, akarom mondani Brigádvezető legújabb linkjén, de meglehet hogy ezt kormányzati pozícióban nem szerencsés megtenni, maximum PM-ben, mert hátha visszatetszést kelt egyesekben.

4. A provokációkról


Mivel a beszólás alkotmányos alapjog (nálunk nemzeti sport) rengeteg támadás éri majd a kormányt bármiért, mindenért. Ha sapka, ha nem sapka, ha pöttyös, ha csíkos. Két féleképpen lehet ezt kezelni; -Kardot rántani és vívni, vívni mindhalálig
-Türelmesnek lenni, elmagyarázni újra meg újra, százszor, ezerszer ha kell (mert kell) Én az utóbbi pártján állok, a haverok úgyis tudják, mennyire tökös csávók vagyunk, a szájkarate feketeöves bajnokai, a többiek meg lehet nem lesznek annyira boldogok az anyázástól. Népszerűséget fogunk veszíteni, pont azokat fordítjuk el, akikkel szerenénk jóban lenni . Tudom, könnyű azt mondani, mert egy Shaok kaliberű Nagy Játékos még Teréz anyából is vérengző vadállatot képes faragni. Ehez csak angyali türelmet tudok javasolni, illetve a hirtelen indulatból elkövetett cikkek és kommentek a megszületésüktől számított 5 másodpercen belül való törlését.


5. A vereség az vereség, a győzelem az győzelem

Ha eltolunk valamit, érdemes némi önkritikát gyakorolni. Ez szimpátiát kelt általában és egy kis szimpátia sose árthat. Megpróbálhatjuk győzelemnek beállítani, de ez ritkán szokott hosszútávon legalábbis sikeres lenni, pláne mert kritikus annyi lesz majd, mint égen a csillag. Ha valami sikerült, akkor érdemes örvendezni és ennek hangot is adni. Ha nem aratjuk le a babérokat, az emberek villámgyorsan elfelejtik azt és a magyar szereti dédelgetni a vereségeit.
Például: legutóbb, amikor Fehérló az eRomán támadás előtti eSzlovák támadással biztosította be az északi határunkat úgy, hogy ezt az oroszokhoz szaladó szlovákok maguk tették meg neki. Lehet hogy nem így volt, lehet hogy nem volt ez akkora győzelem, de tény:
Ez úgy szűrődött le a közvéleményben, hogy mekkora ostobaság volt is ez. Sok ilyen látszólag apró győzelemünk született az elmúlt hónapokban amiről a közvélemény nem vett tudomást az elégtelen kommunikáció miatt.


6. A belpolitikai ellenfelekről

Szerintem mindenkinek jár egy minimális tisztelet amit érdemes megadni,főleg, ha már politikára adtuk magunkat. A negatív kommunikáció döntő többségében kontraproduktív, azaz visszaüt. Ha valakit idiótának tartasz, még nem ok arra, hogy a porba alázd. Azzal, hogy a fölénnyeddel visszaélsz, csak ellenségeket szerzel és abból lesz ismét csak több mint elég.
A negatív kampány, a lejáratóhadjárat ritkán hoz tartós eredményt; egyrészt mert mi is sárosak leszünk az ellenkampánytól, másrészt mindenki hullafáradt az egomán agresszív stílustól IRL okán is. Ha már miden áron oda akarsz csapni, hát várd ki a megfelelő pillanatot egy gyors szúrás egy végtelen pillanatban ezerszer annyit ér, mint a folyamatos pajzspüfölés.

7. Ne Gyűlölj!
Lehet ugyan utálni valakit, de gyűlölni, na, azt nagyon nem szeretem. Csak időlegesen segít, és mindig keményen meg kell fizetni az árát a Világ, de legfőképpen önmagad felé. Aki már nem bír magával, az legelőször saját magát vágja pofon legyen kedves. Ha az sem segít, kapcsolja ki a gépet és menjen el futni/sörözni a haverokkal. Attól hogy ez egy virtuális, buta Játék attól még nem szabad teljesen becsavarodni, felcserélni vele az életet. Aki nem képes elkülöníteni a Játékot a kinti Valóságtól,aki itt akar önmegvalósítani, élni, az nemhogy politikusnak nem alkalmas, de játékosnak is (ön)veszélyes, van rá jó pár példa, sajnos szét lehet nézni…


Zárszó

Igazán nem akartam tudálékosnak, vagy nagyképűnek látszani, ha mégis úgy tűnt, elnézést kérek érte. Sok minden kimaradt persze, de hát így is mekkora Wall od Text lett belőle. Sajnos rengeteg általam ajánlott dolgot eddigi pályafutásom alatt saját magam sem tartottam be.
Egyrészt mert én nem vagyok, és nem is leszek politikus, eddigi életem túl sok Éhesló elemet ültetett el bennem, másrészt emberből vagyok én is, harmadrészt pedig a beszólás nemzeti sportjában gyakorta magam is bűnös élvezetet lelek.
üdv:

Murlockij
igyekszem a kommentekre reflektálni alant


És a beígért Kommunikációs Bonustrack Hubának!