Birkapörkölt
Sarma I. Mando
Egy közelgő eRep talira készülve,
= = = = = = = = = = = = = = = = =
Azért, mert nehéz helyzetbe került az eMagyaroszág, azért még földet művelni, szüretelni és enni - enni - szükséges
= = = = = = = = = = = = = = = = =
„Semmi sem rossz, vagy haszontalan. Minden dolog a maga helyén a legjobb.” (Henry Wadsworth Longfellow)
És akkor kedves barátom megtette azt a modortalanságot, amit tőle aztán sosem vártam, amit tőle eleddig nem tapasztaltam. Nekiállt csontozni. De még a hártyát is lenyaggatta a húsról. Ami maradt, azt meg kockákra vágta.
– Mi a jó életet művelsz te, szerencsétlen? – dörrentem rá pianissimóban, csak úgy szelíden, úri neveltetésemnek nem ellentmondva. Ő rám nézett, hosszan, nagyon hosszan (mert azért a vörösbort sem a pörköltből, sem a saját gigájából nem spórolta ki), és ennyit mondott:
– Hogy mi? Parancsolsz? – hiszen az a bor így éhgyomorra picikét tarkót zsibbasztott nála. Megismételtem hát:
– Mit művelsz?
– Leszedem, hogy ne kelljen már a gyerekeknek kínlódni a csonttal. Meg aztán nekünk is kényelmesebb lesz így.
– Hogy mi van? Hogy a kiknek a mivel? Hogy kényelmesebb? De a birkapörkölt az egy anti-PC magyar étel! Azt nehogy már itt nekem kínaisítsd! Azt ne aljasítsd már le, légyszi, az ocsmány raguszintre!
– De így gyorsabban tudjuk majd enni – szabadkozott, igaz, csak módjával, mert igazából cseppet sem törődött a számára kicsinyesnek tűnő averziómmal.
– Gyorsabban… enni? Barátom, én a birkapörköltet nem akarom „gyorsabban enni”! Én azon nyammogni szeretek, én azt kimódoltan imádom fogyasztani, mélytányérból, félig kanállal, félig kenyérrel tunkolva. S igen, a csontos résznél tányérba nyúlva, csak úgy kézzel. Hogy aztán a faggyús, pörköltleves ujjaimat úgy kelljen leszopogatnom, amikor a fröccsös pohár után nyúlok. És különben is… ha ennyire csont nélkül akartad, akkor minek vágtad fűrésszel?
Ez utóbbin ő is elgondolkodott. Az igen kemény birkacsontot ugyanis lehet bárddal szabdalni, ami ugyan gyors, de szilánkos eredményt produkál, és lehet fűrészelni, ami meglehetősen időigényes, viszont nem lesz tele apró, tűhegyes csontdarabkákkal a szaft.
– Jó lesz ez így, meglátod! – felelte barátom tudálékosan, s már pakolta is bele a bográcsba a húsdarabokat. Ezt, mondjuk, szabályosan. Csak úgy a nagy büdös semmivel felöntve. Hisz pontosan azért pörkölt a pörkölt, hogy a saját húslét kieresztve némileg piruljon a külső része a húsnak, ezzel is magában tartva a további nedveket. Miközben figyeltem, ahogyan a nyers hús kigyöngyözi magából a benne valót, odavágtam még egy szurkapiszkát:
–Na és? Köretnek mit adsz hozzá? Bulgurt vagy cannellonit?
– Főtt krumplit, te barom – vetette oda foghegyről, de azért vigyorogva, hiszen ekkora ő is átérezte már a helyzetben rejlő nem kevés iróniát.
Nem volt időm tovább maradni. Bementem a teraszról a konyhába, hogy megcsináljam a pörköltalapot. Ahogyan mindig is szoktam. Disznózsírban dinsztelem az apró kockákra vágott hagymát, s mikor üvegessé válik, lassú tűzön, fedő alatt párolom kicsit, hogy szétessen majd a szaftban. Van, aki a zsírhoz egy picike füstölt szalonnát is szokott vágni, de én úgy nem szeretem. Aztán óvatosan, hogy oda ne kapjon, meg ne keseredjen, hozzáadom a két húskilónként egy csapott evőkanál őrölt paprikát, s megbolondítom egy kis erőssel, de valóban csak pikantériája végett, hiszen ennél azért figyelni kell a gyerekek szája ízére. Majd szépen mindenki tesz bele vagy harap hozzá annyi erőset evés közben, amennyit akar.(A legjobb, ha kétszer csíp.)
- * -
Mondanám, hogy a végeredmény azért jó lett, de birkapörköltben nem hazudik az ember. Nem lett jó. Pontosan az a fajta plusz íz, az a meghatározhatatlan aroma hiányzott belőle, amit a csontok, a csonthártya és a nyunyák adtak volna a történetnek. Ráadásul már az első kóstoláskor éreztem valami furát. Azaz hogy… pontosan azt éreztem, hogy nem érzem azt, amit kellene.
– Te, jó barát! Én nem akarok folyton kötözködni veled, de… ez ugye bárány?
– Igen – mondta barátom – lábát törte a tanyán, Pista bácsiéknál.
– És te ebből bográcsoltál itt nekünk pörköltet?
– Ebből.
Ebből kár volt. Az ilyesmit az ember megspékeli szalonnával, fokhagymával, bekeni sóval, rozmaringgal, aztán be a sütőbe, még jobb, ha kemencébe. Szép, alacsony hőfokon, lefedve, három óra hosszat, aztán fél órát fedő nélkül pirítva, sűrűn locsolgatva a levével.
Hisz odáig rendben van, hogy lehetőleg ne olyan birka legyen, aki látta még Heller Ágnest tizenévesen, amikor a négyes-hatoson pasik molesztálták. De azért ne is az anyja csecséről vágjuk már le, könyörgöm… Az a faggyú az kell rá. S a faggyú csak egy bizonyos kor után kezd el szépen, rétegről rétegre rárakódni a húsra, hogy aztán az évek múlásával jellegzetes aromája a szövetek közé is beivódjon.
***
Mert a zsenge, kipróbálatlan, kezdeti dolgokat nem lehet kiforrottként hasznosítani!
Mert a lassú rituálét nem lehet csak úgy szőrmentén, kutyafuttában összecsapni!
S mert az emészthető dolgok esszenciáját sok esetben az emészthetetlen dolgok adják.
(V-B-T - után közölve, ezt nem lehetett kihagyni)
Sarma I. Mando
-
Comments
Birkapörkölt - https://www.erepublik.com/hu/2679082
Szóval nem te írtad. Pedig egész jó írás volt.
Csinálj birkát e recept szerint - azért adom közre
Ilyen vendéget soha többet nem hínék meg.
Nem ismertem még olyan embert, aki ennyire ne bírta volna a kritikát, mint te. Pedig a kritika nagyon hasznos dolog és a bölcs ember számára ritkán esik rosszul.
Ez nem kritikát alkotott, ha nem mindent bírált, mint aki mindenben tökéletes. Kb min te is ilyen vagy.
ám ilyen alak baromira nem jó társaság egy pihenésre szánt bográcsozáshoz.
s arra is emlékszem, mi hogy ismerkedtünk meg, az is mutatja milyen is vagy.
Szóval te is szereted a csontot. Anélkül nem is ér semmit.
Csont egy csomó ételbe kell. Érdekes, hogy a disznópörköltbe nem teszünk, a csirkepörköltbe meg igen. Birkapörköltet még nem főztem, de el tudom képzelni, hogy kell bele.
A csontot én is szeretem, főleg a velőset.
No, no, még hogy nem kell bele.
Körömpörkölt elképzelhetetlen "kicsontozva" 🙂
Amint a kocsonya esetében is a köröm és a farok egyben (legfeljebb bárddal szabdalva)
-
Nyúl-pörkölt is csak csonttal együtt létezik.
-
A sertésnek több a húsa, ezért lehet csont nélküli pörkölt, kockára vágott ragu, csíkra vágott tokány.
Ha csülköt főzök, újabban még nyersen elfűrészelem a csontját, hogy a főtt velőhöz hozzáférjek 🙂
@szemi - tudod-e, hogy mi az a "harmat-velő" ?
passz, nem hallottam még e kifejezést
@ szemi - ehhez tudnom kell, hogy marha cupákot ettél-e már? Tudod, a jó vastag marha velőscsont, de rajta van az ín, hús maradékkal együtt?
A zenész VBT?
Ismered?
Személyesen 🙂
Ide is kell 25?
21