Join the new world

Mit szépítsük? Ez állati nagy blama volt. De ettől még nem dől össze a világ, egy évvel ezelőtt is megmutattuk, hogy lehet high régió nélkül is sikeres országot építeni. Tehát senki ne csüggedjen, és ne hagyja abba a játékot, mert még nincs vége! Most lehet, hogy eltörölnek minket. Itt vannak a horvátok, a románok, jönnek a lengyelek. De szerencsére az eRep szabályaiból kifolyólag Magyarország akkor is rövidesen újra megjelenik a térképen, ha előtte rövid időre el is tűnik róla. De a hibákból tanulni kell, hibából pedig több is volt. Ezt a túlzás nélkül katasztrofális vereséget több tényező együttállása okozta:

1. A Phoenix, mint szövetség bukása
Rá kellett ébrednünk, hogy ez a szövetség már messze nem olyan lojális és egységes, mint amennyire korábban volt. A tagállamok többsége jobbnak látta aranyak ezreit, de lehet, hogy százezreit beleölni Rhone Alps megtámadásába, mintsem megvédeni az egész szövetség egyik sarokpontjának tekinthető Hello Kittyt. Egyéni ambícióikat a szövetség érdeke fölé helyezték, és ennek most mi ittuk meg a levét. Ráadásul az ő támadásuk is csúfos kudarccal végződött. A Phoenix morálisan és katonailag is katasztrofális vereséget szenvedett, míg az általunk hosszú ideje lesajnált EDEN olyan erődemonstrációt tartott, amire még legrosszabb álmainkban sem voltak képesek. Lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodni a szövetség átszervezésén, vagy elhagyásán...?

2. A magyar cégvezetők önzése
Mikor legutóbb Magyarország ilyen válságban volt, a fegyverek árát szándékosan lenyomták, hogy minél többen, minél nagyobbat üthessenek. Azt eddig is tudni lehetett, hogy IRL "elit" bármikor hajlandó eladni országát, anyját, vagy a saját lelkét, ha még egy kis profitra tehet szert. Nem hittem volna, hogy itt, egy JÁTÉKBAN is ezt tapasztalom. Külön fájdalom, hogy több olyan cégvezető is van, aki a korábbi krízisek idején az első közt tett ki hihetetlenül olcsón fegyvert a piacra. Úgy tűnik a hatalom tényleg ennyire korrupttá és erkölcsileg nullává tesz.

3. A magyar lakosság apátiája
A korábbi krízisek idején az egész lakosság egyként mozdult. Mindenki hozzátette, amit tudott a harchoz, mindenki személyes vagyonkáját nem kímélve vásárolta a fegyvert, hogy védhesse a Hazát. Most kétlem, hogy pár tucatnál több embert találnánk, aki legatyásodott, mert minden pénzét a harcra költötte.
A másik, ami feltűnt, a buzdító cikkek hiánya. Anno a médiában szinte csak ilyen cikkek keringtek, egy-egy jobban sikerült pedig simán kapott 1500 vote-ot. Ha az ember csak a cikkek címeit végigfutotta, annyi pozitív impulzus érte, hogy egyszerűen nem lehetett nem megvenni a plusz giftet és fegyvert, hogy csak még egyszer belecsaphassunk abba a falba! Ilyen hangulatban képtelenség volt veszíteni! Most maximum 1-1 ilyen cikket találni a rengeteg sajnálkozás, trollkodás, spammelés közt.
Emlékszik még arra valaki, mikor Pécs és Szeged felszabadult? Az éjszakába nyúló örömködésre, a Himnusz százszori meghallgatására, hogy sok játékos sört/pezsgőt/bort bontott a nagy örömre. A média tele volt büszke és érzelmes cikkekkel, egyesek "a könnyeikkel küszködtek" (saját bevallásuk alapján 😛). Ma legfeljebb a reguláris sereg tagjai csapnak elégedetten egymás vállára... Kiveszett a tűz.

4. A Vezető hiánya
Így, nagy V-vel. Sosem hittem, hogy ezt mondom, de borzasztóan hiányzott egy Feherlo, vagy Quicksilver az ország éléről. Nézzetek rá a mai vezetésre! Lehet, hogy egyénenként kiváló szakemberek, de az biztos, hogy ha megkérdezitek, ki ma eMagyarország elnöke, akkor a lakosság fele sem fogja tudni. Az eRepublik prezidenciális rendszerű Köztársaságaiban szükséges, hogy az elnök ne csak abban legyen menő, hogy jól tudja nyomkodni az F5-öt! Egy Quicksilver, egy Feherlo, egy Huba naponta jelentkeztek oldalas cikkekkel, az ebmereke mind ismerték őket. Felkavaró, lelkesítő, megbotránkoztató írásaikkal sokak szimpátiáját és sokak ellenfelét váltották ki, de egy biztos: hihetetlen módon tudták fanatizálni a népet, mindig ott voltak, ha kellettek, ha éppen rosszul állt a szénánk, ők akkor is látták a kiutat, vagy legalább elhitették velünk, így lehetetlen volt elcsüggedni.
Magyarországnak most újra ilyen erős, karizmatikus személyiségekre lenne szüksége. Olyanokra, akik akár több cikluson át is vezetik az országot, és nem pedig egyik, vagy másik párt éppen soros kis emberkéire, akiket alig ismernek, és akikről aztán senki nem tudja megmondani, tettek-e bármit is. Be kell látni, egyszerűen nem elég, ha van öt ember, akik felváltva lépegetnek be egy játékos karakterével és nyomkodják a gombot. És nem elég, ha az elnök kétnaponta a Hadügyi Közlönyben ír pár sort.

Magyarország fel fog támadni, akkor is, ha most esetleg egy rövid időre eltűnik a térképről. Egyszerűen ez az eRepublik menete. Ahogy másfelé fordul a világpolitika, ahogy egyes csaták felértékelődnek, úgy fordul el a figyelme a magyar RW-kről, és előbb-utóbb felszabadulnak a régiók. A kérdés csak az, hogy utána mi lesz? Egy kiürült bábállam valamelyik szomszéd kezében? Egy, az IRL országunkhoz hasonló, apátiába süllyed társaság, aki mást sem tud, mint elvesztett nagyságát siratni? Vagy egy szívósan és keményen, a múlt romjain építkező ország leszünk?
Szeretném hinni, hogy az utóbbi teljesül be. Ebben pedig példát vehetünk a románokról! Ők még a miénknél is nagyobb birodalmat buktak, szó szerint övék volt a világ. De nem omlottak össze, szívósan küzdöttek és most újra itt vannak. Talán nem sokára már Budapesten is. De ha így is lesz, csak azért érkeznek, hogy aztán, amikor a legkevésbé jön nekik jól, ismét kizavarjuk őket.
Most nehéz idők következnek, de ha mindenki a politikai vezetéstől a gazdasági "eliten" és a hadseregen át az egyszerű dolgozó népig vállalja az áldozatokat, akkor nem lesz gond. Egyébként is, van Kittynél sokkal közelebb is high vas régió. Segítek, P-vel kezdődik a neve 😉