Az n+1. cikk Kárpátaljáró l

Day 1,188, 09:52 Published in Hungary Hungary by II. Jemby

Gyönyörű hely. Jártam ott és több ismerősöm is onnan származik. Kárpátalja része a történelmi Magyarországnak és a szívünkben mindig is magas polcon fog állni.





Ennek ellenére nem láttam cikközönt, amikor megszereztük, csak akkor amikor feladjuk. Szerintem itt van a hiba.





Ebben a játékban semmi sem állandó, csak egy játék. Amit lehet úgy játszani, hogy mindig lelkesülünk, ha visszatér egy szelete annak az otthonnak, amit IRL olyan szörnyen meggyaláztak. Mindig dobban egyet a szívünk, ha újabb kalandokra indulhatunk, és amit elvesztünk nem siratjuk meg. Mert ez egy játék.





Még a való életben sem marad semmi sem örök. A veszteségeink azonban valósak és fájók. Ez itt egyszerűen nincs így. Most Kárpátalja egy ideig nem lesz magyar, annyi baj legyen. Mert összetartunk, mert jó döntéseket hozunk, mert nap mint nap olyan közösséget alkotunk, hogy aki betéved itt is marad, és teszünk róla, hogy sokan találjanak ide. És akkor valós esélyünk lesz egy megtartható Nagy-Magyarországra. Vagy éppen nem, de legalább jót játszottunk és nem a keserű szájíz marad meg utána.





Nem azért kell elkeseredni, ha feladunk egy régiót, hanem azért ha feladjuk a Nemzetet. Marginaldefeat amellett érvel, hogy tagadjuk meg a parancsot és üssünk a zöld oldalon. Meglehet téve; de habár én a kismagyarkodást, mint szóösszetételt dacos visszavágásnak érzem, de mégis megvan a cikkben a konstruktív kritika szelleme. A kormányoldalon azt kommunikálják, hogy vérmagyar ostobaság Kárpátaljához ragaszkodni körmünk szakadtáig. Ostobaság? Meglehet. De bárkit vérmagyarnak nevezni, mert kiáll az elvei mellett nagyobb ostobaság bármilyen technikai hibánál, amit az e-régiókért folytatott harcban el lehet követni.





Vegyétek már észre, hogy csak az összefogás tarthatja meg a magyart. Persze lehet és kell is vitázni akár veszekedni, mert különben az egész holt unalmas lenne. De azért legyen az egésznek iránya és célja, és sose harcoljunk magyar ellen, csak magyarért.





Üssünk zöld vagy vörös oldalon, de előtte nézzünk magunkba, hogy miért is vagyunk itt.