[BELPOLITIKA] No álljunk meg egy szóra!

Day 534, 08:04 • Published in Hungary Hungary • by Kmerse

Már megint kezdődik... Megint kezd olyan irányba elmenni a magyar politika, amerre nem kéne. Lehet, hogy a magyar természetből fakad, én nem tudom. De mikor ezt, meg ezt, vagy ezt olvasom, a rosszullét kerülget.
Mondjuk Agresszoron meg sem lepődtem. Én az ő helyében mondjuk Provokátor néven regisztráltam volna a játékba, mert a cikkei legtöbbször csak provokációra és hangulatkeltésre jók, másra túlzottan nem. Hogy aztán a cikkeknek általában tisztességes tartalma sincsen, legfeljebb az MHP-s fejeseknek igyekszik vele a patkóbeléig elérni (alulról). Szóval ő csak hozta a szokásosat.
A Polgári Platformban és a Szolidaritás Pártban viszont hatalmasat csalódtam. A PPL-t azzal a felkiáltással szerveztük újjá, hogy ha törik, ha szakad, mi a racionalitás talaján maradunk, ésd nem fogunk gúnycikkeket gyártani, sarat dobálni, satöbbi. Ehhez képest megjelent a fent idézett cikk, amitől én személy szerint elhatárolódom, mert annak ellenére, hogy a PPL Elnöki Kabinetjének tagja vagyok, nem voltam jelen, mikor a cikk készült, és ha jelen lettem volna, minden eszközzel megakadályozom, hogy kikerüljön. EZ a cikk nem méltó ahhoz a Polgári Platformhoz, amit együtt építettünk újjá!
Hubáékon csak el vagyok képedve. Feladják. Oké, akkor menjenek, legyenek hűek más országhoz, alapítsák meg a saját Teokratikus Köztársaságukat. Lehet, hogy jobb is lesz így, bár őszintén szólva erősen kételkedem benne. Van egy jelszó, amit nagyon régen hangoztatnak, mégsem kap elég publicitást. Így szól: Lehet más a politika! Sőt, legyen más a politika! Másnak kell lennie! Mert ez egy Új Világ, ide a legtöbben azért jöttünk, hogy egy időre kiszakadjunk abból, ami Magyarországon folyik. Ehhez képes,t amit Agresszor csinál, az pontosan az az egyik oldal tökéletességének isteni dicsérete, és a másik oldal lekicsinylő alázása, mint amit az IRL jelenlegi kormánypárt szokott volt folytatni, míg a PPL megnyilvánulásai pedig szinte egy-az-egyben a legnagyobb ellenzéki párt sértett félrefordulását utánozza le. Hubáék meg... Hát ők meg pont arra készülnek, amire Balatonöszöd Hőse buzdított minket: Elmenni, mert nem tetszik.

Pedig én nem értem, min van úgy meglepődve az ellenzék néhány vezetője. Vagy csak én tudok számolni? A választásokon a Koalíció első sorban annak köszönhette győzelmét, hogy a szavazói fegyelmezetten, és kiválóan összehangolva adogatták a szavazatokat, amiért legalább akkora dicséret illeti őket, mint bármelyik TO-csapatot. Ezért lehetünk mi a világ vezető hatalma TO-ban, mert minden párt iylen fegyelmezett szavazóbázissal rendelkezik. De lényeg a lényeg, az MHP-KARD szélsőjobboldali formáció már eddig is több szavazatot kapott, mint az SzP-PPL-iE felállás. Ezen nem kell meglepődni, hiszen a két Index-cikk hozta az ország lakosságának nagyjából 2/3-át (és lehet, hogy még alul is becsültem). Márpedig azok a cikkek úgy voltak megírva, hogy első sorban a radikálisabb nemzeti érzületű (sokan közülük úgy tartják magukról ők az "igazi", vagy "jobb magyarok"), érzelmi alapon politizáló és szavazó olvasóközönséget vonzották a játékba. Őket semmilyen módon nem lehet meggyőzni, hogy ne az MHP-ra, vagy a KARD-ra szavazzanak. Hogy miért nem, arról már sok szó esett máshol, ennek a cikknek nem ezeknek az okoknak a tárgyalása a témája. Érthető is, hogy az MHP miért nem fárasztja magát program kialakításával, vagy kampánnyal, hiszen ha semmit nem csinálnak, akkor is komoly eséllyel indulnak a választásokon, hiszen az érzelmi szavazók támogatását minden körülmények között bírják.
Ehhez képest az értelmi alapon politizálni kívánó közösség ha nem is olyan jelentősen, de kisebbségben van, és lesz is még egy ideig. De ez nem azt jelenti, hogy fel kell adni, és el kell menni máshova, hátha ott megtaláljuk a Kánaánt!

És itt engedtessék meg egy kis közbevetés!
Ha azt írom, radikális érzületű, vagy szélsőjobbos, még nem mondtam semmi rosszat. Tudom, hogy az IRL pártok azt a szót, hogy "szélsőjobb", megpróbálják összemosni a nácizmussal, fajgyűlölettel, egyéb negatív jelzőkkel. Valójában azonban az, hogy egy párt szélsőjobbos, még nem jelenti azt, hogy ha egyedül maradnának a politikai porondon, akkor azonnal diktatúrát, fajelméletet, népirtást vezetnének be. Ez egyszerűen egy nagyon idióta megjelölés arra, hogy a pártok irányultságaik szerint hol helyezkednek el egymáshoz képest, de nem predesztinálja a tagjait arra, hogy véresszájú, félkatonai szervezetbe lépő, cigánygyűlölő, karját "németes köszöntésre" lendítő emberek legyenek. Önmagában ez a szó, hogy "szélsőjobboldali" semmi mást nem mond (legalábbis eredetileg, és ahogy én is használom), mint bizonyos értékeket és prioritásokat (nemzeti gazdaság védelme, történelmi hagyományok ápolása, jelképek fokozott tisztelete, hazai érdekek hangsúlyosabb megfogalmazása a nagyobb nemzetközi közösségekéivel szemben stb.). Vagyis senkit nem akarok beskatulyázni azzal, hogy "szélsőjobbosnak" titulálom. Az, hogy egyesek - szerencsére kevesen - magukról olyan bizonyítványt állítanak ki, ami teljes mértékben megfelel az IRL eltorzított "szélsőjobbos" fogalomnak, már nem az én bajom.

Legyen más a politika! Az utóbbi hónapban az állandó Mikrobi-Quicksilver csörtéken kívül a politikai élet mentes volt a sárdobálástól. De a kongresszusi választások óta ismét megjelentek a semmire nem jó, csak emberek megsértésére való cikkek. Van ennek értelme azon kívül, hogy a cikkek írója kicsit kiadhatja a benne lévő feszültséget? Nem sok. Magyarország most valósággal paradicsomi helyzetben van. A háború jól alakul számunkra, végre van időnk a belső ügyekkel is foglalkozni. Az országot egy, a nép viszonylag stabil többségével megválasztott Kormány vezeti, miközben az Országgyűlésben az ellenzék van valamelyest fölényben. Ha tehetném, én befagyasztanám ezt az állapotot. Hogy miért? Mert így a Kormány szabadon tevékenykedhet, elégedetté téve szavazóit. Ugyanakkor a Kongresszus nem egyszerű Fejbólintó Jánosok gyülekezete, hanem (szerencsésebb esetben) konstruktív ellensúlya a Kormánynak, így nem történhet meg az, ami eddig mindig megtörtént, nem hagyható teljesen figyelmen kívül az ország lakosságának mintegy 40-45%-ának véleménye. Mert valljuk meg, az előző ciklusokban az ellenzéknek lehettek sokkal jobb ötletei, mint a kormánynak (bármelyik oldal adta is őket), a mindenkori vezetés tűzön-vízen át is a saját elképzelését valósította meg, így aztán a szavazópolgárok csaknem fele joggal érezhette úgy, hogy teljesen fölöslegesen szavazott, hiszen az ő kívánságaikat, ha azok nem egyeznek a Kormány elképzeléseivel, még csak meg sem hallgatják.

És most igen, lehet más a politika! Mindkét oldal bizonyos kompromisszumokra van kényszerítve. Itt a soha vissza nem térő lehetőség, hogy tényleg elszakadjunk attól, amit IRL Magyarországon politikának neveznek, és megalkossunk valami olyat, amiről "odaát" csak papolnak! A kormányoldal bebizonyíthatja, hogy kész az ellenzékkel értelmes, felvilágosult ember módjára tárgyalni, és nem csak szidni, mint a bokrot, és felelőssé tenni minden rosszért, ha netalán nem egyezik a véleményük. Most bebizonyíthatják, hogy nem csak az a kb. 1500 ember számít nekik, akik rájuk szavaztak, hanem a többiek is, akik a többi pártra, vagy éppen senkire sem adták le voksukat.
Az ellenzéki pártok pedig bebizonyíthatják, hogy valóban értelmi politizálást kívánnak folytatni, hogy nem csak legyintenek, ha a kormány nem ért velük együtt "idióta vérmagyarok!" felkiáltással, hanem ők is készek konstruktív ellenzékként viselkedni. Nem olyan konstruktív ellenzékként, mint amit IRL látunk, hanem úgy, hogy valóban javaslatokkal állnak elő, meghallgatják és megfontolják a kormányoldal érveit, és nem utasítják el csak azért, mert azt azt az MHP találta ki.

Ez nem egyszerű, én is tudom. Ehhez olyan emberek kellenek, akik tényleg hajlandóak értelmes emberek módjára beszélgetni, akik meg tudják állni, hogy ne a másikra mutogassanak, mondván "de hát ő (is) ezt meg ezt csinálja!"

Olyan emberekre van szükség, akik elfogadják, hogy a másiknak is lehet használható ötlete, akik hajlandóak a másik javaslatait is megfontolni, és elhinni, hogy mindenki ugyanazért dolgozik: Magyarország boldogulásáért. Tudom, az MHP-soknak nehéz elhinni, hogy egy PPL-est más is érdekelhet, mint hogy hibát találjon Fehérlóban, egy Szolidaritás pártinak pedig nehéz elfogadni, hogy az MHP-ban nem csak "vérmagyarok" találhatóak. Nem azt mondom, hogy nincsenek mindkét oldalon idióták. Többen is vannak! És többüknek a kelleténél (vagyis nullánál) jóval nagyobb befolyásuk van. De nem velük kell törődni!

Az első lépéseket megtenni a legnehezebb. De ha csak egy-egy kommentelő megállja, hogy ne próbálja minden lehetséges módon szidni a cikkek íróját, vagy egy másik kommentelőt, már megtettük az első lépést előre. Ugyanazért a célért dolgozunk! Ez nem a való élet, ahol a kormánypártok tagjainak több jól fizető állás és több kenőpénz jut! Itt legfeljebb 5 arany jár a kongresszusi helyekért, és annyi. Teljesen mindegy is lehetne, ki ül éppen az elnöki székben, ha képesek lennénk leülni és megbeszélni a dolgokat úgy, mint ahogy azt civilizált, felnőtt emberekhez illik. Hogy egy zseniális filmet idézzek:

"Testvéreim! Nekünk nem egymással kéne harcolnunk! Hiszen közös ellenségünk van!"
"A Júdeai Népfront" (Szp/MHP/PPL/iE/KARD - tetszés szerint helyettesítendő)
"Nem! A rómaika!"

Ott van nekünk Románia és az Atlantis ellenségnek. Talán könnyebben fogjuk őket legyőzni, ha azzal vagyunk elfoglalva, hogy a két politikai oldal azon verseng, ki tudja hangosabban utálni a másikat? Én nem vagyok róla meggyőződve.
Mibe kerül az összefogás? Gyakorlatilag semmibe! Egy-két bunkó megjegyzést vissza kell nyelni, és venni kell a fáradtságot, hogy a másikat is meghallgassuk. Ehhez képest mit nyerhetünk? Hát nagyjából a világot. A TO-k során megmutatkozik, mi történik, ha a magyarok képesek összefogni. Ha külföldön képesek vagyunk összedolgozni, akkor miért nem vagyunk képesek ugyanígy tenni a belpolitikában is?

Kmerse - idealista politikus