Macskák
TankAranka
Tudom, hogy mi a cím. De most ilyen hangulatban vagyok és valóban kedvelem a fehér galambokat. Mintha egyre kevesebben lennének. Nem olyanok, mint a klasszikus városi galambok. Sokkal kevésbé agresszív madarak, nem igazán nekik való ez a durva városi lét. Most is láttam egyet, egydül esetlenkedett a tetőn, aztán úgy döntött, hogy kint tölti az éjszakát. Ami már csak azért sem túl jó ötlet, mert a bádogon egyedül valószínúleg meglehetősen hideg lehet. És a fehér toll világít. Még az én vaksi szemem is látja. Egy bagolynak meg végképp nem gond, különösen egy ilyen teliholdas éjszakán. De sajna beszélni nem tudok vele, utána nem röpülhetek, pedig mondanám, hogy aludjon az erkélyen. Vagy be is röpülhetne, elég gyakran nyitva hagyják az ablakokat, most is úgy van hagyva. Sajnálom szegényt, de ez az ő döntése. Csak drukkolhatok neki, hátha sikerül. Ja, több a galamb, mint a bagoly. A bagoly nagyobb érték, hasznosabb is, szóval ….
Macskák, hát igen. Lassan betöltöm az igen tiszteletre méltó negyed évszázados kort, amióta a macskák jelentős szerepet foglalnak el az életemben. Előtte bevallom nem igazán kedveltem a macskát, mert én is beleestem abba a hibába, hogy általánosítottam. Önzö, csakakajamiattkedves meg sötöbö. De ez egyáltalán nem igaz. Tény, hogy teljesen más, mint a kutya. Más. Én a lóhoz tudnám hasonlítani, egyik sem könnyen adja a barátságát, bizalmát. Nem is véletlen, hogy milyen meglepően jól ki tudnak jönni egymással a méretbeli különbségek ellenére. Ma akaratlanul is hallottam valamit. Horrorisztikus történet volt állítólag, karmolás meg minden olyasmi. A macsek ment utána valahová, vagyis el. Én, mint nagy macskás elmondom, hogy az esetek túlnyomó többségében nem az állat a hibás. A mostani cicám például soha nem karmol bele az arcomba. A kezemet, lábamat időnként megkarmolja, megharapja, de azt sem erőből és csak akkor, ha túlságosan felbosszantom, az arcomat soha nem bántja. Soha, még akkor sem, ha felbosszantom. Hátrasunyja a füleit, a szemeit befeketíti és olyan halkan dünnyög, de akkor sem. Igaz, 8 hetes kora óta velem van, azt hiszem megbízik bennem. Az előző durvább volt, de egy éves korára a harmadik és utolsó gazdáját gyűrte, állati sok türelem kellett hozzá. Megérte, mert 16 évig eléldegélt még. Egyszer rúgott meg durván, de azt is csak azért, mert imádott a szekrényemben kotozni, felugrott és a fejem tetejéről, a hajamról lecsúszott a hátsó lába és biza elég csúnyán szétrúgta az arcomat. De a szemem megmaradt, alig látszik a heg, most ezért ki kellett volna végeznem? Nem szándékosan tette.
Ej de jól elkanyarodtam. Van egy, sőt kettő macsek itten. Az első számú fajtája legokosabbja, igazi túlélő, ritka értelmes jószág. Szép cirmos, ilyenkor meg különösen az. A téli bundájában. Elsötétedik a kis képe, olyan fekete lesz a cirmossága. Hiába, a lakásban tartott macskák nem tudják ezt produkálni. Na de valamit valamiért, ugye. A másik is jó túlélő. Nem igazán szoktak velem foglalkozni, amikor nem éhesek. A kandúr pölö tegnap úgy csinált, mintha nem is látna. De megismernek. Még mennyire, hogy igen. És úgy gondolom, hogy meg is bíznak bennem. Ma sikerült végigsímitanom a kandúr hátát, mert ottan tekergett a lábaim körül, amit még soha nem csinált, pedig máskor is adtam neki enni. Mondtam is a macsekomnak, hogy nem semmi, milyen izmos háta van. De azt is mondtam, hogy ne aggódjon, nem cserélem el. 🙂
Nem volt begyulladva egyáltalán. 🙂
A másiknak még csak a fülét érintettem meg. Huhú, azt a tekintetet. Szóval a lényeg, én egyáltalán nem szoktam mindenáron erőltetni az érintést. Ha jól meggondolom, én sem igazán kedvelem, ha egy idegen azonnal meg akar fogdosni. Kimondottan zavar, ha túl közel áll hozzám. Utálom, ha tapogat, még ha nem is úgy, akkor sem szeretem, nehéz szó nélkül elviselni. Ahogy a túlzottan mézesmázos modorú embereket sem. Nekem nincs olyan, elég rossz a természetem.
Ahogy elnézem, még meg van.
Ajánlom ezt a cikket az Uralkodónak.
TankAranka
Comments
Ah, ez olyan hosszú hogy nincs az az e-Isten hogy elolvassam : )
Akkor ne tedd. Nekem viszont jól esett ennyit írni. A macskám beverte a szundit az enyhe túlzással gardrób helyiségnek nevezhető helyen, a galamb elvileg még meg van, nekem meg illene lefeküdnöm aludni zászló kergetés helyett. Hiába, ha itten sziporkázok, a fáradtságom a múlté. LOL.
Jóccakát.
Arikátok
Rövid. Írj 84-szer hosszabbat.
Olyat csak te tudsz Mucika, azt meg sem próbálom. Na tessék, most kiverted a szömemből az álmot.
Jó, ne aggódj, nem te vagy a hibás drága arany halacska. Nem is, kék meg a többi.
Eszembe jutott, amikor a bagoly ott maradt a póznán... Rángatózott egy ideig, a környék lakói elmentek a kikerekededett félő szemei mellett, de nem merték kiszabadítani. Féltek a fájdalmától, már csak a riadalom is annyira megingatta őket, hogy más irányba nézzenek. Mintha ott se lenne.
Mikor megláttam a trafóra sült baglyot késő volt. Az jutott eszembe, ha hamarább érkeztem volna, akkor a papucsot a fejem köré tekerhettem volna, mintha repülni és alkotni tudnék...
Szerencsére én ettől jobb helyzetben vagyok, vagyis a macsekok sokkal okosabbak tőlem. A fehér galambbal viszont, bármennyire is szeretném, akkor sem tudok többet tenni a lelki támogatásnál. Mint már említettem, nem tudok utána repülni. Nem beteg, nem tehetetlen. Ő döntött így. Ha ma nem, holnap macskabagoly eledel lesz. Vagy változtat a taktikán.
Nálunk vmi olyan volt, h vmi mondvacsinált szakértő betelepítette a parkot mókussal, na azokat csúnyán megették. Beosztották hónapokra gondosan, de egyértelmű volt, h miért. Galambot még nem láttam, h megennének: sztem jól választott a galambo😛 nincs veszély.
Ez borzasztó. Szegény mókusok. A bagoly megeszi, ha meg tudja fogni. Bár inkább a menyét meg a nyest, nyérc, vagyis azok a kis aranyos szőrös jószágok veszélyesek rá. Bár láttam olyan ragadozó madarat is vadászni rá, szerencsére mókus fürgébb volt. Akinek viszont mogyoró, mandula fája van, az nem bizti hogy ezt szerencsének nevezi. Leszüretelik, mármint a mókusok.
Itt nincs esélyük szüretelni: a róna végig elrejthetetlenné teszi őket. A bagolyköpetek mókuskoponyával voltak tűzdelve. Nem az ő helyük. Mindenféle fürge szőrös is van, úgyhogy csak beosztott tápot képeztek. Mintha frizsider lenne: hagyták őket lenni. Amint elfogytak érdekesmód a baglyok is elmentek a falu határán kívülre vadászni szokásosat. Most épp benn vannak megint, mert a pockok, egerek is jönnek lassan be: a hidegre készülnek. Sanyi macskul örömére.
Hála az égnek, hogy benn vannak. A bagoly érték és még mellé hasznos is. Itt van esélyük. Mostanság nem rikoltoznak, a fiókák kitollasodtak, megnőttek. Akadt mivel etetni őket. Szép csöndesen vadásznak már. Lenyúlnak csak úgy az égből.
Szürkületkor neszeznek. Az a légnyomás különbség, amit érezni fentről, mintha repülne valami. Árnyékolják a holdat, ahogy lecsapnak. Kedves lények: okosak. Megtanulták ők is az embertől tartani kell. Nem szeretik még csak azt se, ha nézik őket. A halak hogy láthatnak ki a szatyorból?
Ha lyukat csinálsz nekik, akkor kilátnak. Amúgy láttam lebegő egerész ölyvet, úgy cirka másfél méterrel a föld felett. Azt hittem valami barna szellem és ijesztett már meg bagoly is. Tényleg nesztelen. Semmi hangja, hihetetlen.
És volt szerencsém sárga rigóhoz is, énekelt nekem, mert nem mozogtam. Láttam menyétet a kölykével játszani. Közelről. Ijesztett meg fácán, nem is egy. Ijesztett meg szarvas tehén, az elég húzós volt. Nagyon megijesztett, amikor vagy 2 méterre tőlem előrugtatott a zanót sövény közül. Tőle ijedtem meg a legjobban. Nagy barna valami. Voltak lepkék is, cincérek, imádkozó sáska hullott a nyakamba. De szép is volt, igaz sem volt. Annyira hiányzik, hogy el sem tudom mondani. De most ez van, ezt kell szeretni.
Csak érezni lehet őket, ahogy suhannak. A denevérnél még ez sincs. Igaz köpetük sincs, de cserébe
1.) lehet velük játszani a föl-föl dobott kővel
2.) nagyon dús kakájuk van: mindenre jó
: )
Jó is az. Róka szokott ijesztgetni (meg egyszer vaddisznó), meg az őzek tőlem megrivadni. Fakopács ügyködése mellett csöndben gombát szedni. Szerethető pillanatok. Tiszavirág, ahogy kielégülten ráfárad a tájra, legyen az akár egy emberi kéz is.
A most is szerethető, mert benne van az elmúlt és a lehetőség is.
Fakopáncs, harkály mester. Ej de szerette a mandulát más fa törzsén szétverni a piros sapkájával. Akár a cinkék. Mert olyan papír héjú mandula volt. Amíg bele nem mászott a monília és meg nem halt szegény fa.
Na, egyenlőre ennyi.
Jóccakát.
Szépet! Fakopáncsosat! Moníliátlant!
láwcsi a helikopterért
Nyáunyáunyáunyáu-nyáunyáunyáunyáu-nyáunyáunyáunyáu-nyáunyáunyáunyáu.