Üzenet Vacsárcsiból
gyika
Megköszöntöttük Clawy-t.
Béestünk Zolihoz egy stampedli zilahi pálinkára.
Sosztán a Légióból kiki hazaeregelt rokonlátni.
Odabé a faluba mintha tutták vóna a gyüvetelem, mindenki neki vót készülödve, kirittyentették magik mint Zajos Pista nevenapján. Az uccába bé se értem, edesanyám melegítette es a pacallevest, drága fijja kedvencit, s malac valaga es megvót má piríjtva, csak úgy vereslett ki a lerből. Osztán, edesanyám szeme párásson mint az Egyeskő pirkantkor, Tata bajussza kackiáson, mint legénkorába, a bevonuló fotográfiáján, Matilka meg megferedve, illatoson, mint a bóti szappany, csillogó szemekvel várta férjeurát.
(Kőrösfő, Magyarország)
Kicsi Gyikára esendve a szemem világa a szívem úgy esszeugrott fájdalmába, szinte belehalék: akkora nagy maflává felnevelkedett apja hiányába es, hogy most má mind kapkodhatnék a zokításával, má úgyeskéső lenne. Lenne, ha vóna, de nem, mert jó edesapám, s Tata, az ő edesapja es jól megtaníjtotta neki a világ fontos dógait, de úgy, hogy annál jobban én is csak egy cseppvel ha tuttam vóna.
No, bé se estem a kapun, a garádicsra se ért a csizmám talpa, már fogták es bé a számot, ki milye vót, egy anyai ölelésvel, egy apai idvezelő pohárkával, egy hitvesi csókval. De aztán csak bétessékeltek a házba, leütettek, s hajnalig tartottak a kérdésikkel, osztán a pletykálkodásokval, hogy ki kivel a faluba, s méttes. Hiába mentem vóna aludni, hiába ásítottam mint a napszámosok, nem hattak az ágy feli.
Megpirkant, mire az első (legrövidebb) aluvásom után kijjel kerültem egy szivart elszipákolni ( ha má szóba gyütt: aznap még négyet kellett aluggyak, mire télleg lefeküdhettem). Mondom, én ki egy szivvarra, s há látom, hogy tata má ki oda a tornácon, s fenyi a csizmáját szalonnával, sosztán keféli nagy garral tükörfényesre.
- No, tata, hova a nagy készülődés? - kérdtem én.
- Há, oda küsunokám, hol ifikoromba vót szerencsém a legutóbb: a gyimesbükki vár ódalába, országhatárt nézni. - monta, kisomolyogva peckes bajussza alól. Osztán szép komótoson ékészült, vette a botját, selindult, neki a Gyimeseknek.
Mikoron a várig elért, lássa ám, hogy a határt biza nem jó helyen keresi, met aztot továbbvitték Jászvásáron túlra, legyen az esszes csángó, sa a bukovinai székelyek java es esmeg magyar fődön. Az öreg asse tutta, sírjoné, nevessené. Osztán egyet duzzantott az orra alá:
- Ezek a rományok az ember minden örömit éveszik. Hogyes nem tutták egy küsüdőt tartani a határt, míg ideérek?!
Morcoson indult haza az üreg, smikor hazaért, meg kellett igérgyem neki, hogy felkéreszkedtetem Kikericsy tankjára, hogy azon mehessen a nagy Duna-csatornához, amit még eszkavátorosként neki es vót szerencséje építeni.
(Duna Delta, Magyarország.)
Ilyen világot élünk, jófélét. Magyaroszág partját esmeg tenger mossa, Bukarest magyar falu, boronával szórják a kenyereket, segy négylovas zeregő székely készül az országot írányítgatni.
Örüjjünk, mert van minek. De azétt vigyájzkodjunk, az öröm ne vegye eszünk, s megmaradhassunk, amik a leginkább kell legyünk: tisztességes, böcsületes embernek.
Comments
Végre otthon! : )
"De azétt vigyájzkodjunk, az öröm ne vegye eszünk, s megmaradhassunk, amik a leginkább kell legyünk: tisztességes, böcsületes embernek."
Nagyon igaz egy befejezés.
Vote!
[removed]
A konnyem is kicsordul
ez komoly
Nagyon szep
ELJEN NAGY MAGYARORSZAG!!!!
Végre gyika hazatért.
ii greu de crezut ca ceea ce scrii,scrii din inima(adica esti sincer),dupa ce te-ai dat cu rominii!(:
Nagyon nagy vo't
: )
Az emagyar irodalom újabb gyöngyszeme, élvezet a cikk minden sora :-]
ezek a levelek, mint so a levesbe. nagy boldogsag mindannyiunknak hogy hazaertel.
Tényleg nagyon szép lett, köszönöm, jól esett végre egy ilyen jó írás, bár montaigne-é is nagyon tetszett : )
Nem találok szavakat, amivel dicsérni tudnám eme levelet... egész egyszerűen egyik se mutatja be mennyire jó lett a cikk.
Ma már két olyan cikket olvastam, ami megdobogtatta a szívem!
Monti és gyika! Köszönöm Nektek, hogy erőt adtok, és felemelitek az ember lelkét.
\o/
Ejszen ez hiányzott nekem!
Hianyzott🙂
Drága jó tesitanáromat hallom...
Isten éltesse, bárhol is van!
Óriási a cikk, nagyon ütős!!!!!!
Kíváncsi vagyok, mi lesz, ha majd egész Romániát zöldre festjük!
nekem nem tetszett...
...hogy a romik ilyen könnyen megadták magukat 😛
szép cikk (mint az előzőek is)
örülök hogy hazaértél(;
Ez nagyon szép volt főnök 🙂
i'm lovin it
Ideje volt már!
Hatalmas vote
Nagyon szép levél!
bazooka0: Láttad te a ma délelőtti csatát?
hm... megfogott..... szep.....
Gyika nemzeti kincs!
roppant jó
megmaradhassunk, amik a leginkább kell legyünk: tisztességes, böcsületes embernek. x2
A gecimbe lehet igy irni XD
ikszdé te hülye commentszkript IKSZDÉÉÉÉÉÉ
100-as vote...
nagyon szép cikk, köszönjük!
hummm
Gyika és kisgyika végre találkoztak újra! 🙂] Már napok óta vároma cikked!
Hatalmas vote! Nagyon jó ezt olvasni! : )
Sírva nevettem(és nevetve sírtam), ilyen hangulatos írást erepen még nem láttam(hacsak nem valamelyik előző zakuszkában). Gratulálok.