A háború a valóság
•
by Weisz Manfred Huba
Mármint az egyik. Hupakolas egy szavazattal nyerte meg az elnökválasztást, a román békéről szóló népszavazás pár szavazaton bukott el.
Az eMagyar társadalom kettészakadt. Persze ez a határávonal nem ilyen egyszerű. Az egyik oldalon vannak a játéktechnikusok, a másik oldalon az IRL Nagy-Magyarország hivők, és a minden mindegy csak legyen már valami játék hívei. Középen meg sokan akik pillanatnyi kedvük a jelöltek felkészültsége alapján nyomnak valamelyik elnökjelöltre, mert játszani is akarnak de nem akarják elvesziteni a felnevelt karakterüket. Meg ugye a fakek.
De alapvetően a határvonalat a háború, és a stratégia szabja meg.
Végre arra lenne szükség, hogy kockáztassanak a stratégák, méghozzá nagyot, és ne olyan pancserokra bírják az irányítást mint FSB, vagy ne kenjék a felelősséget röhögve Hupira.
Rá kell kényszeriteni erre őket, és megértetni velük, hogy az ő játékuk is csak akkor működik, ha támogatják a mi játékunkat, a kéttkatosok játékát, azt, hogy játszani szeretnénk.
Ez a Román háború párt célja.
A programunk egyszerű:
Támogatunk minden háborúpárti jelöltet, aki a saját hónapjába ésszerű és élvezetes háborút igér (Nigéria lerohanása, vagy a 10 fős Malájzia megtámadása nem az). Véremenő, téttel bíró küzdelem. Hősises vereség is ér. A kongresszusban jelöltjeink minden háborút megszavaznak, sőt ők maguk is kezdeményezni fognak háborúkat. Ha legalább háború nem lesz, beszélünk arról miért nincs, és a közösségi modult kicsit beindítjuk.
Én magam nem vágyók semmilyen pozicióra, csak belököm a pártot, lépjetek be jelentkezettek!
A pártba itt lehet belépni
Román háború párt katt ide.
A párt szélsőbalos, meg anarchista. AZ anarchistát nem kel magyarázni, a szélsőbal meg azért, mert mindenki karaktere egyenlően szopni fog, de legalább lesz jólét, mert a jólét nem a gold, hanem a játékélmény, ha már játszani jövünk ide.
(A párt avatárján az unalomban busuló kétt kattosok vannak)
Facebook
Twitter
Discord
Comments
Hazaértél Huba?
Élvezetes háború nincsen. Vagy simán nyerünk, vagy simán kikapunk. A jelenlegi erőviszonyok mellett más opció nem lehetséges. Ha éppen veszít egy ország, akkor nagy pénzköltéssel, tartalék-ráfordítással egy-két kört vagy ad abszurdum egy egész csatát el tud hozni, de a háborút ettől függetlenül simán elveszti majd. Ésszerű és éles háború pedig végképp nincs, mert ha nem nyerünk simán, akkor vesztünk simán és az meg nem lehet ésszerű. Legalábbis az én fogalmaim szerint az kívül esik az ésszerűségen, hogy megtámadunk valakit, akitől tudjuk, hogy teljesen simán vereséget fogunk szenvedni.
És ezek egyébként nem azért hiányoznak, mert a stratégák nem szeretnék, hogy legyenek, hanem azért, mert ilyen a játék.
A román vereség élvezetes háború volt, a vereség ellenére is, mert volt egy presztiszharc amit élvezetett adott neki, még akkor is ha az ember nem nacionalista vagy széljobbos. Ha van cél, és az a cél olyan amit a közösség 90%-a elfogad, akkor élvezetes a háború. Most nincs cél, semmi, így nem élvezetes a játék.
őőőő, nem.
Ezt mondja Huba is
"A román vereség élvezetes háború volt, a vereség ellenére is,"
.
Ja, ezt csinálta a pancser fsb.
Te is elhitted, hogy nem volt előkészítve amennyire csak lehetett, te is azt hiszed, ha nem fsb, hanem valami játéktechnikus vezényli le akkor nyerhetünk.
.
Nevezz meg 1 személyt akinek esélye lett volna elindítani a román háborút. Én kaptam egy lehetőséget, és megcsináltam.
nagyon úgy tűnik több román háború nem lesz, és nem is lett volna, és még mindig a román NE problémakörön rugóznánk.
Megvolt... kellett.
Elvittem a balhét, de cseppet sem érzem magam pancsernak.
Nalaja
Huba: olvasd el, hogy mit írtam a szupertankokról: https://www.erepublik.com/en/article/t-k-letes-katona-2626771/1/20 , 4. bekezdés. románia nem csak, hogy nálunk gazdagabb, de valószínűleg mindenkinél, és 25-30-as CO-ért korlátlan mennyiségű sebzést tudnak venni. nincs ország rajtunk kívül aki szembe merne/akarna velük szállni, ha meg egyedül megyünk akkor fsb óta tudjuk, hogy mi történik: nekünk szopás, a románoknak sikerélmény. Nem tudom, hogy eljön-e még valaha a mi időnk (valószínűleg már nem), de ha csak agyatlanul vagdalkozunk akkor biztos, hogy csak az ellenfélnek szerzünk kellemes perceket.
Azzal egyébként nem értek egyet, hogy nincs élvezetes háború: az az élvezetes amit megnyerünk.
No előkerült a féktárból ez a mesüge is.
Megtanult magyarul írni - ami valljuk be huba esetében kizárt.
Ráadásul román háborúval házal úgy, hogy pénzzel is támogatja az egy elnöksége alatt románokkal kétszer is országunkat eltöröltető orgtolvaj izralex, aki zombisodása előtt a balga belgákat boldogította kínjában, mert itthon már a bicskás antimagyaroknak - nagy támogatóinak minden aljasságában - is ciki volt.
Micsoda idők ezek!
De azért bolond aki rátok hallgat mesüge!
Miről beszélsz? Tele van helyesírási hibákkal. 🙂
Héberül van?
Nem.