Join the new world

Köszöntöm a kedves olvasókat!

A jelen cikkem egy amerikai magán lap helyzetelemző cikkének fordítása, tanulságos lehet, érdemes elolvasni.

Állandóan azt hallom hogy teljesen kiveszett a stratégia ebből a játékból, amivel én egyáltalán nem tudok egyet érteni. Bár lehetne "stratégiaibb", ha a helyzetet jól szemügyre vesszük, látni fogjuk, hogy maradt még jócskán a játékban.

Az eRepublikban három fő befolyásoló tényezője van a háborúk kimenetelének:

1) Erő

2) Szervezés

3) Morál

Az erő tekintetében a számok beszélnek: a bevitt sebzés függ a harcoló katonák számától, nincs is ezzel más teendő mint a lehető legnagyobb mértékben megnövelni.

A szervezés már ennél szélesebb lehetőségeket tár elénk, és nem korlátozza semmi, csak az emberi akarat, éleslátás és a kivitelezéshez szükséges szorgalom.

Végül a morál egy nagyon elvont dolog, és egyetlen meghatározója az ember maga. Éppen ezért, könnyű befolyásolni és a háború megnyerésének döntő faktora lehet.

Míg az erőt befolyásolni nagyon nehéz, a szervezésre és morálra mindig számíthatunk mint ellensúlyra. Bár az erő a domináns tényező, a másik kettővel nap, mint nap csökkenteni tudjuk a hátrányunkat.

Miért írom mindezeket?

Nos, a háborús-modul mindig is érdekelt, noha nem vonom be magam a világ történéseibe, nem is vagyok támogatója egyetlen szövetségnek vagy platformnak sem, egyszerűen csak figyelemmel kísérem a történéseket és ha úgy áll, nem hagyom őket szó nélkül.

A mögöttünk álló heteket borzasztó unalmasnak találtam. Nem csupán a TWO tündöklése miatt, hanem mert a másik oldal berkeiben a kreativitás és a harcvágy teljes hiányával kellett szembesülnöm.

Két szövetségi rendszer küzd egymással, a TWO és a CoT. És legyen bár a sebzésük közti különbség elenyésző, a TWO szabályosan padlóra küldte a CoT-ot. Az okokat kereshetjük abban, hogy az exEDEN országok nagyobb arányban harcolnak a TWO mellett, mint ellene, és tulajdonképpen ez billentené az egyik oldalra a mérleg nyelvét, de ez még mindig nem bizonyítja számomra a CoT és néhány TWO-ellenes ország teljes cselekvőképtelenségét.

Mi lehet hát az oka mindezeknek?

Valóban, a CoT és az anti-TWO országok alulmaradnak erőben, de ennél sokkalta súlyosabb hogy a szervezésben is, és ami a legutóbbi vereségeknél leginkább megmutatkozott: morális téren is.

Egyszerű az egész: Ha gyengébb vagy, akkor a másik két eszközzel kell a háborút megvívnod, vagyis a meglévő sebzésedet a helyzet adta leghasznosabb módon kell felhasználni és be kell vetni a taktikai képességeid, hogy előrelátó stratégiai tervezés mellett a céljaid el tudd érni.

Az MPP-s hadviselés az erőnek van alárendelve, nehéz bármilyen előnyre szert tenni, ha történetesen gyengébbik fél vagyunk mi, hacsak az egészt nem rendeljük alá valamilyen átfogó stratégiai koncepciónak.

Másrészt viszont az RW-k kitűnő lehetőséget adnak, hogy a másik két tényező nyújtotta lehetőségeket bevethessük.

Az RW-k és az MPP-k kombinálása, az eRepublik háborús moduljának egyetlen kiugrási pontja, ahol a szervezés és morál alkalmazásával, előnyre lehet szert tenni az erővel szemben.

Megpróbálom konkrét példákon, taktikai manővereken keresztül szemléltetni a stratégia mibenlétét.

eMagyarország

Magyarország jelenleg Ukrán, Orosz és Amerikai régiókat tart megszállás alatt. Mivel Ukrajna proTWO-ország és bérlési-szerződése van Magyarországgal, így nem jelent fenyegetést számukra. Nem úgy az USA és Oroszország, akik mint erősebb CoT országok, összehangolt, jól időzített támadással megakaszthatnák a magyar háborús gépezetet.



Magyarország gyenge pontja Ukrajna, ahol a bónusz hidak egyetlen régióra szűkülnek, visszafoglalásuk pedig nehézségekbe ütközne, mióta közös MPP-ik vannak Ukránokkal. Egy koncentrált RW-támadás Kárpátaljára, társulva egy egyidejű MPPs csatával otthon tenné őket védtelenné, ugyanis valamennyi szerzett bónuszukhoz ez jelenti a hidat.




Az orosz és amerikai erők együttes bevetése egy ilyen akcióban sokkalta eredményesebb lehet, mint a két ország egymástól független akciói Magyarország ellen.

Ha a kezdeti RW sikerül, a hadművelet tovább folytatódhat, sőt akár ki is terjedhet mondjuk egy orosz NE-vel, ha a lehetőség engedi. Csak egy effajta jól-szervezett bevetésben látok rá esélyt, hogy az USA és Oroszország, ha csak egy kis időre is de megszabaduljanak Magyarországtól.

eSzerbia

Szerbia jelenleg albán, bosnyák, horvát, olasz, francia és amerikai régiókkal bír, és itt is vannak olyan hidak mint Apulia, Aquitaine, Corsica, South Dalmacia, West Sprska Republic vagy Tirana. Muszáj észrevenni, hogy ezen régiók eredeti birtokosai mindannyian Szerbia ellenségei, ez pedig csak növeli egy esetleges akció sikerét.



Az a nyilvánvaló tény, hogy egyidejűleg 6 RW indítható egy ország ellen, még egy olyan Number 1 ország számára is veszélyt jelent, mint Szerbia. Emellett taktikai manőverek lehetősége is nyitva áll, hogy a szerbekre nehezülő nyomást erősítsük. Egy Apuliára koncentrált RW-vel, megtámogatva Horvát és Amerikai felkelésekkel összpontosítva az USA-Szerbia MPP-s csatákra esélyt nyújtana az Államoknak, hogy megvédje magát.






Hogyha a kezdeti NE itt is sikeres, akkor azt követhetné egy komolyabb (mondjuk Horvát NE) vagy további RW-k sorozata ami nemcsak helyi, de átfogó sikereket jelenthetne a frontokon.

eArgentína

A helyzet itt kicsit más mint a Magyaroknál vagy a Szerbeknél, de a fő szempont itt is ugyanaz.



Argentínát jelenleg csupa ellenséges ország veszi körül. (Brazília, Chile, Paraguay & Peru).



Itt a Brazilok és a Chileiek vállalhatnák a főszerepet; maga a helyzet ugyanis elég nehéz; az Argentinok éjszakai sebzése ugyanis jelentősebb, mint bármely ellenfelüké, európai szövetségeseiknek köszönhetően.

Az MPP-s csatákban jobb, ha az erősebb országok támadnak, mint Brazília vagy Chile, ezért sebzéskidobás Perut vagy Paraguayt direkt harca erőltetni. Sokkal bölcsebb lenne a kisebbeket RW-kben felhasználni leszívni az Argentinokat, közben pedig a jobb esélyeket rejtő MPP-s csatákra összpontosítani. Négy MPP-s csata helyett, bőven elég lenne tehát kettő.

Bölcsen kell kiválasztani a csatákat, az RW-kkel pedig elszívni az ellenség erejét. Mi és az ellenségünk is nyer is és veszít is, a kérdés, hogy melyikünk tudja a főbb csatáit győzelemre vinni.

Hosszabb távon ez a stratégia az ellenfelet kimeríti, és ahogy az ereje csökken, úgy lehet egyre nagyobb nyomást gyakorolni rá a műveletek kiterjesztésével.

Ezeket a módszereket eddig is számtalanszor használták (több-kevesebb sikerrel) azok az országok is, akik jelen helyzetben teljes kilátástalanságban gondolják magukat, a morál lecsökkenése miatt.

Remélem ezek után sikerül fordítani a csaták állásán, mert az igazat megvallva, kezd az egész borzasztó unalmas lenni.

“Repülj akár a pillangó, s szurj mint a darázs.” - Muhammad Ali

“a hadseregnek ne legyen állandó helyzete, mint ahogy a víznek sincs állandó formája. Aki azáltal szerzi meg a győzelmet, hogy az ellenséghez igazodva mindig képes változtatásokat és átalakításokat hajtani végre, azt méltán nevezhetnénk varázserővel rendelkezőnek." - Szun Ce

Maradok tisztelettel:
BothB