A köz állapotáról

Day 5,022, 01:52 • Published in Hungary Hungary • by Vik Alvers Jr

Üdvözlet!

Az elmúlt napokban a sajtóban tapasztalható állapotok kapcsán egy komolyabb hangvételű cikkre szántam el magam.
A témája a játék és az e-magyar közélet állapota.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a cikk a saját, személyes, szubjektív véleményem, úgy, mint játékos, és úgy is, mint e-magyar.

A JÁTÉK ÁLLAPOTÁRÓL



Lehetséges, hogy sokan nem tudnak, vagy nem akarnak szembenézni a szomorú ténnyel: ez a játék minden aspektusában haldoklik.

Ezt mindennél jobban mutatja az aktív játékosok számának rohamos csökkenése.

Én úgy látom, hogy a fejlesztők magára hagyták a játékot, pedig lássuk be, jobb időszakaiban szórakoztató és sikeres volt.

Vannak tessék-lássék próbálkozások, vannak ígéretek, aztán előállnak olyan megoldásokkal, mint az "automatikus kajálás" meg a "fuel".

E helyütt szeretném kiemelni, hogy a fuel bevezetését önmagában nem tartom rossz és valóságtól elrugaszkodott gondolatnak, de az inplementációja hagy némi kivetnivalót maga után.

Én valahogy úgy emeltem volna be az üzemanyagot a játékba, hogy játékbeli gazdasági tényezővé teszem, legalábbis megkísérelve leképezni a valóságot:

Például lehessen benzint a piacról cc-ért is venni, a benzin gyárakban előállítható, mondjuk az olajból.
Egy csapásra új stratégiai elemmel bővülhetett volna a játék.
De így, hogy aranyért lehet venni, kilóg a lóláb: az egész arra ment ki, hogy minél több aranyat kicsikarjanak a játékosokból.

Nyilvánvaló azon dicséretes szándék, hogy megfékezzék a bh farmolókat, megszüntessék az előütő fékek használatát.
Biztos vagyok benne, hogy hallgattak ezért épp eleget.

Én sok BH-t szereztem, mióta az új rendszer működik, és ennek őszintén örülök.
Már csak a légifegyver témakörében kéne újítani (például lehetővé tenni a menedzseri munkát), mert légiben fejlődni gyakorlatilag lehetetlen.
(Az "észlelés" leprogramzásáról, ami évek alatt se sikerült, ne is beszéljünk...)



Szóval, lenne dolog bőven, de úgy érzem, ezekkel már örökre adósak maradnak.
Remélem, hogy nem lesz igazam, mert szeretem az erepet és sajnálnám, ha véget érne.

A KÖZ ÁLLAPOTÁRÓL



E helyett megengedem magamnak azt a kis csalást, hogy az egyik kollégám cikkje alatt közzétett kommentjeimet használjam, mert úgy vélem, tökéletesen illenek ide.

Azzal vezetném fel a témát, hogy tapasztalataim szerint az e-magyar közélet végletesen és végzetesen megosztott.

Egymás savazása és cinkelése már olyan szinteket ért el ebben a játékban, és olyan minőségben, olyan stílusban folyik, ami már nagyon elkeserítő és kiábrándító.

Remek látlelete és lenyomata a minden aspektusában leépülő, utolsó rúgásait élő (?) "szimulátornak".

Mindenkire vonatkozik.

Nem lehetne inkább azon fáradozni, hogy megkeressük, mi a közös bennünk, ahelyett, hogy azt hangsúlyozzuk ki, miben különbözünk?

Azt gondolom erről, hogy a magyar magyarnak farkasa.
Ez 1021 évig így volt, most is így van.

Saját személyes példámból kiindulva: amikor visszatértem, sosem gondoltam volna, hogy egyesekből ez rögtön ellenséges hozzáállást fog kiváltani.

Nem tudtam elképzelni, miért kell engem lemunkásfékezni, csalással vádolni, meg nyaloncnak lehordani, csak mert volt, és van egy véleményem a játék dolgairól.

A véleményem és az álláspontom miatt folyamatosan támadtak és támadnak.
Hol több, hol kevesebb méltósággal tudtam ezt elviselni.
Biztosan csinálhattam volna jobban: elsiklani a támadások, a megjegyzések fölött, hagyni az egészet a fenébe.
Belátni, hogy a közösségünk talán végzetesen és végletesen megosztott és ez már sose fog változni. (?)

Az én hibám. Az a szemét büszkeség sok bajnak az okozója.

Ma már tudom, hogy sose lett volna szabad arra a szintre lealacsonyodnom, amivé a magyar e-közélet züllött. Tisztelet a kivételnek.

Berzenkedéssel és döbbenettel olvasom ezt a minősíthetetlen stílust és hozzáállást, amivel itt viszonyulnak egymáshoz a magyar játékosok.
Egyet nem érteni alapjog.
Anyázni, személyeskedni, le- és felmenőket emlegetni, sértegetni nem az.

Hogy jutottunk idáig?
Ez itt a vég?
Talán igen.
Talán nem.

Én azt hiszem, mindenki a rossz kérdéseket teszi fel magának, és senki sem hajlandó engedni egy jottányit sem.

Azt hiszem, haldoklik ez a játék, és benne a közösségek, de csak rajtunk múlik, hogy a saját közösségünk morális és kommunikációs színvonala milyen.

Jó, mókás dolog lehet a kommentwar.
De lássuk be, ami itt megy, az már rég túlmutat azon.

Személy szerint én ezt nagyon sajnálom.

Én azt mondom, hogy lehet konzekvensen képviselni az álláspontotokat úgy is, hogy közben ne sértsünk vérig másokat.
(Ez ugyanúgy vonatkozik a másik oldalra is.)

Meg azt, hogy ha mindenki jobban törődne a saját játékával és a kommunikációjával, és kevesebbet a másikéval, jobb hely lehetne az erep.

Ezt is sokszor elmondtam már, de a véleményem a "csalás" kategóriáját érintően is változatlan (éspedig az igazságosság, és a saját magam irányában tanúsított méltóság elvén):

Ha neked játékosként cáfolhatatlan bizonyítékaid vannak, hogy bizonyos játékosok csalnak, akkor a legtöbb, amit tehetsz, hogy jelented.

A többi a hatalmadon és lehetőségeiden kívül áll - de amit tehettél, azt megtetted.

Semmiképpen nem az a megoldás, hogy vagdalkozunk a nagyvilágba, rágalmakat kiabálunk, aztán megsértődve alpári sértegetésbe és személyeskedésbe fordulunk át, ha a másik (szintén sokszor kifogásolható módon) ezt cáfolja.

A személyeskedés egy különösen taszító és kifogásolható módjának tartom, amikor a másik hazafiságát megkérdőjelezzük, mert ezzel egy számára kedves témába direkt taposunk bele.

Számomra ez elfogadhatatlan. Belemehetnék abba, milyen IRL tényezők miatt, de a családom múltja és dolgai nem tartoznak ide.

Hova vezet ez?
Milyen hatással van ez az országra?
Jó ez a játékodnak?
Jó ez neked?
Jó ez másnak?

Engem is fékeznek, csalóznak állandóan, pedig mi sem áll távolabb tőlem.

A kezdetektől fogva ez történik. Semmi okot nem adtam rá.
Soha egy reportot nem kaptam, felfüggesztve se voltam soha.
Mégis.

Azt akarom ezzel mondani, hogy mindenki a SAJÁT játékáért felelős.

És én úgy látom, hogy az internet adta anonimitás védelmében mindenki átesik a ló túlsó oldalára. Emberek vagyunk.
Honfitársak vagyunk.
Miért kell egymással így beszélni?

A játék állapota sajnos olyan, amilyen, és kötve hiszem, hogy még sokat változik.
Mint ilyen, kívül áll a lehetőségeinken.
Szomorú dolog, de el kell engedni, mert ez van.

Mindenkit arra kérek, hogy gondolja át, változtat a kommunikációján, kicsit megértőbben és kedvesebben viszonyuljon másokhoz, és lássa be, hogy csapatjátékot játszunk, amiben elengedhetetlen, hogy egy irányba húzzunk.

Nem kell mindig, mindenben egyetérteni, sőt, nagyon jókat vitázhatunk együtt, de azt próbáljuk megragadni, ami közös bennünk, és ne azt, ami elválaszt.

Ez így nem mehet tovább.



UPDATE 1:
Ha már építő jellegű beszélgetés és konstruktív vita zajlik a cikkem alatt a játékkal és jövőjével kapcsolatban, már azért megérte megírni.

UPDATE 2:
Kérem, hogy a pedofilozást, anyázást, meg a "gyerekiasarokra" tartogassátok más cikkek alá. Itt próbáljatok meg értelmesen vitázni.
Köszönöm. 🙂

UPDATE 3:
A cikk időzítése sem véletlen. Szent István is képes volt a kompromisszumra, ebben (is) példát mutat nekünk.