Join the new world

Tisztelt Honfitársaim!

Megszokottól eltérően egy rövid helyzet értékelés kicsit más szemszögből:


„Ha Szegeden vagyunk, átnézhetnénk a szerbekhez is, hogy mi a stájsz. Tele vannak RW vel, a fél világ ellenük szerveződik, impícseznek, intrikáznak... biztos acélos a hangulat arra.” böffent fel Ernst, miután már vagy fél órája kussban ültek a hármasülésben.

- „Mindenkinek megvannak a maga problémái!”

Morogta az elnök, miközben egy zacskós tequilát próbált kibontani, hogy legyen mivel leöblíteni a szörnyű ízű mirelit tacco-t.

Egy csinos barna lányka egy sombrerot tett Alexandross fejére, amin 5 hely volt kialakítva üveges kukoricasöröknek és a hozzá tartozó csavaros szívószálaknak.

- „Nektek nem gyanús valami?”

- „Mintpéldául?”

- „Hát például az Atlanti óceán helyett csak sivatagot látok meg kaktuszokat, pedig már órák óta megyünk..... a telóm átállt valami losz vodafonosz nevű hálózatra.. ezenkívül enyhe fingszag van. Előveszem a kémelhárító kütyüt, hátha....”

Ekkor egy marcona nagybajszú ember lépett oda, és irgalmatlan hosszú csövő hatlövetűjét az elnök halántékához szegezte:

- Á tresz problemoszból doszt megtudok magyaráznosz! Iszonyúan el vagytok rabolva losz magyarosz bumburnyákosz!

- "Erre van valami protokoll?” Súgta oda halkan Haszontalan Alexandrossnak

- „Van.... Eeeernst csinájjáámávalamííít!”

Ernst hirtelen magához ragadott egy másik ülésen heverő gitártokot, amit rögtön a támadó felé fordított.

- „Számításaim szerint kb 90% esély van rá, hogy ebben egy Q7 es gépágyú van gitár helyett Ombre!”

A támadó látszólag elbizonytalanodott kicsit.

- „Losz patthelyzetosz...”
Hosszú percekig tartó kínos csend után a fapados gép jóval előírás alatti méretű kézipoggyász-tartóiból hirtelen több tucat apró sárga emberke pattant elő. Kicsit komolytalannak tűntek, de nagyon szervezetten vetették rá magukat a terroristára és társaira, s ugrottak ki velük a gépből ijesztő harci kiáltások közepette.

Egyszerre csend lett a gépen. Csak egy rémült stewardesz és hőseink maradtak a fedélzeten.

- „Mit ordibáltak a kis nindzsákok?”

- „Annyit értettem, hogy hail TWO”

- „Na, ezt is megúsztuk... Ernst, légyszi szólj a seregnek, hogy irány Mexico... Eeernst! Hová a búsba tűntél megint?”

Ernst a pilótafülke ajtaján lépett ki:

- „Jójó, intézem nyugi nem vagyok süket.... Viszont nagyon remélem, hogy legalább egyikőtök tud repülőt vezetni.”



Hatalmas köszönet ezért Kami On –nak , és kedvesének Lord Hun –nak. Sokunk örömére tehetséges írókat is tudhatunk közösségünkben!

Továbbra is maradok tisztelettel:
Haszontalan pkrusi
eMagyarország elnöke