Teszt cikk - Hadügyi reform - Mire tanít a történelem?

Day 1,009, 10:26 Published in Hungary Hungary by Borembukkk
Az előző cikkemben elkezdtem ecsetelni, mennyi pénzbe kerülne 300 ember felszerelése és harckészültségének magasan tartása. Irgalmatlan összegek jöttek ki, amit sem az egyén, sem az állam nem tudna állni, sőt a közös költségvállalás is megrokkanthatná mindkét felet. Ideális módszert nem is lehet erre kidolgozni, de a hadtörténelemben már volt rá példa, hogy sikeresen megoldották legalább átmenetileg a problémát. Az ötletek elsősorban a lakossági önkéntesek, azaz a Nemzetőrség oldaláról közelítik meg a kérdéskört, de a hivatásos alakulatok is hasznosíthatják.




Történelmi háttér: Nem kívánok visszamenni Romulus, Remus és Romanus idejéig, maradjunk annyiban, hogy a császárság idején, mikor a római hadsereg a világ legjobb alakulata volt, hogyan szervezték és pénzelték a hadakat. A légiósok megkapták az akkori korban létező legjobb felszerelést, ami saját tulajdonukat képezte - és egyben felelősek is voltak érte -, majd az igen borsos összeget levonták a zsoldjukból. Így elérték egyrészt azt, hogy a katonák el voltak látva mindennel, ami a sikeres hadviseléshez kellett. Megoldották azt, hogy motiváltak legyenek a felszerelésük minél gondosabb kezelésére. Valamint megoldották, hogy bár egy igen komoly induló befektetést igényelt a katona felszerelése, ez az összeg hosszú távon mégsem a kincstárat terhelte. Egyértelmű, logikus és ellenőrizhető rendszer volt. Amíg az egyéb gondok nem sokasodtak meg, biztosították a birodalom harcászati fölényét ellenségeikkel szemben.

Akit érdekel, itt megnézheti, mi mindent tartalmazott az egyéni felszerelés


Mit tanulhatunk ebből:
- Ha profi teljesítményt akarunk, profi felszerelés kell hozzá.
- Ha valamit ingyen adunk, nem lesz "tulajdonosi szemlélet", azaz nem fog vigyázni rá, aki kapta.
- Egy profi felszerelés meghaladja mind az állam, mint a magánember anyagi kereteit, így valami köztes megoldást kell kitalálni.
- Az egyszeri "induló költségen" kívül a fenntartásra is áldoznia kell valakinek.

Megpróbálom "erepre" konvertálni a rendszert. Először nézzük meg, mi kell a profi "erep" katonának:
- Q5 csúcsfegyver a kiemelt harcokhoz (alacsony élettartam, csúcs harci potenciál, pl. 100-90-50-10)
- Q5 általános fegyver a normál harcokhoz (közepes élettartam, magas harci potenciál pl. 100-90-30-30)
- Q3-Q5 gyakorló fegyver a jelentéktelen harcokhoz (magas élettartam, közepes harci potenciál pl. 100-90-10-50, vagy 80-60-10-50 stb.)
- Q4-Q5 ház a gyógyuláshoz, ami egyrészt olcsóbb, mint a kenyér, másrészt nem kell elhasználni a következő napi kenyérfejadagot.
- Kaja ellátmány, a harc prioritásának megfelelően 30-300 W
- Boosterre gold szintén a prioritásoknak megfelelően 0,19-5 gold csatánként. Ez lehet akár opcionális is, de vannak csaták, ahol nem szabad spórolni rajta..

A katona nem csak a fegyverből és a ravasz meghúzó ujjból áll..


Most nem akarok bonyolult számításokba kezdeni, mennyibe kerül a felsorolt felszerelés. Nincs is értelme, hiszen az árak és készletek naponta változnak. Inkább nézzük meg, hogyan lehetne előteremteni ezt az iszonyatos kezdőösszeget és hogyan lehet fenntartani.

1. Létre kell hozni egy garancia, vagy fedezeti alapot, amelyik a kezdeti költségeket fedezi. Már szervezés alatt állt egy ilyen kb. 2000 HUF van a számláján. Forrásként főként adományokra gondoltam. Adományozók lehetnek a "lóvés" játékostársak, illetve azok a "civilek", akik nem tudnak, vagy akarnak harcolni, de szívesen támogatnák azokat, akik helyettük és értük harcolnak.
2. A fedezeti alapból el kell kezdeni a harcolni vágyók felszerelését. Elsőbbséget élveznek, akik ki tudják fizetni a teljes összeget, vagy megbízható kezest tudnak állítani. Utána jönnének azok, akik legalább egy részét ki tudják fizetni, és a legvégén azok, akik teljesen vagyon nélküliek. Így el lehet kerülni, hogy az alapok idő előtt kimerüljenek.
3. Akik részt vesznek a fontos harcokban, kapjanak ellátmányt! Ez egyrészt a fegyverkopást, a ház kopását és a kaja ellátmányt kell, hogy fedezze, másrészt motiváló tényező, hogy annak, aki harcol nem jár anyagi romlással a küzdelem. Az már egy jó kérdés, ki fizesse a pénzt.. A magyar állam számára fontos csatában egyértelmű, hogy az állam. A Phoenixnek fontos csatában egyértelmű, hogy a Phoenix. Egy harmadik félnek fontos csatában egyértelmű, hogy a harmadik fél. Ha senki nem akar fizetni, akkor az a csata nem is fontos senkinek, tehát a harc egyéni döntés eredménye lehet, fizetség nem jár érte.
4. Az ellátmányból vissza lehet fizetni az induló költségeket, sőt az is lehetséges, hogy az ellátmány közvetlenül a fedezeti alapba menjen. Ha az alakulatoknak van saját fedezeti alapja, akkor egyszerű a dolog, oda kell utalni a pénzt és majd ők elosztják, kinek mi és miért jár.

Valakinek állnia kell a költségeket..


Persze elképzelhető, hogy a jó pontok szerzése érdekében a magyar állam, vagy valami gazdag mecénás állja egy számunkra nem lényeges csata költségeit, de látni kell, a lakosságot nem lehet a végtelenségig igénybe venni, mert a napi 2-3 HUF fizetésből lassan lószarra sem fogja futni..

Az ötlethez még hozzátartozik, hogy a fegyvereket, házakat, kaját honnan szerezzük be? Egyik módszer, hogy nekiállunk őrült módon cégeket alapítani, vagy vásárolni és üzemeltetjük azokat. Nem vagyok benne biztos, hogy ez eredményes lehet. Legalábbis nem a Nemzetőrség számára. Irgalmatlanul sok god menne ki az ablakon. Én inkább vagy a már létező cégekkel kötnék beszállítói megállapodásokat - ezek egy része már működik, így tudjuk piaci ár alatt adni a fegyvereket -, vagy átvenném "üzemeltetésre" a cégeket. Azaz az eredeti tulaj tulajdonjoga megmaradna - nem történne gold át/kiáramlás - viszont a teljese üzemeltetés - nyersanyag, munkabér, stb. - a Nemzetőrség feladata lenne, a tulaj viszont cserében kapna egy méltányos összeget "bérleti díjként". Pl. a cég teljes értékének 1-10%-át havonta. A jelen gazdasági körülmények között szerintem az 1% is jó ár lehet, főként, hogy a tulajdonjog megmaradt. Az esetleges csalók, tolvajok, hackerek ellen pedig szintén egy fedezeti alapot kell létesíteni, amiből kártalanítani lehet a tulajokat.