Kriegsmarine

Day 2,455, 06:56 • Published in Hungary Hungary • by NAME IS SECRET

Így nevezték a németek az Észak-francia partokon épített három nagy tengeralattjáró kikötőt, ami a híres U-Boatoknak adott otthont.

Az elnevezés inkább a német haditengerészet neve volt 1935-től 1945-ig. Erről kapta a három U-Boat bázis a K1, K2 és K3 nevet.

A kikötők kiemelték a tengeralattjárókat a vízből, majd a kialakított csarnokokba szállították az U-Boatokat. A kikötőkben olyan gépesített rendszer működött, hogy aki működni látta azt ámulatba ejtette, hiszen szinte az egész kikötő egy nagy gép volt. Ebbe a gépbe bementek az U-Boatok majd mögöttük bezárták a zsilipet, kiszivattyúzták a vizet és védett helyre szállították a hajót.


A zsilip belülről.



A felső képen látható a K1, ennek csak egy kapuja volt, így lassan tudott több hajót partra tenni, vagy befogadni. De a K2 már több kapuval rendelkezett.


K2

A K3 kikötő volt a legerősebb, valósággal bombabiztosra építették. Ezért az angolok 11 db hatalmas bombát készítettek, hogy áttörjék vele a felső betonréteget. A bombák közül csak egy találta el a célt, de ez sem járt sikerrel.

A kikötők egyik híres parancsnoka, Karl Dönitz nevéhez sok, Angliába tartó utánpótlást, és katonákat szállító hajó elsüllyesztése fűződik.


Karl Dönitz

Ám sikerei csak addig tartottak, míg az angolok feltalálták a radart. Ennek segítségével a támadó német repülőket már akkor észlelték, amikor a francia partoknál gyülekeztek, és az egész La Manche csatornán figyelték az U-Boatokat. Ezután már meg tudták mondani melyik hajókat támadják meg.


U-Boat

Dönitz első veresége pont egy nagyszabású támadás volt egy nagy utánpótlást szállító flotta ellen. Amikor az angolok észlelték a támadást értesítették a hajók legénységét, és bombázó repülőket küldtek segítségül. A legénység folyamatosan a vizet figyelte, majd amikor meglátták a tengeralattjárókat több száz mélységi bombát dobtak rájuk a fedélzetről.



Később Dönitz jelentést kapott a vereségről, a tengeralattjáróinak legénységéből egyetlen túlélő sem maradt. De számára nem ez volt a legnagyobb csapás, hanem az hogy a fia is az egyik elsüllyedt U-Boaton volt.

Ezek után visszarendeltek minden tengeralattjárót, és csak kisebb bevetésekre küldték őket.

Ezzel az Angliába tartó ellátó flották már szabadon járhattak az Atlanti-óceánon.