Join the new world

Nem értik az atyafiak, minő szelek fújhatnak a hatalmasok palotáiban. Régi nagy mester szavaival szólva: "A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy."

A puszták népénél mégis más szellők fújnak. Olyanok, melyek terelik a földieket, adnak valami gondolatot, melyet reggelente magukba szívhatnak. A messzi csillogó palotákban viszont más szelek lehetnek, más, furcsa gondolatokat szülhetnek. Nehéz néha megérteni, hogyan és mi módon jutnak ezen gondolatokra a hatalmasok.

A nép vezérei újra nevet cseréltek. Új köntöst öltöttek régi és új emberek, a nép pedig, tán nem nyerve semmit is, bizakodik. Vagy már régen bizalmatlan, attól függ, mióta pödri bajszát széles kerek e-világban.

Az örök problémát most is a csillogó érmék és nyomtatott papírok számai okozzák. Elég is van belőlük itt-ott, de nagy a hiányuk ottan meg itten. Örök probléma ez, mert régi nagy stratégák többször leírták, a háborúhoz szükséges legfontosabb három dolog bizony a pénz, pénz és a pénz. A történelemből pedig tudjuk, számtalanszor paktáltak le az országok a mammon hatalma előtt, ha fel kellett venniük a kesztyűt. Habár, és erről valamennyi ősi tanítást kutathatjuk, az uzsorázás, a kalmárkodás és pénzváltás alapú megélhetés tagadott volt minden régi eszme és vallás által. Amint vállaljuk homlokunk gyöngyözése helyett ujjunk fürge járását, a mammonnak szelleme egy-egy lépéssel közelebb kerül ősi tervének elérése felé...

Mondják, a pénz osztása problémás volt az országban, mert lopták, amikor küzdéshez kellett volna felhasználni. Mondják azt is, majd jobban beosztjuk a nagyobb vészek esetére. Nem rossz mondatok ezek. De azt is mondják, hogy vannak alternatív források, melyekre kifejezetten bátorítják a lakosságot, hogy éljenek vele. Éljenek a pénz alapú világgal az érték alapú világ helyett. Piacosítjuk azt, amit lehet, mert a pénz, melynek burjánzása általában minden bajok forrása, bizony hiánycikk. Áruljuk szavazatunk, nem csak képletesen, hanem tisztán. Áruljuk hűségünk, nem csak jelképben, hanem kézzel fogható márkákért, pengőkért. És nem a ritka szerencsétlenségben rászorulót, a lelketlent, a koldust, az érdektelent, az unatkozót, az elvhűtlent csábítjuk csak erre, hanem utászba adjuk javaslatként az egész Nemzetnek, kicsinek és nagynak egyaránt.

Vannak gondok a világban. Vannak gondok a minőségben, a szelekben, az eső hullásában, a véleményben. De a világ úgy alakul, ahogy alakul. Száraz fogaskerekekre szipolyozni pedig nem érdemes. Ez nem a természet rendje szerint való, de nem az ész, nem a szív, és nem is a hús élő lüktetése szerint való. A pusztára nem való, de úgy érzi a betyár: nem való még a városok sikátoraiba sem jobban, mint amennyire ott elkerülhetetlen. Ezért nem ildomos a lelketlen racionalitás, és ezért nem ildomos a túlzott pénzesítés sem. A röplapok, irományok, gondolatok lehetnek szegényesek, zavarosak, öncélúak. Ez viszont szintúgy igaz az egész kerek világra. A pénz pedig csereeszköz, és mint ilyen, száraz és lelketlen. Felé elindulni rövid távon könnyebbség, de hosszú távon: halál.

Gyenge a betyár és a puszta fiainak hangja. Nem akar ostort fonva semmit felborítani, nem is tudna. Nem akar mindent eldobni, amit lehet. De arra buzdít mindenkit, hogy aki tudja, próbálja megtartani az önerőt, próbálja kizárni mind az indokolatlan előnyszerzések vásárlását, mint pedig szavazata súlyának valutára váltását!

Ceterum censeo:
Élj tiszta fejjel, vállald azt csak, miért dolgoztál, lelked és karod pedig buzogjon a Szép Hazáért!