[ICS] Miért volt hiba a görög MPP?

Day 1,960, 06:30 Published in Hungary Slovakia by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Szeretnék leszögezni valamit idejekorán, már a bevezetőben, mert tudom, hogy sokan nem olvassák végig a cikket, csak rápillantanak a címre és már kommentelnek is: nem maga az MPP tényével van gondom, ugyanis a közlöny vonatkozó számában való okfejtéssel maximálisan egyetértek. A probléma azzal van, hogy a kommunikáció volt elrontva ebben az esetben. Mégpedig a hosszútávú kommunikáció, de ezt majd a cikk során bővebben kifejtem majd. Még egy dolgot szeretnék kikötni: nem vagyok kormánytag, úgyhogy kérem az erre utaló kommenteket mellőzni! Nagyjából másfél-két hete lemondtam a pozíciómról.

Szóval térjünk is vissza a cikk eredeti témájához! A tegnapi napon GregoryG elnök úr MPP javaslatot nyújtott be Görögország felé, amelyet a magyar kongresszus a cikk kiadásának pillanatában 18-18-as szavazati arány mellett elutasította. A görög parlament 8-26 arányban tette meg ugyanezt. A mi törvényalkotó szervünk még hozzácsapott egy impícset is, ami szintén elbukott.

Ez utóbbi javaslat összecsengett azzal az elégedetlenséggel, ami a tényt bejelentő közlöny alatt mutatkozott meg. A többség láthatóan nem értett egyet az MPP megkötésével. De vajon miért nem? Ez egy érdekes kérdés, mert maga a lépés helyessége racionális szempontok alapján megkérdőjelezhetetlen. Az ide vezető folyamatot láthatta mindenki, aki kicsit is aktívabban követte a nemzetközi politika sodrását, de aki esetleg nem tett így, az is értesülhetett róla, hiszen én is több ízben írtam róla az újságomban, hogy miért is kezdett el fokozatosan elmérgesedni a CoT és a TWO viszonya annyira, hogy reálisan felmerült mindkét oldalon, hogy jelenlegi EDEN tagokat toborozzanak a csapatba a felek. A CoT esetében itt elsősorban a horvátokról és Kínáról beszélünk, míg a TWO országokban a görög, argentin, román hármasról lehetett hallani. Ezek a kérdések érdekes dilemmákat vetnek fel. Kiállás a régi barátok mellett, akik ellenünk szervezkednek titokban, vagy szervezkedjünk mi is titokban az ő hátuk mögött? Persze ez most nagyon lesarkított példa.

Most nagyon részletesen nem mennék bele ennek a témának a kifejtésébe, mert erről nagyon jó cikket adott ki Cobretti, amely tökéletesen leírja a helyzetet és a lehetőségeket.

Egy viszont biztos: a CoT-TWO szembefordulás már ott kódolva volt, amikor a két szövetség (elsősorban a CoT) létszáma folyamatosan növekedett és ezzel párhuzamosan nőtt a fölény is az EDEN-el szemben. Volt pár hónap, amíg mindkét szövetség élt boldogan a maguk kis bónuszaival, de a terjeszkedés nem állt meg. Egyre másra érkeztek a provokatív hírek egyik oldalról a másikra, amik előbb utóbb eljutnak oda, hogy a másik fél már nem fogja tolerálni azt. (Ha valaki ezt nem hiszi, nézze meg, hogy milyen országokkal vette fel a CoT a jó viszonyt az utóbbi időben. Segítek: csupa olyannal, ami szorosan beleilleszkedik a TWO országok érdekszférájába.)

Ez egy játék, amiben valakinek a totális fölénye előbb utóbb elhozza a változást, nagy részben az unalom miatt. Ez több alkalommal bekövetkezett a múltban is, és be fog a jövőben is.

A görög MPP tehát nem volna alapvetően ördögtől való gondolat és valóban felfedezhető benne egyfajta úttörő szándék, hiszen minden valamire való ország vezetője tudja, hogy milyen folyamatok zajlanak és mégis mindenki csak egy helyben toporog. A megszokotthoz való ragaszkodás pedig nagyon sokszor hibás következtetésekhez és lépésekhez vezet. Sokszor jobb meghúzni a merészet, hogy kicsit megkavarjuk az állóvizet. A hiba, mint már említettem, kommunikációs természetű volt.

Egy szövetségi változást jól elő kell készíteni, hosszútávú kommunikációval. Fel kell építeni az új ellenségképet, amely a leépítendő ellenségkép helyébe léphet és ezzel párhuzamosan a lakosságok bizalmát kell felépíteni a leendő szövetségesek között. Ezek a lépések totálisan kimaradtak. Bár lehetett hallani erre-arra a CoT-TWO szembenállásról és a lehetséges lépésekről, de konkrétumot senki sem tudott, még a legszűkebb vezetői kör se. Viszont azáltal, hogy most csak be lett bombázva az állóvízbe a görög MPP, jelentős kárt szenvedett ez az építkezés. Azért, mert az első nyilvános élmény a folyamattal kapcsolatban a csalódottság és a felháborodás. Ez pedig egy rossz viszonyítási pont, ami megmérgezheti a későbbi lépéseket.

Én magam nagyjából úgy két-három-négy hónap múlva tudtam volna elképzelni ezt a lépést, megfelelő alapozás után, persze csak, ha addig nem változik meg drasztikusan a két szövetség egymás felé mutatott viszonya. Nekünk személy szerint nem kifejezetten érdekünk a CoT-TWO szembefordulás.

Egy valamit be kell látni: a lengyeleknél volt egyfajta RL szimpátia, aminek segítségével lerövidíthető volt az átállás lekommunikálása és senki sem bánkódott amiatt, hogy a németek, franciák, hollandok helyett megkapjuk szövetségesnek a lengyeleket. Pedig ott is elárultunk vagy egy tucat régi szövetségest a lengyel-spanyol páros átállásáért, mégse volt szinte semmi hőbörgés. Itt viszont nem erről van szó. Olyan régi szövetségeseket kellene elhagyni, akikkel azért volt bőven sok közös élményünk és még segítettek is számtalan alkalommal, nem úgy, mint a franciák példának okáért. Ráadásul az átállítandó ellenség sem valami RL barátnép, hanem a való életben közömbös, a játékon belül pedig négy éve ellenség, aki ellen nap, mint nap harcoltunk eddig.

Márpedig a szövetségek alapja a tagországok népeinek egymás iránt tanúsított bizalma és odaadása. Enélkül egy csoportosulás sem működik. Ezért halt meg anno a peace, majd a phoenix, végül a ONE is. Időről időre kell egy megújulás, különben befásul mindenki. A TWO eddig viszonylag jól muzsikál ezen a téren, hiszen rendszeresen lehet látni, hogy a tagok állampolgárai megjelennek a fontos csaták top5-jeiben és az országok többsége eredményes, köszönhetően a megfelelő koordinációnak.

Viszont az új "barátokkal" nem menne egy ostorcsapásra mindez. Egyrészt, ha mondjuk át is ment volt az MPP javaslat, senki sem ütött volna a görögök mellett és ők se nálunk, ez biztos. Sőt, tovább megyek, én se ütöttem volna mellettük, pedig szerintem nálam technokratább szemléletű ember nem nagyon van az országban. Márpedig ha már én sem tenném meg, akkor ki? Ezért mondom, hogy elhibázott volt a kapkodás.

Mi több, valószínűnek tartom, hogy egyes csoportok fogták volna magukat és kimennek a bolgárokhoz ütni. Ez persze teljesen érthető, hiszen nincs meg az a felépítmény, ami megakadályozná őket ebben. Ezt az alapot kellett volna megadni egyfajta propagandával, mielőtt belevág a vezetés.

Egy biztos, geopolitikailag nincs sok választásunk a TWO-n kívül, viszont nem mindegy, hogy a belpolitikában milyen helyzeteket szül az átmenet. Hiába tesszük meg ugyanis a megfelelő lépéseket, amik előrébb vinnék az országot, ha közben a lakosság fele lelép/elveszti a bizalmat a vezetőségben/nem követi a hadi parancsokat, stb.

Én azt már megtanultam a NAP kapcsán, hogy egy szükséges és racionális lépés is válhat gyújtóbombává, ami a belpolitikát illeti, ha nincs megfelelően lekommunikálva. Így ezt a cikket most már úgy írhattam meg, hogy a saját hibámon megtanultam a leckét. Bár a két dolog nagyon különbözik egymástól mind elemeiben, mind következményeiben, az elv hasonló.

Maradok tisztelettel:
Istencsaszar