Elismerem, hibáztam.

Day 1,717, 13:14 • Published in Hungary Hungary • by kisborok

Elismerem, hogy hibáztam. Sokmindenben.
Vállalom a következményeket.
Megpróbálom valahogy jóvátenni, ha lehet.
Elnézést kérek.
Tanulok belőle, hogy többször ne forduljon elő.
...

Kedves Játékosok!

Talán az egyik legnehezebb dolog beismerni, hogy hibáztál. Aztán ott van még a jóvátétel és ami még nagyon fontos egy hiba után az az, hogy tanuljunk belőle.
Ami ronthat az egészen az a büszkeség, az a hit, hogy a beismeréstől gyengének tűnhetünk. Pedig ettől lehetünk erősek.
Ami javíthat a dolgokon, az az önzetlen segítség. Segíteni könnyű. Ami nehéz az az, ha ezt tényleg önzetlenül tudjuk tenni.
Vagy mondhatnánk a dicsekvést. Rengeteg dolgot osztunk meg, melyben azt mutatjuk, hogy milyen jók és ügyesek vagyunk. Eredetileg én azért szoktam ilyet tenni, mert szeretem megmutatni, hogy néhány kevés dologban én is tudok jó lenni. Persze ez időnként túlzásba megy át. A túlzott mértékű megosztásvágy. A mindenbe beleszólás.
Akkor rossz ez nagyon, ha nem tudjuk hol a határ, és nem tudunk visszalépni. Aztán egyes negatív hatások, mint például mások beszólásai a mi túlzott szereplésünk miatt, egy teljesen negatív jellembe fordíthat át minket. Így semmi sem tetszik. Mindenkinek szinte minden cselekedetében rosszat látunk. Önzőséget, saját sokkal inkább saját magukkal törődést látjuk. Persze egyes embereknél ez tényleg igaz lehet. Nehéz kibírni, hogy ne mondjuk neki valamit. Még nehezebb kedvesen közölni vele.
Ha már a véleményünk megmondásáról van szó, azt is több féle képpen tehetjük. Van a gonosz, direkt bántó, kötekedő hozzászólás. Amire általában erős válasz szokott érkezni és persze rövidebb vitákká alakul.
Van a kedvesebb hozzászólás is, amikor éreztetjük a segíteni akarást. Ezzel adva esélyt neki, hogy talán máshogy tegyen.
Az sem mindegy, hogy a közölni valónkat kommentben, vagy pm-ben tesszük.
A shout ugyebár kiabálást jelent. Vagyis kiabáljuk a mondandónkat. Ha valakinek a negatív vagy negatívnak tűnő tettét így közöljük a véleményünkkel, azzal nyilvánosan alázzuk az illetőt. Ilyen módon szerezve ellenségeket magunknak, akik szépen reagálnak is rá természetesen negatívan, több embert bevonva a vitába. Az érintett sokkal inkább azzal lehet elfoglalva, hogy reagáljon mint hogy elgondolkodjon a tettén, ami az egész vitát kiváltotta.
Viszont ha mindezt pm-ben tesszük, az esetleges vita már csak két ember között zajlik, kevesebb kárt okozva.
Természetesen sokkal jobb és szebb az, ha eleve kedvesebben közöljük az egyet nem értésünket és megadjuk az esélyt változásnak.

Még írhatnám tovább, de nincs ihlet. 😒 Talán sosem volt, és elismerem, nem is tudok írni, amit eddigi cikkeimben már tapasztalhattatok.

Annyit kérnék kedves olvasó, hogy ne említs egy embert sem, akinek a cikkben felsorolt dolgokat kellene vagy nem kellene tennie. Ne ellenségeskedjünk. Még ha mindannyiunknak nehéz is.

Ezen cikket azért írtam, mert kicsit rossz látni, hogy mennyire gyűlöljük egymást. (Sajnos én sem vagyok kivétel, de igyekszem a gyűlöletet visszaszorítani, hogy inkább egyet nem értésről legyen szó másokkal kapcsolatban.)

Kisborok voltam.