Volt egyszer egy híd...

Day 1,344, 09:24 • Published in Hungary Hungary • by Rodric

A jobb sorsra érdemes Hupákolás-híd összeomlásának néhány tanulságos körülményét és következményét tárnám most elétek, abszolút nem objektív módon, hanem úgy, ahogy azt én magam megtapasztaltam. Mindegyik rész valós történeseken alapszik, nem légből kapottak, ám ahogy azt Kedves Olvasó megszokhatta tőlem, más köntösbe öltöztettem, hogy kicsit olvasmányosabb legyen.
Minden bekezdésén érdemes elgondolkodni egy kicsit, mielőtt zsigerből fikázásnak lenne kikiáltva. Címszavakban: UFR-probléma, irányítás, ELIT, tervek hiánya, érdekérvényesítés.
Íme az események az egyszerű kiskatona szubjektív, sokdioptriás szemüvegén keresztül:

Volt egyszer egy híd…

A „végveszély” riadó megszólalásakor

- Basszus, azt hallottam, hogy itt van az egész rohadt EDEN! Kemény napnak nézünk elébe. Megpróbálják lerombolni a HUpákolás-hidat, a világ 8. csodáját. Remélem, bőséges lesz az ellátmány! – mondtam izgatottan toporogva várván az indulást.
- Nekem biztos nem. Tegnap alig volt nyitva az eGov, így szinte semmi zsoldot nem tudtam szerezni. Tank helyett, egy plexivel megerősített Trabant „csapatszállítóval” fogok kirobogni a frontra. A szélvédő jobb oldalára kiragasztottam egy képet Addictive fejéről, hátha félelmetesebb lesz a látvány – sopánkodott Grodt, és betöltötte fegyverébe azt a mindössze félig teli tárat, amit kapott.

- Hát igen, az UFO-nak megvan az a hibája, hogy a pénzeket ki tudja fizetni utólag, de a csatákat nem fogja megnyerni visszamenőleg.
- Szerinted ezek odafent rájöttek már erre?
- Kétlem.
- Nem kellene valami tartaléknak lenni a seregnél ilyen esetekre? Régen egy-egy egész raktár állt tele hadfelszereléssel mindegyikünknek.
- Á, azt mondják, hogy eladjuk az utolsó szem lőszert is, ha előre odaadják.
- Ja. Bírom, amikor néhány hülye miatt az egész seregnek kell tartania a hátát.

A rettenetes Milka-lázadás végóráiban

- Ha még egyet hátralépünk, már WTD-ben leszünk. Ez az utolsó hátsóudvar, az utolsó két almafával amit még tartunk egész Burgenlandból – csóváltam meg a fejemet kissé hitehagyottan.
- De ezért az utolsó csepp vérünkig harcolunk, ha minditthalunkis! – jelentette ki elszántan CsabiKHO.
- Azt az infót kaptam, hogy Bajorországért is komoly csata dúl. Ott még nem dőlt el az ütközet kimenetele. Döntetlenre állunk. Lehet, hogy érdemes lenne inkább a németországi csapatainkat megerősíteni?
- Nem fognak minket átvezényelni az tuti. Szerintem be vannak szarva a HM-esek, hogy erre az utolsó két gyümölcsfára lesznek fellógatva, ha kivonnának minket innen. Emlékezz, hogy Burgi Ősi Magyar Föld!
- Igaz, igaz. Gyakran elfelejtem, hogy nálunk a stratégiát mindig felülírják az érzelmek.

Az első bukták elfogyasztása után

- Elég vacakul állunk, nem gondolod? – kérdeztem kissé letörten az első két tökönrúgás elszenvedtével.
- Ugyan már, ne aggódj! Az ELIT egész évben azért BH-zik szerteszét a nagyvilágban, mert ahogy mondják kellenek nekünk az erős emberek, mivel ha szarban leszünk, akkor abból úgyis nekik kell majd kihúzniuk minket – próbált megnyugtatni Franky88.
- Akkor jöhetnének már, mert te eszméletlenül bűzlesz.
- Jól van, na! Az előbb egy trágyadomb mögött találtam csak fedezéket.
- Tudod attól félek, hogy nem erre, hanem a következő vész idejére gyúrják magukat, ugyanis egyenlőre nem látom tőlük azt a jó magyaros lovasrohamot, amivel megfuttatják az ellenséget.
- Talán azért cserélték le a vágtázva hátranyilazós egységjelzést valami keresztesre, hogy ezután ne bennük bízzunk, hanem inkább Istenhez fohászkodjunk, ha valamit akarunk?


A letaroljuk a világottól....................................................az imára, ha győzni akarunkig

Később, amikor azt sem tudtuk, hogy jövünk-e vagy megyünk

- Te, nem ismerős neked ez a falu? – néztem körül csodálkozva, mikor kijutottunk a fenyőerdőből.
- De. Ezt szabadítottuk fel úgy két órája – felelte Bokonona, aki jobb megfigyelőnek bizonyult nálam.
- Akkor most mi jó büdös francot keresünk itt?
- Úgy nézem, körbe megyünk, és visszafoglaljuk magunktól.
- Olyanok vagyunk, mint a saját farkát kergető kutya.
- Amilyen fejetlenség van a vezetésben, gyanítom, hogy járunk még erre nemsokára. Talán akár egy házat is érdemes lenne itt venni. Netán családot alapítani.
- Nem biztos, hogy megéljük. Ott van a hadoszlop vége, és éppen ránk, az előőrsre készülnek lőni.
- Remek! Ez már nem is kerge kutya, hanem farkába harapó kígyó.


Egy egész kicsit összezavarodtunk

Az összecsinált nadrág mosása idején

- Itt ücsörgünk a bázison, és nem küldenek minket sehová, miközben leomlik a híd, szétesik a birodalom. Az usákok megint visszafoglalnak egy régiót, mi meg itt fap-fappolunk unalmunkban – borongtam, mert a bénázásunk igencsak kezdett idegesíteni.
- Mi bajod a fap-fappolással, a szopásból még nem volt elég? A hadügyérek szerint nem tudjuk megvédeni az amerikai területeinket, azért nézzük tétlenül a dolgot – magyarázta Big Mazi megosztva velem az infót.
- Ja, annyira gyengék vagyunk, hogy épp most jöttünk vissza a macedónoktól, akiknek a seggét kivakartuk a kakiból. És még van képük a ONE-ra mutogatni, hogy nem veszik figyelembe a magyar érdekeket, amikor a HM külföldre küld minket harcolni, az ellenünk lázadókat meg csak szemmel verjük.
- De azt el kell ismerned, hogy nem sok segítséget kaptunk a szövetségeseinktől.
- Az biztos. Bár amikor én megkérdeztem Doggettet, az alelnököt a helyzetmagyarázó fórumán, hogy egyáltalán kértünk-e, és ha igen, akkor kitől, és milyen formában, ő kitérően csak annyit tudott mondani, hogy neki nincs bejárása a ONE vezérkarba.
- Hát ez szomorú, de azért keményen dolgoznak azon, hogy ezekben a komor időkben is mosolyt csaljanak az arcunkra. Még a Magyar Közlönyt is átalakították elnöki naplóból troll magazinná, hogy az minden eddiginél szórakoztatóbb legyen. A mai számhoz egy kétoldalas Ernst posztert adnak dobónyilakkal. Kíváncsi vagyok, a következőben melyik kritikusát szerepelteti a kormány a „Hivatalból beszólunk” rovatban.
- Úgy értesültem, hogy a cenzorok bezúzatták ebből az összes példányt.
- Ezeket a mai politikusokat már egy tisztességes közlönyírás, is megoldhatatlan feladat elé állít. Nem csoda, hogy itt tartunk.

by Rodric
2011-07-26