Egy elnök naplójából/ From a president's diary

Day 1,122, 07:25 • Published in Hungary Hungary • by Sir Moke Shag
Elnök lettem. Esemény, ami jelentős profitot hozhatott volna a nemlétező választási fogadóirodáknak. Ahogy azon a végzetes napon, egyre valószínűbbé kezdett válni a győzelmem, annál nagyobb izgalomban ugráltam körbe elmebeteg módjára a számítógépet. Közben már arról fantáziáltam, hogy másnap mennyit fogom bámulni a klassz új elnöki medálom….

Történt azonban, hogy a románok, képtelenül arra, hogy megférjenek a saját bőrükben, újból háborút üzentek nekünk, megszakítva ezzel idilli merengésem . Abban a pillanatban csákányként csapott belém a felismerés, hogy ennek a fele sem tréfa. Sőt, még a harmad sem… Még jóformán hátra sem dőlhettem, kényelmes elnöki székemben, flegmán rágyújtva egy vastag szivarra és nyugtázva, hogy „ezazélet…”, máris a kormányalakításon kellett gondolkodni. Ez fontos lépés volt annak elkerülése végett, hogy bekerüljön az életrajzomba a bejegyzés miszerint „eltörölték az országát, miközben csak bambán bámult a semmibe”. Egyelőre ezt sikerült elkerülni és a kocka fordulni látszik a javunkra…

Most fontos embernek érzem magam. Mások is hasonlóképpen gondolják. Ezt a hipotézist arra alapozom, hogy többen jelöltek be barátnak az utóbbi hétben, mint a majdnem két éves karrierem alatt. Egyre magabiztosabban tartom az elnöki jogart, és egyre határozottabb mozdulattal tenyerelek a piros attack gombra. Büszkén sétálok az utcán, mint akinek a homlokára van írva, hogy „elnök vagyok egy internetes játékban”. Talán oda fogom tetováltatni, hogy mindenki számára legyen világos, és még többen csodálhassanak…. Ebből a magasságból már nyilvánvaló számomra, hogy többre vagyok hivatott, mint az alja plebs. Kicsinyes mindennapi problémáik mulatságosak a szemeimben. Ahogy telik az idő, egyre szebb és okosabb leszek. Még az illatom is javul… De ezt te nem értheted meg Sanchez… hiszen nem vagy elnök…





I’ve became a president. An event so unlikely, it would have made considerable profits for some nonexistent betting office. On that fateful day, as my victory grew more inevitable, in my excitement, I started jumping around my computer like some lunatic. I was fantasizing about the next day’s joy of me longly staring at my brand new shiny CP medal …

My idyllic mind status was greatly disturbed, by the fact, that the Romanian, unable to stay low for a while, decided to declare war against us. Again. In that moment, the realization hit me like a sledgehammer: they just declared war against us. Again. I couldn’t even afford to sit back in my comfy president’s chair, while smoking a huge cigar, and calmly stating: “yeah, that’s it…”. Instead, I had to think about rounding up a decent government. This was an important step, to avoid adding the “lost the country, while just dumbly staring into the nothingness” entry into my CV. So far, we managed to avoid this…

Now, I feel like some important person. Others seem share this view. I base this hypothesis on the fact, that more people added me as a friend in the last week, than in my entire two years career. I’m holding the presidential scepter with increasing confidence, and I hit the red attack button in a more assertive manner than ever. I walk down the streets proudly, as if on my forehead the words “president in some online game” were written. Maybe I will place such a tattoo there, to make it even more obvious to everybody. From these heights, I can clearly see, that I was meant to achieve much more than the pitiful common folk. Their trivial everyday worries make me smile smugly. As days go by, I get more and more beautiful and also smarter. Even my scent is improving… But you cannot understand all this, Sanchez… for you are no president…