Shaok fiának naplója

Day 839, 10:29 • Published in Hungary Hungary • by Khazad-Dum
Március 5.

Kedves naplóm! A mai nap nagyon izgi volt. Apu már korán reggel fennvolt, és izgatottan telefonált mindenfelé. A leggyakrabban valami Olivér Raj nevű emberrel beszélt, mert állítólag választások vannak. 9 órakor apu kibontott egy doboz cigit, ami 11-re teljesen elfogyott.

Még a suliba is késve értünk, mert „Hekkat vezet”. A telefon folyton csengett, apa egyre idegesebb volt. Amikor kiszálltam a kocsiból, még puszit sem adott, csak a kihangosítóból szóló hanggal társalgott: „Nem nem, most nem vethetjük be a Magyarország-megszűnik-létezni-ha-nem-mi -nyerünk-kártyát, egy hónapja se vette be senki, és még emlékeznek kicsit rá, júniusra talán elfelejti a sok birka!”

Délután apa fél órás késéssel jött értem a napközibe. Juccer tanító néni a választások fontosságáról beszélt, mert ezért olyan olasz a demokratikus rendszer. Eheslo leqvázta és alja kétfarkúnak nevezte. Velem valamiért barátkozik, bár mindig aput isteníti ha hintázunk.

Este apu 3 percenkén nézte a választási eredményeket. Olvasta az újságokat, néhány kommentet látva szidkozódott, rágta kicsit a körmét, és újra rágyújtott. Mondtam neki, hogy a lakásban nem kéne, mert a kis Weisz is kátrányt köp az apja miatt, de nem kaptam választ, csak hozzámvágta a zsebpénzem, és közölte: „Most váltsd be aranyra, amíg még ér valamit!” Nem értettem miért, de ő már csak tudja.


Március 7.

Kedves naplóm. Tegnap nem tudtam írni, mert apát kellett ápolnom. A választást Olivér Raj nyerte, és apa úgy berúgott reggel kilenckor, hogy még most sem képes egyenes vonalban járni. Reggel egy rakat papírt szorongatott, nem tudtam miről szól, egy szót láttam a borítójáról, valami monetary.

A suliban délelőtt mindenki arról beszélt, milyen jó hogy gyengíti apu a forintot, és hogy mennek is az ebédszünetben a bankba, hogy aranyat vegyenek. A homokozóban Lisztes arról beszélt, ebből baj lesz, látja az előjeleket a homokhalon.

Gyalog mentem haza, apu nem tudott bejönni. Már akkor hallottam a kiabálását, amikor befordultam az utcánkba. Hörögve ült a laptop előtt egy félig üres pálinkásüveggel, és egy karton DunHillel. Motyogott valamit valamilyen bicskásokról (lehet cserkésznek akar adni), és hogy Kampec mekkora egy szemétláda. Én szeretem Kampec bácsit, bár amikor a lányához megyek papásmamást játszani, mindig sakkoznom kell vele, és mindig elmeséli hogyan foglalta el pódóliát.

Juccer néni ma megkérdezte mi a kedvenc állatunk. Nekem a ló, különösen az, amivé Szamár változott a Shrek 2-ben. Amikor apu ezt meghallotta, a szemei elkezdtek vérben forogni, és artikulálatlanul üvöltött, hogy póni és bandája tönkreteszik a forintpiacot, ő pedig nem tehet semmiről.

Március 8.

Apu eltűnt. Reggel még egész jól volt, bár ahogy fogalmazott „már most sz*rt sem ér az a ki****ott Forint, és üres az a szájb****ott kassza is”.

A suliba kettőkor jött értem, szemészhez mentünk volna. Töriórán bungenland (vagy mi) volt a téma, és arról kérdeztem. Az mondta: „bungenland a miénk, csak egy kalapnyi sz*rzsák hazaáruló visszaadta a labancoknak, de mostmár örökre a miénk marad, a bicskások be***pták”. Fél háromkor felhívta a titkárnője, aki közölte, hogy bungenladból Olivér Raj visszavonult. Apu leparkolt, elkezdett zokogni, kiszállt, és elsétált. Én itt várom, és naplót írok. Remélem visszajön…